Vidi Rita Miért imádjuk az összeesküvés-elméleteket?
Miért nyitott az elménk a mögöttes, bonyolult, sokszor hihetetlen magyarázatokra?
Miért keresünk összefüggéseket ott, ahol valószínűleg nincsenek is?
A következő napokban-hetekben több alkalommal is visszatérek erre a témára, mert – és ez nem összeesküvés 
– sokkal több van ebben, mint gondolnánk.
– sokkal több van ebben, mint gondolnánk.Nemcsak a csúfolódva alusisakos laposföldhívőknek nevezett emberek hisznek az összeesküvés-történetek százaiban, hanem minden ember.
Ez ugyanis szerintem képességünk, és nem pedig hiányosságunk.
Aki lesajnálja az összeesküvés-elméletekben hívőket, az önmagát sajnálja le: elvégre ő is hisz valamiféle összeesküvés-elméletben, ami adott esetben az összeesküvés-elméletekben hívőkről szól .
.Nincs olyan ember a földön, aki ne lenne erre fogékony.
Éppen ezért fontos értenünk (ez miatt is kezdtem bele ebbe a sorozatba) és előnyként értelmeznünk ezt a képességet, mert rengeteget adhat hozzá az életminőséghez az, ha az elénk tárt vagy tárult valóságok helyett mi magunk forgatunk különböző forgatókönyveket a fejünkben.
Az ugyanis a gondolkodás csúcsa.
De kezdjük is az elején!
A szórakoztató faktor
Íróként nem mehetek el amellett, hogy az összeesküvés-elméletek egyszerűen szórakoztatóak.
Egy-egy összeesküvés-elmélet olyan számunkra, mint mikor az élet írja a legjobb krimiket, mi pedig sokszor valós időben folyamatában, vagy mondjuk a történelemben visszatekintve ismerkedünk meg velük.
Ilyenformán az összeesküvés-elméletek nemcsak kihívásokat jelentenek az elmének, mint rejtvények, hanem például a történelmet, politikát, közéleti eseményeket is könnyebben érthetővé, átláthatóbbá, emberközelibbé teszik.
Minden jó krimiben van összeesküvés, mondhatni alap krimi-kellék az összeesküvősdi.
Ha pedig a való életben csodálkozunk rá ilyesmire, akkor konkrétan úgy érezzük, mintha a krimi szereplőivé válhatnánk: és szerencsére választhatunk, hogy mennyire mélyedünk bele.
- Lehetünk távolról szemlélődők,
- lehetünk akár partvonalról kibicelők,
- de aktív nyomozókká is előléphetünk.
- (Az kellemetlenebb, ha alanyai vagyunk az eseményeknek, de okos ember nyilván ebből is tanul!)
Szóval első és legfontosabb dolog – szerintem: az összeesküvés-elméletek szórakoztatóak!
Gondolkodni valót és rejtvényt biztosítanak az elmének.
Ebből a szempontból nem károsabbak, mint a keresztrejtvények vagy a sudoku, vagy bármelyik stratégiai játék.
Innen folytatom majd!
