Hogyan ne őrüljünk bele a karácsonyi készülődésbe?

A bevásárló központokban már hetekkel ezelőtt kialakították a karácsonyi rendet: mindenféle eszközt, díszt, lakberendezési tárgyat és ajándékot be lehet szerezni egy helyről. A plázák és nagyobb közösségi terek is karácsonyi pompába öltöznek, és persze a karácsonyi vásárok is megnyitottak.

A Karácsony a szeretet ünnepe – szoktuk mondani, és a készülődésben még sokszor sikerül is a szeretetről szólnia. 

• Amikor azon gondolkodunk, hogy az advent időszakában milyen tennivalóink lesznek még, 
• azokat milyen sorrendben akarjuk kivitelezni, 
• és neki is kezdünk a megvalósításnak, hogy a Szentestére és a Karácsony napjaira minden tökéletes legyen,

akkor is általában az lebeg a szemünk előtt, hogy kicsúcsosítsuk a családi örömet a maximumra, és ezt nem lehet másképp, csakis szeretettel átitatva. Nem tudok elképzelni Karácsonyra gonoszul készülődő embereket. Nem is akarok elképzelni ilyeneket.

Aztán ebben is jönnek a jó esetben csak szürke hétköznapok, rossz esetben meg a mániák és dogmák:

• “Úúúúgy unom már ezt a tülekedést a boltokban…”
• “Annyira unalmas már, hogy mindenhonnan ez a Karácsony dolog ömlik!”
• “Ha nem főzhetek halat Szentestére, akkor összedől a világ!”
• “Márpedig mi 24-én ezt így szoktuk, tehát ez így is lesz!”
• “Jönnek a rokonok, mert ha nem jönnek, akkor biztos már utálnak is…”
• “Ki találta ki ezt a hülye bejglit? Minden évben ezzel kell kínlódnom…”

Ugyanakkor, ha meg nem adunk bele a készülődésbe anyait meg apait, akkor meg úgy járunk, mint Azahriah, aki az egyik díjátadóra – ahol közönségdíjat nyert – úgy ment el, hogy arra gondolt, hogy “Á, nem akarom én ezt irányítani, lesz ahogy lesz, majd megélem a pillanatot.”, és ez oda vezetett, hogy arról is elfeledkezett, hogy a díjátadón neki fel is kell lépnie. 🙂 Azért lenyomta a műsort tisztességgel, ahogy szokta, de egy interjúban elmesélte, hogy ez az “Á, csak megélem a pillanatot” hozzáállást aztán később inkább már inkább a profizmus irányába vitte el. Az már kevésbé volt felszabadult, viszont a rajongók több professzionalitást érdemelnek tőle – ismerte fel.

Az “Á, csak megélem a pillanatot” elv a nagy zűrzavarban oda vezethet, hogy pont, hogy lemaradunk a fontos pillanatokról, mert nem készülünk fel előre rájuk. Ugyanis azokból sok van – szerencsére.

Szóval, ha nem készülünk, akkor az a problémás, ha meg túlvállaljuk magunkat, akkor az.

Az arany középút megtalálásában segít egy fontos elvnek a  figyelembe vétele:

Azokat az eseményeket könnyű túldimenzionálni és általuk a stresszt túlpörgetni, amik az időben nagyon szűk intervallumra koncentrálódnak. 

A karácsonyi ünnep is ilyen: három napra sűrűsödik, amiből a Szentestének nagyon szigorú menetrendisége van, amit az éjféli mise zár le (és az nyitja a Karácsony ünnepét is egyben).

Van ebben a rituáléban természetesen misztikum, hiszen az, hogy éjfélkor csúcsosodik ki a várakozás minden energiája, az fontos a vallásosak számára. Az ott egy lezárás és nyitás egyben, egy fontos időkapun való áthaladás.

De ha valaki nem vallásos kifejezetten, akkor ezekhez a rituálékhoz egyáltalán nem kell ragaszkodnia, és lehetősége van arra, hogy az egész karácsonyi ünnepkört jócskán kiterjessze az időben, méghozzá kedvére. Ez a joguk egyébként a vallásosoknak is megvan, Jézus semmiféle karácsonyfás dolgot nem említett emlékeim szerint… 🙂.

Ez nem azt jelenti, hogy átteheted a Karácsonyt – vagy épp a Hanukát – más napokra, mondjuk januárra, mert épp akkor érsz rá, de azt igenis jelentheti, hogy az olyan rítusokat, amiket csak ezekben a napokban szokás kivitelezni, már korábban is elkezdheted és a konvencionális ünnepeken túl is folytathatod.

