Vidi Rita Van egy csodálatos hungarikumunk, amire szerintem nem vagyunk eléggé büszkék. Pedig még terjesztenünk is kellene a világban.
Hogy mi ez a hungarikum, amiről már sokaknak van tapasztalása, mégsem értékelik eléggé?
Nos, a hungarikumokat szeretjük kézzel fogható, nemzeti színű szalaggal dekorálható, kirakatban mutogatható dolgoknak látni. Mert az olyan beszédes, meg látványos, meg büszkeségre okot adó, nem?
Ez a hungarikum, amiről én beszélek, és amivel kapcsolatban most próbálom a szemléletet formálni, az nem egy kézzel fogható dolog vagy tárgy, hanem ez egy szellemi színvonal/teljesítmény/jellegzetesség, amivel minden nap találkozhatunk, mégsem tulajdonítunk neki nagy jelentőséget, pedig hatalmas vívmányunk.
Nemhogy nem értékeli senki kiemelkedőként ezt a jellegzetességünket, de a minap olvastam egy polgármestertől még azt is, hogy ő azt szeretné, ha meg is szűnne!
Hogy mi ez? Elmesélem!
A kapcsolódás hungarikuma
Biztosan te is közlekedtél már gyalogosként zebrán.
És biztosan az olvasók közül sokan közlekedtek már autósként (vagy más, gyors járművel) zebra környékén.
Magyarországon van egy olyan szokás, ami már a környező országokból is hiányzik: elég csak átmenni Horvátországba, Ausztriába, ott átkelni egy zebrán és azonnal érzed a vákuumot.
Ez a magyar jellegzetesség a gyalogos átkelőhelyek környékén az a pillanat, amikor az autós megáll, a gyalogos elkezd átmenni a zebrán, és az átkelő int egyet, mintegy megköszöni az előzékenységet, a sofőr pedig bólint vagy visszaint, esetleg mosolyog, hogy vette a köszönést.
Tehát röviden: Magyarországon a gyalogosok látszólag megköszönik a zebrán átkelve az autósoknak, hogy átengedik őket, és az autósok ezt valamilyen módon visszajelzik.
Ez persze ott valósul meg a leginkább, ahol nincs lámpa a zebránál, tehát akárhogy is, de muszáj viszonyulniuk egymáshoz a közlekedésben részt vevő feleknek a tudatos agyukkal!
Itt szoktak a KRESZ-mániások felhördülni, hogy “Minek köszöni meg a gyalogos??? Neki van elsőbbsége, hát nehogy már azt higgye bárki is, hogy az autós kegyet gyakorol!”
Természetesen a zebrán a gyalogosnak van elsőbbsége.
Természetesen nem kegy az, ha egy autós észleli a gyalogost és megáll és várja, míg az átkel.
De ez egy kapcsolódás, amiről én beszélek, és a maga nemében pont ettől különleges.
Meg is lepődtem, hogy ezt senki nem kommunikálja, hogy ez micsoda egy csodálatos jelenség a magyar valóságban!
Szerintem ez a zebra körüli kapcsolódás-jelenség is mutatja, hogy milyen cukik vagyunk mi alapból. Ilyenkor a zebrán, amikor így összenézünk-összebólintunk, intünk egymásnak, akkor valahogy baromira nem jelenik meg, hogy ki kire szavaz, ki mennyire fél a politikai propaganda által ellenségnek kikiáltott akárkiktől, ki miben hisz, ki kit utál
A zebránál az autós és gyalogos szellemi összekapcsolódása az egy tiszta, a szó legnemesebb értelmében vett emberi pillanat.
Ott vagyunk, arra a néhány pillanatra igazi emberi kapcsolatban, amire nem rakódik rá sem ideológia, sem származás, sem neveltetés.
Számtalanszor keltem át a zebrán, nyilván te is: én eleve úgy közelítem meg, hogy keresem a még csak érkező sofőr tekintetét, hogy észlel-e engem. És meg is találom a tekintetét. Lassít, átkelek, intek, mosolygok, visszaint vagy bólint, és boldog vagyok, hogy KAPCSOLÓDTUNK. Ha nincs meg a tekintete, akkor meg sem áll! Ha nem én kezdeményezem a kapcsolódást, mert már eleve lassít, akkor is odanézek, “vesszük egymást”, közben kelek át.
Nemrégiben így NEM ütöttek el Keszthelyen egy zebrán: egyirányú, kétsávos úton a hozzám közelebb eső sávban érkező autóssal megvolt a kapcsolat, lassított, megállt, intettünk egymásnak, közben le is léptem a zebrára (tehát ez nem időigényesebb, mint a hivatalos, nemkapcsolódós verzió), majd megálltam, mert hallottam, hogy a másik sávban hatalmas sebességgel (megjegyzem, ott 30-cal lehet menni) érkezett egy másik autó.
Álltam a zebrán, kerestem a hatalmas sebességgel érkezővel is a kapcsolódást és amikor végül nagy nehezen megvolt az utolsó utáni pillanatban, akkor akkorát fékezett csórikám, keresztülcsúszva a zebrán, hogy a fél város odafordította a fejét a gumi- és fékcsikorgásra.
Az ijedt arcú sofőrnek is bólintottam, hogy igen, majd legközelebb esetleg figyelj jobban a táblákra is, ne csak egy fürkésző tekintetre térj magadhoz, mert ez tipikus balesetforrás: elindulsz a zebrán mert egy valaki “elenged” – vagyis észlelt és kapcsolódott veled –, de egy másik meg baromira nincs képben…
Autósként ugyanebben a szituban, amikor látom közeledni a zebra felé az illetőt, akár még biciklist vagy rollerest is, keresem a tekintetét, hogy lássam, tényleg az-e a szándéka, hogy ráfordul a zebrára, vagy elmegy mellette, és amikor megvan és KAPCSOLÓDUNK, akkor tudom, hogy mindkettőnk őrangyala mosolyog valahol, mert észen vagyunk és képben vagyunk egymással. És ha már kapcsolódtunk, akkor miért is ne bólintanánk és intenénk? Hiszen ez akkor már annyira természetes!
A legelső, ami külföldön hiányozni szokott, az ez.
Ott ugyanis nincs ez a fajta kapcsolódás:
- faarccal, sőt, máshová nézve kelnek át a gyalogosok,
- gyalogosként közlekedve pedig látod, hogy baromira nem oda figyel rád a sofőr, hanem a rövid megállást valami babrálásra érdemes időként fogja fel. Nem is látod a tekintetét.
Külföldön, ha zebra környékén megvan ez a kapcsolódás, és mégiscsak egymásra néz a két fél, akkor tuti biztos, hogy magyarok találkoztak össze.
Ez meg még különlegesebb élmény.
És szerintem ez az egész hungarikum a javából, amit becsülnünk kellene, nem megszüntetni!
Ez egy csodálatos dolog, ez egy előny szerintem a közlekedésben, és egyébként meg egy nagyon tiszta, emberi pillanat.
A KRESZ-t persze nem kell módosítani ez miatt.
De ez pontosan az a KULTÚRA, amiről magabiztosan ki szoktuk jelenti, hogy az nincs a közlekedésben Magyarországon.
Hát van.
Csak észre kellene venni, értékelni kellene, és pozitívumként kellene viszonyulni hozzá, és esetleg még tanítani is kellene.
Én tanítom a gyerekeimnek, hogy nemcsak szétnézel, de meg is várod, míg kapcsolódsz az autóssal a zebrán, mert nemcsak az a biztos, de ez egy különleges pillanat is.
Tipikus hétköznapi csoda.
Legyünk rá büszkék!
Vidi Rita
