A túlcsorduló pohár

Avagy hogyan ne forgácsold szét magad?

Általánosságban nőkre mindig igaz megállapítás az, hogy “szeretjük” magunkat szétforgácsolni, de a férfiakat sem kíméli a jelenség, mostanában meg aztán pláne nem:

• Egyszerre több dologgal is tudunk foglalkozni, így meg is tesszük természetesen. Főleg, hogy tele vagyunk okosabbnál okosabb kütyükkel, amik segítenek a párhuzamos tevékenységekben, de ez által a figyelemmegosztásban is.
• Sok mindenre ki tud terjedni a figyelmünk, az érdeklődési körünk pedig egyre szélesedik, elvégre a világ hatalmas és csodálatos, és bárhová kitekinthetünk egy szemvillanás alatt, az Internet jóvoltából.
• Úgy egyébként sok a dolgunk és persze mind fontos is.
• Egy csomó elvárásnak meg akarunk felelni, mely elvárások belső és külső motivációkból egyaránt fakadhatnak. Család, házimunka, munkahely, vállalkozás, társadalmi szerepek, egzisztenciális feladatok, mind-mind feszített célokat tárnak elénk, amiket mindig el is akarunk érni. 
• A nap 24 órája irtózatosan kevés, és minden nap érezzük, hogy egyre csak száguld az idő, így ha nem foglalkozunk lehetőleg egyszerre sok mindennel, akkor olyan érzésünk támad, hogy konkrétan elszalasztjuk az elénk tárulkozó remek lehetőségeket.
• A modern életvitel kényelme valahogy mégsem elég kényelmes, így nem találjuk a helyünket, és ezt a problémát is meg akarjuk oldani. Ez ismét újabb feladatokat teremt: még több kényelmi dolog, még szebb környezet, még több kiadás ezekre, és még több aztán kihasználatlanul heverő holmi.
• Az információrengeteg zúdulása már akkor is pusztító hatású lenne, ha csakis jó hírek érkeznének, de igazából csak rossz hírek képesek érkezni. Ez olyan stressz, ami a menekülési ösztönöket kapcsolja be. Ilyen stresszes állapotban létezni igencsak megfeszített idegrendszeri terhelést jelent a mindennapokban, hosszú távon pedig rengeteg testi-lelki baj okozója is.
• Végtelen mennyiségű sziszifuszi, értelmetlen munkát vagyunk képesek magunkra vállalni, például olyan formában, hogy muszáj belépnünk minden nap a kedvenc mobilos játékunkba, mert különben nem kapjuk meg a bónuszokat… (Pl. a világszerte imádott tanulós alkalmazás, Duolingo is ilyen. Őrület, én mondom.)

Ha 40-50 évvel ezelőtt lennénk, akkor ezt a cikket nem kellene megírnom (meg a könyveim egy részét sem kellett volna megírnom). 

Annak idején is fáradtak voltak a dolgozó emberek, meg az iskolába járó gyerekek, de az, hogy valaki ennyire szét legyen forgácsolódva, mint egy átlagember mondjuk egy átlagos keddi vagy szerdai napon, vagy akár egy hétvégén, amikor az elmaradt otthoni dolgainkat próbáljuk bepótolni, na az nem létezett. Nem bonyolódok bele a 40-50 évvel ezelőtti élet részleteinek feltárásával, de ha éltél már akkoriban, vagy legalább a rendszerváltás előtt, és emlékszel még a 90-es évekre is, akkor tudod, hogy óriásit változott a világ.

Mi változott 30-40-50 év alatt az életünkben?

Nos, szerintem minden megváltozott. És több szinten is.

Van, ami nagyon.

Az például, hogy elterjedtek a fürdőszobák és angol vécék, és az épített környezet is jelentős változáson – engedjük meg: fejlődésen – ment keresztül, miközben a technológia óriási eredményeket ért el, akár csak a közlekedésben (én biztosan nem ülnék már be Trabantba, Wartburgba, Ladába…), azok nagy hatású előrelépések. A gépesítések, robotizálások, és most már mindezek mesterséges intelligenciával való megkoronázása olyan, mintha 100 évet ugrottunk volna előre az időben ez alatt a néhány évtized alatt.