Például jóval előbb feldíszítheted a karácsonyfát is.

A lakást-portát már az Advent időszakában sokan elkezdik díszíteni, a kivilágítási mizériából már versenyt is rendeznek. 

Ennek a díszítősdinek a csúcspontja a 24-ei fadíszítés, hogy aztán január 6-ával már a bontás járjon a fejünkben, tehát összesen 14 napig van karácsonyfánk hivatalosan.

A kivágott fenyőfák már most is arra várnak, hogy valaki örökbe fogadja őket, és feldíszítse a szeretet ünnepére, de ha már ennyire belelendültem az eretnekségbe, akkor megkérdezném: muszáj egészséges, élő, növendék fákat kivágni, hogy aztán ki legyenek dobva?

Egész évben klíma-szorongásban élünk, de a fenyők elsuhannak ennek a radarja alatt, mint a Mikulás csengettyűs szánja a felhők alatt? A fenyők nem számítanak?

Láttam a napokban, hogy mindenhol hír, hogy “Kivágták a főváros/XY város karácsonyfáját”, és hasonlók.

Minden jóérzésű ember fejében meg kell, hogy forduljon, hogy “Tényleg? És minek?”

Fényfüzérekkel és lehullott lombú fákkal is csodálatos hangulatot lehet varázsolni, és közben egyetlen növénynek sem kell belehalnia a díszítési mániába. De feldíszíthetnénk akár kiszáradt, tavalyról megmaradt fenyőfát is, demonstrálva, hogy azért, mert valamit elpusztítottunk, szeretettel még fel tudjuk öltöztetni…

Mi 17 éve használjuk ugyanazt a műanyag fenyőt, ami egyébként úgy néz ki, mintha igazi lenne. Minden évben leporoljuk, feldíszítjük – vannak ismerősök, akik díszekkel együtt berakják egy sarokba a magukét, letakarják és karácsonykor előveszik 🙂 –, és örülünk, hogy egyetlen fa halálsikolya sem szárad a lelkünkön. 

• Ráadásul ez mindig ugyanolyan szép, nincs olyan, hogy “Úristen, milyen ronda fát sikerült idén kifogni…”
• Nulla utánajárást igényel, ami mind időben, mind karbonlábnyomban sokat spórol.
• A gyerekekre is rá lehet bízni a díszítését, nem szúr, nem kell belefaragni a talpba és hasonlók.
• Kevésbé tűzveszélyes, mint műanyag társai.
• Ráadásul jóval tovább bírja, mint január 6-a, így akár december elejétől január végéig is tarthat a karácsonyi hangulat, ha úgy döntünk, hogy mi úgy szeretnénk.

Az egyébként irtózatosan környezetszennyező elektromos autóknak mindenki tapsikol, a műfenyő meg még mindig ciki? Hát van baj a fejekben, azt azért állapítsuk meg a naaagy szeretet időszakában is. :).

A földlabdás fenyőfa is csodás ötlet lehet, bár utána el is kell majd ültetni, de ha esetleg nincs is hová, mert városban és/vagy panelban laksz, de biztosan van vidéki ismerősöd, aki örülni fog neki. 

Természetesen nem mondom azt, hogy most az összes pénzedet költsd olyasmire, amit nem terveztél, meg ha mondjuk 23-án még megszólít egy ott árválkodó utolsó kivágott fenyő az éppen bezárni készülő fenyőfa árusnál, akkor jobb, ha hazaviszed, mintha aztán úgy dobnák ki, hogy szegény még a küldetését sem teljesítette. Van, amin idén nem tudsz már változtatni, de jövőre egész évben lehet majd kampányolni a fenyőfák nem kivágásáért.

De akkor hogyan ne őrüljünk bele ebbe az egészbe, pláne úgy, hogy az ünnep előtti rítusokba már bekeverednek például ilyen klíma-hisztis dolgok is (mely utóbbit én most vállaltan erősítek, bocsi :)).

