Önismeret

Még csak a negyedik fejezetnél tartunk, de máris annyi tudományos és történelmi tényezőt, nevet, adatot soroltam fel, hogy könnyen lehet, hogy már zsong is a fejed. Pedig a java még jócskán hátra van! Ahhoz, hogy egy nyelvet tudjunk beszélni, pontosítanunk kell a szavak mögötti definíciót, tehát kódolnunk és dekódolnunk kell az információt; afféle közös nevezőket …

Ha azt mondom, hogy az önismeret egyidős az emberiséggel, akkor ahhoz képest, hogy az ókori filozófusokat szokás önismereti tanítóként példaként állítani, akkor nyilván nagyobb tétet rakok erre a képzeletbeli rulettkerék számra, a Teremtő Végtelen Casino-jában, de még mindig nem a teljes igazságot mondom ezzel sem. Menjünk sorban – visszafelé!

Bár az önismeret témakörét első nekifutásra sokan hajlamosak a pszichológia tudományága alá sorolni, és a pszichológia vívmányának tekinteni az önismereti munka lényegének feltárását, de az igazság ennél nemcsak árnyaltabb, de konkrétan másabb is. De kezdjük az elején!

Hol is kezdjem? Ott, hogy megszülettem, és egy év múlva majdnem meghaltam egy orvosi műhiba, pontosabban oltási szövődmény miatti tüdőgyulladásban, és amikor mégis túléltem, mindenki tudta, hogy sokra fogom majd vinni, és ezt nem győzték nekem még mondogatni is?