Például az is sokat változott, ahogyan a szabadidőnket, akár csak egyetlen szabad pillanatunkat is töltjük: azonnal a mobilba mélyedve, aztán ha van lehetőségünk, akkor akár órákra belefeledkezve.

Van, ami látszólag kevéssé változott. Például Magyarország bizonyos vidékei semmit sem változtak, de a bennük élő emberek életvitele annál többet, például az említett technológiai fejlődésnek és mobilozásnak köszönhetően.

Van, ami romlott: a középosztály eltűnése is ide tartozik. 

Az emberi kapcsolatokra sincs túl jó hatással az, hogy igyekszünk elsődlegesen online érintkezni, de ez azért könnyebbséget is ad, és hatékony is.

Az, hogy milyen társadalmi, gazdasági és politikai változások vannak mögöttünk, az nem az én szakterületem, de fontos ezeket egy percre, akár így hevenyészve áttekinteni, hogy megértsük, hogy miért egyre nehezebb emberi léptékkel szervezni az életünket, és nem szétforgácsolódni a rengeteg modern és kevésbé modern lehetőség által.

Ami a legtöbbet változott az elmúlt évtizedekben, az egy valami: sokkal több a figyelemparazita az életünkben.

Százszor több.

És ezek bizony a dolgokhoz való viszonyunkat is befolyásolják, amivel sokkal jobban kellene vigyáznunk. De menjünk sorban!

Mik azok a figyelemparaziták?

A figyelemparaziták olyan tárgyak, vagy esetleg virtuális/digitális eszközök, és olyan lehetőségek is, amik extra figyelmet igényelnek, és ezt az extra figyelmet ki is harcolják maguknak.

Vegyük példának az egyszerűség kedvéért a tárgyakat!

Minden tárgy, amit megvásárolsz magadnak, legyen az ruha, háztartási eszköz, egészséges életmódhoz szükséges dolgok, bútorok, autó, ház, bármi, utána figyelmet igényel. 

Az, hogy megveszel valamit mondjuk 100.000 forintért, és aztán berakod a szekrény mélyére, az eléggé elképzelhetetlen, kivéve, ha egy páncélszekrényről van szó, és pont a szekrény mélyén van a legjobb helye.

Minden tárgy és eszköz használatért kiált, és ha ez megtörténik, akkor azért fárasztanak, ha meg nem történik meg a használat, akkor úgy rabolnak életerő energiát, hogy észre sem veszed: útban vannak, port kell törölgetni rajtuk, ide-oda kell pakolgatni őket, és mindig arra emlékeztetnek vádlón, hogy “Na látod, ma sem használtad ki a bennem rejlő lehetőségeket!”

A kognitív disszonancia réme?

Ha megveszel valamit, utána kötelezően használnod kell, és ha belekezdtél valamibe, akkor kötelezően folytatnod is kell, mert ha nem így tennél, akkor a kognitív disszonancia révén – ami egy diszharmonikus érzés a döntéseinkkel és különböző gondolatmeneteinkkel kapcsolatban – iszonyatosan rosszul éreznéd magad.

• Megvettem ezt a csodás sminkpalettát, de még sosem használtam, ó, de hülye voltam!
• Megvettem ezt a fantasztikus csavarhúzó készletet, és az elmúlt két évben egyszer használtam. Hiba volt ennyit költeni rá.
• Befizettem erre az edzés sorozatra, és a hátamon is feláll a szőr, ha menni kell, ha meg nem megyek, akkor azt bánom. Fene…
• Megvettem a legújabb mobilt, mert az előző tönkrement, és nem is tudom használni, mert annyira idegen számomra. Úúúúgy utálom!
• Vettem egy szobabiciklit, hogy majd minden nap tekerek, és azóta is ruhafogas… (Bármilyen sporteszköz tud így viselkedni, csak mondjuk nem ruhafogasként végzi, hanem más jellegű porfogóként.)
• Belekezdtem egy pulóver kötésébe, aztán egy keresztszemes hímzésbe, miközben a falon is vár egy freskó a befejezésre, és az ajtók-ablakok mázolását is elindítottam az alapozással. Most melyikhez is van kedvem? Ja, egyikhez sem…

A kognitív disszonancia redukció áldása?