Tippek, hogy a Karácsony ne legyen őrület is egyben

1. Kezdj el MOST listát írni, hogy mi mindent kell elintézni, kinek hová kell és mikorra mennie az ünnepek előtt, közben, két ünnep között, és ünnepek után. Egész nyugodtan rajzolj fel egy idővonalat erről, amibe aztán folyamatába be lehet illesztgetni majd a kisebb-nagyobb eseményeket.
2. Írd össze a tervezett ünnepi menüt is, hogy a hozzávalók listáját is elkezdhesd egybe gyűjteni! Legyél merész, ne csak abban a három napban egyél karácsonyit, már előtte hetekkel is lehet ünnepi hangulatban étkezni, de utána is!
3. Írj külön ajándéklistát, és hogy azokat hol és mikor lehet beszerezni.
4. A csomagoláshoz is kellhet lista, ne az utolsó pillanatban derüljön ki, hogy két ajándékra már csak cellux jut…
5. Mindent, amit csak tudsz, rendelj meg a neten mihamarabb! Időben és karbonlábnyomban is ez a legoptimálisabb, ha minél több mindent tudsz neten rendelni. 
6. A listákon pipálgasd a már kivitelezett dolgokat! A listákat tedd szem elé, hogy a család többi tagja is lássa, hátha átvállalnak bizonyos teendőket. Ha nem nagyon jelentkeznek ilyesmire, akkor te jelöld ki, hogy kinek mit kell csinálnia (és mikor).
7. Kezdd el feszegetni a szokás-határokat, és kezdd el bővíteni a 3 napos ünnepet több naposra-hetesre úgy, hogy már előtte tervezel ünnepi-hangulatú eseményeket és persze a két ünnep közöttre is.
8. Írj listát arról is, amit még sosem próbáltál, de most szeretnél beemelni a családi kánonba. Az újdonságokhoz több szervező-energia kell, mivel még nincs benne rutinod, de pont ez az ilyen dolgokban a különösen örömteli, hogy van lehetőség megélni az “első”-ség élményét. Ha semmi újat nem terveztél, akkor most itt a remek alkalom! (Hiszen Jézus születése is újdonság volt :)).
9. Ne sűrítsd össze a házimunkát közvetlenül az ünnepek előtti napokra: nagytakarítást tervezz egy héttel előtte, és utána már maradjon inkább csak egy kis portörlés meg porszívózás és semmi durvulás! 
10. A sütés-főzést is inkább a csúcsnapok előtti napokra tervezd, ne a Szentestére. A halászlé 22-23-án is csodálatosan megfő. 
11. Ha az utolsó napokban még menni kell vásárolni, az már ne a nagybevásárlás legyen! A nagybevásárlást azt bő egy héttel az ünnepek előtt már zárd le – ezért is kell mihamarabb listákat írni. 
12. Az utolsó napokban szuper jó kis akciókat lehet még kifogni, így az nem tiltott dolog, hogy ilyenkor menj még vásárolni, mert ennek azért megvan a hangulata. Kösd össze egy kellemes kis sütizéssel vagy forralt borozással, és egész nyugodtan építs ki ilyen új szokásokat is, amik kiterjesztik az ünnepi érzést.
13. A Karácsonynak nincs vége 26-ával. Sőt, az igazán csak kezdet-kezdete, mikor két ünnep között egyrészt még fenntartod az ünnepi hangulatot, másrészt akkorra is tervezel olyan eseményt, ami mondjuk utazással, kirándulással, rokonlátogatással telik. Azt a hangulatot is érdemes tovább gondozgatni még, mert azok is nagyon örömteli napok.
14. Ha semmi sem sikerül úgy, ahogy terveznéd, akkor is nyugodt lehetsz: minden tőled telhetőt megtettél. Vannak nehéz Karácsonyok és vannak légiesen könnyűek. Az, hogy idén mi alakul számodra, az még kérdőjel, ezért is fontos, hogy előzetesen tudatos energiákat vigyél bele. Készülj a maximális jóra, de örülj a legkisebb jónak is! Én imádom azt a Karácsonyt is, amikor egész nap csak olvashatok, meg azt is, amikor utazunk és az unokáim ugrálnak vidulva rajtam. (Ha régóta ismersz, akkor tudod, hogy egyébként is a “Minden nap Karácsony” elv híve vagyok.)

A Karácsony a maga szokásrendeszerével egy elváráshalom is, ami konszenzusosan rátelepedett még azokra is, akik egyáltalán nem keresztények.

Szerintem nem szabad hagyni, hogy a Karácsony uralkodjon rajtad vagy bárkin. 

Ha hagyjuk uralkodni, akkor nem értettük meg Jézus születésének misztériumát sem, meg úgy egyébként a sötétségből a világosságba való szimbolikus átmenetelt sem, meg az ezzel óhatatanul együtt járó túlélési mechanizmust: a saját kitartásunkba fektetett hitet.

Szerintem a Karácsony nem igazán a szeretet ünnepe, hanem a reményé. Annak az ünnepe, hogy a remény a legsötétebb órákban születik újjá.

Alakítsd úgy az ünnepet, ahogy számodra és a szeretteid számára a legnagyobb megelégedettséget és örömet okozza.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok a következő tetszőlegesen hosszú időszakra :)!

Rita