Vidi Rita Az írásterápiának egy rendkívül fontos és hatékony eszköze a levélírás.
Az nagyon tág keretek között mozog, hogy adott esetben kinek-minek, miről és hogyan is érdemes levelet írni, de az bizonyos, hogy a jobb agyféltekés írásterápia módszertanával bárki megtalál(hat)ja a saját személyére és problémájára szabott levélírási javaslatokat. Az Írásterápia című könyvem segítségével el is mélyülhetsz ebben>>
A közéleti eseményekek köszönhetően most élőben láthatunk egy ilyen írásterápiás levél megírásának működési mechanizmusát.
Írásterápiás levél a gyakorlatban – Hujber Feri jóvoltából
A lényeg röviden:
Hujber Ferenc ismert színész konkrétan nyílt levélben küldte el a PICSÁBA Eszenyi Enikőt.
Azért hoztam ezt ide eredetiben és azért mutatom meg, mert van és bárki életében lehet olyan, hogy valahogy így kell kinéznie egy írásterápiás műnek. Igen, akár még trágár is lehet.
Most a linkelt konkrét szöveg alapján részletezem a működési mechanizmust.
– Hujber Feri szövege kezdődik a bal agyféltekés adatokkal: ezt onnan lehet felismerni, hogy számok szerepelnek benne. 🙂
– Aztán folytatódik a tények rövid leírásával. Még ez is bal agyféltekés.
– De aztán BAMM, ott van a jobb agyfélteke – nyilván, mert már alig várta, hogy kitörhessen belőle a mondanivaló:
“Azt éreztem ha még egy percig nézem hogyan asszisztál a teljes társulat, a műszak, Marton és az újságíró szakma Eszenyi ámokfutásához belehalok!”
Azt éreztem… ez maximálisan jobb agyféltekés megnyilvánulás. Rendkívül fontos megfogalmazni, hogy mit érzünk, akár még ilyen túlzónak tűnő kifejezéssekkel is, hogy “ámokfutásához”, “belehalok”.
TIPP
Soha, senki nem kérdőjelezheti meg az érzéseidet, ezért te se tedd magaddal! A papír (a digitális is) mindent elbír, azt is, amiről úgy érzed, hogy szétfeszíti a lelkedet.
Egész nyugodtan írd le jobb agyféltekével, hogy mit éreztél, annak milyen testi tünetei voltak, milyen gondolatokat ébresztett benned.
Akár a pillanatot is kimerevítheted és leíró jelleggel beleszőhedet a körülményeket is a mondatba.
Menjünk tovább!
– Ismét jönnek számok és tényszerű események felsorolásai. Itt ilyenkor az van, hogy a bal agyfélteke még nem akarja teljes egészében átengedni a gyeplőt, mert azt érzi, hogy ha minden kikerül a kontrollja alól, akkor az nagyon veszélyes vizekre evezést jelent, ahonnan ő maga nem tudja, hogy hogyan is tud majd visszanavigálni. Ezért felsorol, listáz, nem mélyed bele alaposan egyik tételbe sem, hanem tart valamiféle keretet. Ha lehetséges, akkor szűket!
– De amikor ilyenformán a bal agyfélteke is megkapja az összes lehetőséget a megnyilvánulásra, akkor jön a jobb agyfélteke, és teljesen átveszi az uralmat. Ilyenkor jönnek az ilyen részek:
“Enikő!Nem bocsátok meg és nem felejtek!
Igazából elmész te a picsába és azok is akik a bukásod óta munkát adtak neked!”
Na, ez a jobb agyfélteke maximális szabadsága és zsenialitása.
Sokszor látom azt terápiákról szóló beszámolókban, hogy a terapeuták sokszor szinte erőltetik a klienseknél, hogy mindenképp bocsássanak meg, mert csak akkor tudnak továbblépni.
És persze, van is helye a megbocsátásnak, ha mondjuk egyedi esetről van szó, és mondjuk valaki megbántott téged, magadban feldolgozod, és továbblépsz, és egyszercsak azt érzed, hogy “Jé, már semmit nem érzek, megbocsátottam.”
De ilyen esetben, mint Hujber Feri esete (és az ehhez hasonlók), nem lehet egy terápiának az a célja, hogy megbocsáss.
Mert a terápiának a GYÓGYULÁS a célja. (Illetve a tünetenyhítés, illetve legfőképp az életminőség javítása.)
És lehet, hogy furán hangzik, de a gyógyulásnak fontos része lehet a harag.
Igen is, jogod van haragudni, dühösnek lenni arra, aki bántott.
Neked nem kell az ő fejével gondolkodnod (Hujber Feri példájánál maradva), hogy “Jaaj, hát ő egy zseni, tőle elfogadunk bármit, hiszen majd az előadás sikere kárpótol mindenkit.”
Egy ilyen nyílt, vagy akár egy olyan levélben, amit soha nem küldesz el, nem teszed közzé, csak megírod és elrejted a fájlok között, igen is fontos momentuma lehet egy “picsába elküldés”.
Rendkívül fontos momentum a jobb agyféltekés írásterápia esetében a kiterjesztés: “elmész te a picsába és azok is akik a bukásod óta munkát adtak neked!” – Tehát ebben a zseniális példában nemcsak a címzett van elküldve a picsába, hanem mindenki, aki szemet hunyt és még rehabilitálta is az illetőt azzal, hogy továbbra is foglalkoztatta. (Hiszen az már korábban kiderült, hogy E. Enikőről mindenki tudta, hogy elviselhetetlen és kibírhatatlan a stílusa.)
A bal agyfélteke igyekszik redukálni a problémát, mert csak lineárisan, leegyszerűsítve tud folyamatokon végig haladni.
De a jobb agyfélteke nem fél kiterjeszteni!
Azt mondja a jobb agyfélteke: “Volt itt egy bántalmazó. De tényleg CSAK Ő volt? És mi van azokkal, akik szemet hunytak? Akik asszisztáltak? Akik még támogatták is a bántalmazást?”
Klasszikus jobb agyféltekés jelenség, hogy a nyuszi-kategóriás redukálás helyett az oroszlánszívű kiterjesztés kerül hirtelen előtérbe. Kezdődik a szöveg bal agyféltekésen, aztán megvillan a jobb agyfélteke, de erre a villanásra még több bal agyfélteke a gyors válasz, és aztán jön a győzelem: a picsába elküldés és a problémás személy melletti-mögötti emberek megszólítása is.
Ez egyébként sajnos tipikus: hogy ha valakit bántalmaznak, akkor nemcsak a bántalmazó a hibás, hanem a némák is, akik így cinkosokká válnak. Hisz mind ismerjük a mondást: “Bűnösök közt cinkos, aki néma.”
Tehát a harag és a kiterjesztés rendkívül fontos előrelépés, és a KÁROMKODÁS is az öngyógyítás jele ilyen esetekben. Ne félj írásban kifejezni a haragod, és ne félj káromkodni sem!
Persze az is fontos, hogy ebbe az állapotba ne ragadj bele.
Így ha úgy érzed, hogy haragudnod kell, akkor adj neki teret egy ilyen (akár soha el nem küldött) levélben, és aztán láss csodát: el fog múlni a harag is, és tovább tudsz lépni.
De lényeges: ne beszélj erről! Hanem ÍRD LE! A könyvemben elmondom, hogy miért fontos ez, és hogyan csináld!>>
Nos, neked ki kellene szabadon elküldened a picsába egy hasonló levélben? Miért is ne tehetnéd meg, hogy végre elkezdesz gyógyulni?