Persze a dolog nem fest ilyen rémesen életünk minden percében, mert létezik a kognitív disszonancia redukció nevű képességünk, amit másképp – és rövidebben – úgy nevezünk, hogy önigazolás.

Ez egy önfelmentés a rossz, elhamarkodott, nem eléggé megfontolt, és a rosszra forduló, de kezdetben nagyon is jónak tűnő döntések terhe alól, hogy ne érezzük magunkat állandóan és minden döntésünk után olyan pokolian rosszul. 

• A kognitív disszonancia egy fontos adottságunk, mert csakis ennek révén tanulhatunk a saját hibáinkból. Nevezhetjük önvádnak is, de akár bűntudatig is elfajulhat.
• Az önigazolás – avagy a kognitív disszonancia redukció – pedig egy önvédelmi mechanizmus, és szintén fontos képességünk, mert ha túlzásba esnénk az önváddal, pláne ha a bűntudattal történne ez meg, az az önpusztítás előszobája lenne. 

Éppen ezért, az a normális és természetes, 

• ha létezik az életünkben a kognitív disszonancia is – hiszen csomó döntést hozunk naponta is –, 
• meg ha létezik némi önigazolás is, elvégre nem kérdőjelezhetjük meg minden döntésünket állandóan, mert akkor a végén sosem döntenénk semmiről, ráadásul beleőrülnénk a kétségeinkbe.

Két ilyen, egymás ellenében feszítő mechanizmus hatása alatt próbálunk meg létezni, miközben igyekszünk teljes, egészséges, kényelmes, és biztonságos életet élni.

Ez viszont – tekintve, hogy mennyi csodálatos dolog létezik a világban, amik az ígéretük szerint az életünket egészségesebbé, kényelmesebbé és biztonságosabbá hivatott tenni –, olyan irtózatos nyomást jelent  kívülről, hogy a modern ember egyszerűen már képtelen tudomást venni a belső motivációiról, és ez által képtelen azoknak teret engedni.

A képlet szokványosan egyszerű: a mennyiség a minőség kárára megy az életünkben.

Túl sok impulzus, túl sok külső motiváció, túl sok külső nyomás, és a belső dolgokra már maximum álmunkban jut idő. Mondjuk ez sem mellékes egyébként, de a cikkem most nem erről szól :).

Mi a teendő akkor, ha úgy érzed, hogy szétforgácsolod magad, és túlzott nyomást tesznek rád a hétköznapok?

Nem lesz egyszerű a megoldás, de ígérem, hogy nagyon hatékony lesz:

Drasztikusan csökkentened kell a külső forrásból eredő nyomást, motivációt, elvárást, és az ad hoc, tervezés nélküli tevékenységeket is.

Bonyolultnak tűnik? Nem véletlen. De ha követed a tanácsaimat, akkor gyorsan a végére juthatsz ennek a nagy ívű feladatnak, és ami a lényeg: tényleg nagy változásokat tudsz elérni, természetesen a jó irányba történő fordulat révén.

Biztosan veled is megesett már, hogy amikor ezer a dolgod és mind fontos, és jön a gyereked (vagy egy kollégád például) egy egyszerű kéréssel, vagy mondjuk anyósod egy ártatlan kérdéssel, akkor te felcsattansz, mert úgy érzed, hogy már nem bírod tovább. Kiborulsz egy nyilvánvalóan ártalmatlan és egyébként szokványos szituációtól.

Valóban a gyereked kérése vagy anyósod (főnököd, szomszédod, akárkid) kérdése az, ami felpaprikázottságra ad okot?

Nem. Ezek tipikusan az utolsó cseppek a pohárban. Telik-telik-telik, sok mindent magába foglalva, majd egyszercsak elérkezik az a pillanat, amikor egyetlen cseppecske sem fér már bele, és az bizony túlcsordul a pohár szélén – és a felületi feszültség megbomlása miatt magával is ránt még jó pár cseppet. Próbáld csak ki egy üres pohárral!

Töltsd tele, és figyeld, hogy mi történik, amikor már dugig van, aztán még mindig bírja, bírja, bírja, szinte kidudorodik a folyadék a pohár pereme fölé – ez a felületi feszültség –, és aztán ha már túlcsordulásra fordul, akkor az az egész dudorodó rész lefolyik.

Az sem mellékes, hogy a túlcsordulás után még milyen erővel csapódnak be további cseppek a pohárba, mert azok becsapódási ereje még tovább korbácsolja a hullámokat.

 

Ha ilyesmi áll elő az életünkben, akkor nem az utolsó cseppekkel kell foglalkozni, hanem azzal a rengeteg mindennel, amik előzőleg már megtöltötték a poharunkat.

Soha nem az utolsó csepp a hibás azért, mert túlcsordul a poharad szélén. Hanem pontosan te vagy a felelőse annak, hogy mi mindent engedsz a poharadba.

Még így is te vagy a felelős, hogy tudomásod van arról, hogy 40-50 éve sokkal egyszerűbb és csendesebb volt az élet, és hogy mostanság sokkal nehezebb boldogulni ebben az őrült nagy rohanásban.

A nehézséget az adja, hogy életed pohara évekig tud töltődni, így amikor ilyen túlcsordulós állapotban vagy, akkor egyáltalán nem egyszerű visszafejteni, hogy mit is kellene kiiktatni a rengeteg, terhelő jellegzetességből és jelenségből.

Mivel nem egyszerű kiüríteni a poharat, jobb, ha máris neki is kezdünk! És persze ügyelnünk kell arra is, hogy – egy másik vizes hasonlattal élve – a fürdővízzel együtt ne öntsük ki a gyereket is!

Nagyon egyszerű, gyakorlati feladat, kezdésnek

Írogatni fogunk!

Írd össze egy tiszta lapra, vagy egy üres dokumentumba – lehet akár a mobilod jegyzettömb funkciója is –, hogy mi mindennel van tele az életed pohara! (Alább mutatom a pontos lépéseket.)

Ha úgy érzed, hogy nincs tele a pohár, és még nem fenyeget a túlcsordulás réme, akkor azt írd össze, hogy mi minden gyűlik már benne!

Azokat vedd alapul elsődlegesen, amikkel időt is töltesz, továbbá olyan érzéseket és gondolatokat is, amik döntéseket motiválnak. (Részletek alább.)

Mindent írj össze, ne legyints nagyvonalúan, hogy á, az nem oda tartozik! Minden oda tartozik!

A konkrét feladatok összeírása

Ilyenekre gondolj konkrét teendőkként:

• Mindennapi rutinfeladatok, amiket szinte már gondolkodás nélkül végzel. (Nem szórakozás/kikapcsolódás, hanem valódi feladat, ami lehet kicsi-nagy-közepes. Pl. mosogatógép ki-be pakolás, sminkelés, gyerek vagy idős személy gondozása, kutya sétáltatása, bármi. Az összes házimunka ide tartozik.)
• Nem mindennapi, de rendszeres, például heti feladatok (kuka kicipelése, nagybevásárlás, stb).
• Rendkívüli események adta feladatok. Pl. megbetegszik a macskád, és órákat kell eltöltened az állatorvosi rendelőben. Vagy egy bagatell sérüléssel az ügyeletre kell rohannod és hirtelen eltűnik 10-12 óra az életedből. Vagy levelet kapsz az önkormányzattól és valami bürokratikus dolgot kell intézned, ami napokig elhúzódik. (Gondold végig az elmúlt 2-3 hónap ilyen jellegű eseményeit és vedd azokat alapul.)
• Munka. 
• Utazás – munkába, munkából, ide-oda. A jövésmenés.
• Hobbi. – A kreatív tevékenységeidet sorold ide!
• Szezonális ház/lakás körüli teendők (őszi, tavaszi, nyári munkák).
• Szervezési, logisztikai feladatok, egyeztetések (akár online, akár telefonon, akár személyesen, akármilyen ügyben is.)
• Egészség-betegség témakörrel való foglalkozás, ezekkel kapcsolatos szokásos és rendkívüli ténykedések (pl. gyógytorna napi szinten, masszázs heti-kétheti alkalommal, gyógyfürdőzés, stb).
• Sport, mozgás.
• Szórakozás, kikapcsolódás (FB reels-ek és YT Shorts-ok egész estés görgetése elalvás előtt az pl. ide tartozik, de a hétvégi táncparti is, mint ahogy az olvasás, és akár a jóféle baráti beszélgetések is.) Sorold ide az aktív pihenést is.
• Énidő. Ami nem szórakozás, nem is fejlődésben lévő folyamatok mozgatása, hanem egyszerűen csak a létezés megélése, a jelenben levés öröme. (Pl. a meditáció ide tartozik.)
• Társadalmi interakciók, társas kapcsolatokkal való foglalkozás – szűkebb és tágabb értelemben is (pl. családi beszélgetés, barátokkal való időtöltés, vacsi a kollégákkal, stb.)
• Kulturális elfoglaltságok. Színház, mozi, bármilyen előadás meghallgatása, koncerten való részvétel közönségként, de ha énekelsz, zenélsz, színészkedsz (és mindezek nem a munkád részei), az is jöjjön ide.
• Közösségi ténykedések – támogató komment írása is ide tartozhat egy akármilyen videó vagy poszt alá, mint ahogy pl. a városvédőkkel való együttműködés, vagy bármilyen civil tevékenység, amikor pl. önkéntes munkát végzel.
• Alvás.

A tevékenységek-elfoglaltságok mellé írd oda, hogy NAPONTA mennyi feladatot adnak ezek IDŐBEN. 

Ritka és szezonális tevékenységeket is leoszthatod napi szintre: a kéthetente esedékes fűnyírás, ami alkalmanként 2 órát jelent, és ez megtörténik egy évben mondjuk tízszer, az 20 óra, elosztva 365 nappal, az napi 3.5 perc… És igen, tömbösítve végzed ezeket, de a parazita üzemmódja ennek a tevékenységnek az minden nap jelen van! És mennyi ilyened van az életedben?

Ha pl. havonta egyszer színházba mész, akkor ne csak az előadás hosszát vedd alapul, hanem a rákészülést, odautazást is. Legyen így összesen például akkor 4.5 óra, és ezt oszd el 30 napra. 

Tehát minden mellett legyen ott a napi ráfordítási idő is!

Egy provokatív kérdés: ugye nem az alvásból veszed el az időt minden másra? (Ha nincs ott legalább 7-8 óra alvás a listában, az nagyon rossz előjel…)

Belső meghajtó erők összeírása

Most jön egy másik lista: ezekre azokat a dolgokat kell írnod, amikkel nincs effektív és konkrét feladatod, de jelen vannak a szemléletmódodban, a viszonyulásaidban, és döntéseket motiváló és befolyásoló jellegzetességekként, amik belső meghajtó erőként viselkednek úgy, hogy sokszor észre sem veszed őket (vagyis nem tudatosítod ezeket mindig, minden felbukkanásukkor). 

Például ilyen gondolatok ezek:

• Muszáj egészségesnek lennem.
• Muszáj jól kinéznem.
• Muszáj remek háziasszonynak/ezermesternek lennem.
• Muszáj tökéletes anyának/apának/nagyszülőnek lennem.
• Muszáj tökéletes gyereknek/keresztgyereknek/rokonnak lennem.
• Muszáj tökéletes és gondos gazdinak lennem.
• Muszáj tökéletes sofőrnek lennem!
• Muszáj a munka hősének lennem!
• Muszáj minden nap lazulnom is.
• Muszáj énidőt teremtenem magamnak.
• Muszáj kiiktatnom a halogatást!
• Muszáj mindent a maximumon megvalósítanom!
• Mit szólnának mások, ha… / Mert különben mások megszólnának…
• Megérdemlem!
• Nemár, hogy nem engedhetem meg magamnak!
• Nekem ez jár!
• Másnak is van, nekem miért ne lehetne?
• Mindent a gyerekeimért teszek…
• Mindent a párkapcsolatomért teszek…
• Mindent a karrieremért teszek…
• Mindent a vállalkozásomért teszek…
• Mindent a közösségemért/elesettekért teszek…
• Mindent önmagamért kell tennem!
• Mindent a bolygóért teszek…
• Mindent a félelmeim ellenében teszek.
• Mindent a vágyaim érdekében teszek.

Ezek a gondolatok határozzák meg a cselekedeinket (és akkor még nem is vettük ide az abszolút tudat alatt ható dolgokat, de azok felderítése most nem kiemelt feladatunk, arra az írásterápia az alkalmas elfoglaltság). 

Ezek mellé nem lehet időintervallumot rendelni, mert ezek egyszerre, párhuzamosan, sőt, egyedi szövedéket alkotó módon folyamatosan jelen lévő gondolatiságokkal burkolt érzelmek és belső mozgatórugók. (Ezt nevezzük mémkomplexnek, ami mindenki esetében teljesen egyedi.)

Nincs ezekhez időkeret, mert ezek még álmodban is munkálkodnak, sőt, a mélyalvás fázisban is.

Ezeket fejtsd ki magadnak, amelyik igaz rád. (A felsoroltak mindenkire igazak egyébként valamilyen szinten, de az, hogy milyen szinten, milyen színezettel, milyen intenzitással és milyen elegyben, az már mindenkinél egyéni. És persze lehetnek saját egyéni belső motivációid is, amiket nem említettem.)

Ez a két lista volt még csak az alap adottságok tárgyalása, amik nem foglalják magukba a valódi problémákat, hanem egyszerűen csak a mindennapi elfoglaltságokat és a mindennapi viszonyulásokat jelentik egy ember életében.

• Vannak a tényszerűen megvalósuló dolgok – első lista.
• És vannak a mindenféle belső gondolatszövedékek, amik mindenfélére motiválnak bennünket.

Úgyhogy most írd össze a konkrét problémákat KÜLÖN!

Ez lesz a harmadik lista.

Írd össze a 20-30 legégetőbb problémádat, elkülönítve a fenti két listától! 

Bármi lehet számodra probléma: az is, ami mások számára egy pofonegyszerű feladat, meg az is lehet számodra akár hétköznapi gond, ami alatt mások konkrétan sírva roppannának össze, te meg azzal élsz együtt…

Szóval mi a 20-30 legégetőbb problémád? Kezdd a legdurvábbal, legnagyobb ívűvel!

Például:

• Sosincs elég pénzed arra, amire szeretnéd. Úgy egyébként egy csomó pénzre lenne szükséged.
• Nem vettek fel az egyetemre/álmaid munkahelyére.
• Hiába küldözgetsz önéletrajzot, sehonnan nem jeleznek vissza, ahonnan igen, abban nincs köszönet.
• Kiégtél, fogalmad sincs, mit kezdj az életeddel (tipikus túlcsordulás-tünet).
• Szeretnél vállalkozni, de egy vagyon kellene hozzá, és úgy érzed, sosem jutsz el odáig.
• Csőd felé tendál a vállalkozásod.
• Szorongsz, ha szétnézel magad körül, és egyre nehezebb pozitívan gondolkodni.
• Rettegsz a klímaváltozástól, és persze, tetszik a novemberi meleg, de tudod, hogy ez már hátborzongató…
• Rettegsz a háborútól.
• Rettegsz a kormányváltástól./Rettegsz a nem-kormányváltástól.
• Beteg vagy és nem találják az okát. Amúgy elvagy, csak hát na…
• Beteg vagy, megtalálták az okát, kezelnek is, de félsz, hogy már semmi nem lesz olyan, mint régen.
• Fájdalmaid vannak.
• Félsz, hogy mikor derül ki, hogy alkalmatlan vagy arra a munkára, amit végzel.
• Magányos vagy.
• Fel kellene újítanod a lakást, de mostanában valahogy nem nyertél a lottón…
• Érzed, hogy öregszel.
• Beteg valamelyik családtagod.
• Beteg a kutyád vagy a cicád.

Tudnék még 700 problémát sorolni, de nyilván már ezek is megadják az inspirációt ahhoz, hogy a saját problémáidat összeírd. Légy őszinte magaddal! 

Ne söpörj semmit sem gondolatban a szőnyeg alá, hogy “Á, ez nem is gond.” De. Az! 

Ezzel az összeírással lehet, hogy sok időt el kell töltened, és úgy egyébként is ezekre a feladatokra egész nyugodtan szánd rá a napot (vagy akár többet is), az amúgy is előremutatóbb, mint shorts-okat görgetni…

Ha megvannak a problémáid is, legalább 20, akkor kijelenthetjük, hogy ezzel a három listával nagyjából feltártad az életed poharát.

Jó nagy, ugye?

Lehet, hogy a tetején már veszélyesen közel van a kicsordulás, de az is lehet, hogy fér még bele.

A kellemetlen feladat igazából csak most jön. 

Viszont ha eddig eljutottál már, akkor a nehezén végül is túl vagy, szóval kitartás, most jön az AHA élmény, avagy a megvilágosodás lehetősége.

A szembenézés

• Életünk rutinfeladatait az első lista adja akkor is, ha a kétévenkénti nyaralás megtervezése is oda van írva közéjük, meg a rendkívüli kihívások gyors megoldása is. Ez a lista az élet zajlását mutatja.
• A második lista a belső világot, a gondolkodásmódot, a világlátásodat tárja fel, ami akkor is napi 24 órás feladatokkal lát el, ha csak fekszel, vagy épp alszol! Ezeket nem tudod gyorsan kikapcsolni, mert összefüggésben vannak a másik két listával, meg minden impulzussal és eseménnyel, ami életed során már ért.
• És végül ott vannak a konkrét, megoldandó problémák, amik nyomnak, feszítenek, fájdalmakat okoznak, és olyan szintű stresszt jelentenek, mint mikor egy autót beindítasz és üveghangon bőgeted a motort, de végül nem indulsz el. A rengeteg probléma az pusztító, mert darabokat csipkednek le a testedből-lelkedből még úgy is, hogy ha nem veszel tudomást róluk.

A szembenézés pillanata: vesd össze a problémáidat a teendőid és a hozzáállásaid listájával!

Mennyire vannak összhangban ezek egymással?

Mennyire van összhangban főleg a mindennapi tevékenységek listája – tudod, amikkel sok időt töltesz –, a problémáid megoldásainak keresésével, vagy konkrétan a problémák megoldásával?

A problémák azok, amik tonnányi súlyokat jelentenek a lelked-elméd-tested számára, miközben elvesznek belőled.

Ezek iszonyatos erővel vannak jelen az élet-poharadban. 

Nem kell ezeknek nagy problémának lenniük. 

Ha van 20 kicsi problémád, akkor a poharad garantáltan dugig van úgy, hogy még nem is éltél, sőt, még meg sem mozdultál.

Márpedig biztosan van 20 problémád, mert például a rengeteg tárgy, ami körbevesz, hajlamosak elromlani, rosszul működni, “port fogni”. 

Ha van 100 tárgyad (márpedig több ezer is lehet), akkor 20 biztosan problémás már: rossz, nem úgy működik, ahogy kellene, nem tudod használni, nincs időd használni, nincs pénzed jól használni (pl. felújításra váró lakás, ház), szerelőhöz kellene vinni, stb.

Nézz szembe magaddal: napi szinten mennyit és mit teszel a felsorolt problémáid megoldásáért?

Hány percet foglalkozol naponta, hetente, havonta, évente a problémáid megoldásával? (Egész nyugodtan szorozd fel a napi perceket, ha ezek tényleg csak percek, akkor egész évre vetítve is maximum két tucatnyi órát tesznek majd ki.)

Mivel foglalkozol többet? 

Az agyatlanságot igénylő pihenéssel, és/vagy informálódással, vagy a problémáid megoldásával?

Minden nap megoldod a problémáidat, vagy épp csak halmozod őket?

(Ha nem oldod meg, akkor automatikusan halmozódnak, gyarapodnak, ez az entrópia törvénye.)

És akkor létezik még ennek fokozása is.

Naponta hány percet foglalkozol különböző problémák GENERÁLÁSÁVAL?

Egy rossz döntésre elég egy pillanat. De a rossz döntésre rárakódó tevékenység már órákat tud elvenni, akár naponta is.

A pohár kiürítésének művészete

Ez a három lista, és az összevetésükből eredő szembenézés adja meg a lehetőséget, hogy viszonylag egyszerűen – de azt nem garantálom, hogy fájdalommentesen is – kiiktasd az életedből a nemcsak felesleges, de egyenesen ártalmas dolgokat.

1. Azt javaslom, hogy a problémák megoldásával kezdd!
2. És ezt addig folytasd, míg az égető problémáid le nem csökkennek maximum 5-re! A számosságban nagy erő rejlik: minél alacsonyabb ez a szám, annál könnyebb lesz megoldani még a maradékot is.
3. A jövőben nagyon ügyelj arra, hogy a problémákat a lehető legrövidebb idő alatt és a lehető leghatékonyabban megoldd! Ne gyűjts problémákat!
4. A viszonyulásaid témaköre a következő lépcsőfok: a problémageneráló hülyeségeidet (bocs a nyíltságomért) iktasd ki. Felejtsd el azt, hogy “Megérdemlem, nekem ez jár, másnak is van, nekem is kell” gondolatokat. Természetesen megérdemled, neked minden is jár, olyasmi is, ami senki másnak nincs, de ezek akut problémagenerátorok. Mi az ami nem generál további problémát? A “köszönöm, hogy ez megadatott”, és a “hálás vagyok ezért”. 
5. Kifejezetten kerüld el a “megláttam és beleszerettem, nem tudtam otthagyni” eseteket. A buddhisták szerint az életünk legtöbb problémagenerátora a szemünkön keresztül kerül velünk kapcsolatba. Ha minden napra-hétre jut ilyen élmény, az biztosan túl sok, és ebből kifolyólag túl sok probléma!
6. A viszonyulások változtatásával nem veszíted el önmagad, hanem lehetőséget nyersz egy jobb önmagad megélésére. 
7. A viszonyulásokkal is folyamatosan foglalkoznod kell, ez egy élethosszig tartó fejlődés egyébként, de nyilván egy kezdeti nagy rendrakás után nem kell már napi szinten ezen dolgozni, majd alakul ez. Bölcsebb és okosabb leszel, csak rajtad múlik, hogy milyen gyorsan és milyen mértékben.
8. Ezek után jöhet az első lista, a napi rutinszerű feladatok rendbetétele. Mivel a problémáidat már elkezdted megoldani, a viszonyulásaidon pedig finomhangoltál, lehetséges, hogy már eleve kevesebb időt fogsz agyzsibbasztó feleslegességekkel foglalkozni, többet fogsz aludni (és jobban is), és aztán majd ez a lista is átalakul, legalábbis a tevékenységekre szánt időkeretek tekintetében. 
9. Tölts minél több időt ezek után a boldogító, kreatív, örömet adó, lazító, pihentető, énidő-jellegű tevékenységekkel. Persze csak akkor, ha sokáig akarsz élni.
10. Ezt tartsd szinten a következő 40-50-70-100 évben úgy, hogy rendszeresen elvégzed ezeket a feladatokat, mondjuk ennyire átfogóan-rendrakóan évente legalább egyszer (vagy ha érzed a változás igényét):

Összefoglalva:

Ha bármikor is úgy éreznéd, hogy túlcsordul életed pohara, akkor három listát kell megírnod és egymással összevetned, és aztán minden megváltozik, ha a fenti 10 ponton végigmész.

Jó munkát kívánok ehhez!

Vidi Rita