Vidi Rita Manapság bárki küzdhet a kiégés szindrómával, még akár a gyerekek is!
Ennek korszakos, életmódbeli, generációs és sok egyéb más oka is lehet.
Nemrég közzétettem, hogy mi a kiégés szindróma 11 tünete. Itt találod a FB oldalamon>>
A kiégés szindrómának több tünete is lehet egyébként, most csak a leggyakoribb tizenegyet soroltam fel, és arra is adtam iránymutatást a posztomban, hogy mit NE tegyél a kiégés szindróma ellen!
Milyen életstratégiát folytatsz?
Az életünket stratégiák mentén szervezzük, bár ebben nem mindenki egyformán tudatos.
Sőt, mondhatnám úgy is, hogy a többség ebben egyáltalán nem tudatos.
Ha megkérdezem valakitől, hogy “Mi a te életstratégiád?”, akkor általában olyanokat sorol, hogy:
- Minél kevesebb munkával minél több pénzt keresni.
- Minél több időt a családommal tölteni.
- Minél tovább élni, minél egészségesebben.
- Minél többet szórakozni, élményeket szerezni, ez a legfontosabb.
- Minél több mindent megadni a gyerekeimnek.
- Minél sikeresebb vállalkozást építeni.
Namost ezek nem stratégiák, hanem még csak célok. Nem rossz célok persze, csak hát nincs kirajzolódva a hozzájuk vezető út. És ez azért gond, mert hogy ha nem rajzolod ki a pontos utat, akkor nem fog kiderülni, hogy a cél elérhetetlen, rossz cél, felesleges cél, vagy nem is létező cél.
A stratégia nemcsak puszta cél, hanem a cél és annak elérésének a módja együtt, annyira kikristályosítva, hogy tudod, hogy milyen áldozatokat vállalsz be a célért és mit nem vállalsz be!
Jaaa, hogy ez bonyolultabb, mint kigondolni, hogy kevés munkával majd sikeres vállalkozásod lesz? Az tuti, hogy bonyolultabb. De értelmesebb is.
Minél kevesebb munkával minél több pénzt keresni? Tényleg? Akkor miért pistulsz bele a munkába és miért ér tudsz egyre kevesebbet vásárolni a pénzedből?
Minél több időt a családommal tölteni? Valóban? És akkor miért nem vagy velük 0-24-ben minden nap? És egyébként a családnak mi a célja?
Minél tovább élni, minél egészségesebben? Ez érdekes! Akkor miért pusztítod magad például egészségesnek hazudott, pardon, tartott élelmiszerekkel, mint amilyen például a paradicsom és a hüvelyesek?
Minél többet szórakozni, élményeket szerezni? Szuper! Életed hányad-részét töltöd ezzel egyébként? Többet, mint az időd 1%-át? Hát szép célkitűzés, de hol a megvalósítás?
Minél többet megadni a gyerekeidnek? Mi az a több? Mi a sok? Mi az elég? Gyerekeid mit mondanak erről? Nekik egyébként mire van/lenne szükségük? Esetleg rád?
Minél sikeresebb vállalkozást építeni? Ez fantasztikus! Úgy egyébként észrevetted már, hogy saját magad rabszolgája vagy?
Igen, jól érzékeled: provokállak. Amiért utólag is bocsánatot kérek, de fontos, hogy figyelj.
Ezek csodálatos célok! Tényleg csodálatosak. De ezek a csodálatos célok szoktak a legkevésbé megvalósulni, mert nem járul hozzájuk valódi stratégia.
A stratégia alfája
A stratégia ott kezdődik, hogy kitűzöm a célt és megtervezem – de legalább elképzelem –, hogy HOGYAN, milyen lépcsőfokok és milyen mérföldkövek érintésével jutok el oda, a célomhoz.
A cél az cél, a stratégia meg cél és hozzá vezető pontos útvonal, pontos lépésekkel, és erőforrások felsorakoztatásával.
Például felírom egy üres lap tetejére, hogy “Minél kevesebb munkával minél több pénzt akarok keresni.”
Utána teleírom a lap mindkét oldalát azzal, hogy HOGYAN fogom ezt megvalósítani, lépésről-lépésre, kiemelve, hogy milyen áldozatokat fogok hozni, hogy ez tényleg megvalósuljon.
Ahhoz, hogy legyen stratégiánk, és el tudjunk indulni egy úton, elsőként tudnunk érdemes, hogy honnan is indulunk.
De azt is tudnunk kell, hogy vélhetően mi lesz az utolsó lépés a cél elérése előtt. Meg az az előtti, meg a még előttebbi, és így tovább.
Innen nézve és onnan nézve is pontosan ismernünk kell a lehetséges útvonal minden lépését, és ezt le kell tudnunk írni is.
Leírás nélkül a dolgok csak kósza gondolat-cikázmányok.
Szóval az alap gondolat: ez a cél, és pontosan így fogok eljutni oda.
A stratégia omegája
A stratégiának nem a cél elérése az omegája, hanem két nagyon fontos gondolati, szemléletmódbeli elem:
- Mit NEM fogok csinálni soha, mert az letérítene a stratégiai útvonalamról? (Avagy milyen áldozatokat nem vállalok be?)
- Úgy egyébként milyen alternatív útvonalak tárulhatnak majd még elém? (És melyiket nem szabad soha választani és melyiket szabad majd esetleg?
Ezeket a gondolati alapvetéseket mindvégig fejben vagy szem előtt kell tartanod, bármi is a célod és bármilyen rövid vagy hosszú út vezet majd el oda.
Életstratégiák
Bár azt hihetnénk, hogy az életstratégiák annyira bonyolultak, amennyien éppen létezünk a Földön, de igazából két csoportba sorolhatóak az életstratégiák:
- Evolúciósan stabil, avagy túléléscentrikus életstratégia,
- és evolúciósan instabil, avagy önpusztító életstratégia.
Bármi is a célod, először el kell döntened, hogy a már összeállni kezdő stratégiád egyáltalán melyik életstratégia ernyője alá illik.
Mert a világ legcsodálatosabbnak tűnő céljai is lehetnek önpusztító jellegűek… Továbbá, ha nincs startégiád, akkor óriási az esélye annak, hogy az önpusztító üzemmód lesz a domináns – egyszerűen a világban folyamatosan munkálkodó entrópia miatt.
A taktika
A stratégia a cél elérésének egyedileg összetett módszertana, a taktika pedig az egyes lépcsőfokok, lépések, esetleg mérföldkövek ebben az összetett módszertanban.
Például taktika az egy kirándulás közben, hogy ha megbotlok egy kőben, akkor tigrisbukfenccel fogok vetődni, és aztán kecses mozdulattal földet érni.
De amúgy nem stratégiai célom a tigrisbukfenceskedés, hanem az a stratégiai célom, hogy feljussak mondjuk a Badacsony tetejére, a Bujdosók lépcsőjén keresztül, lépcsőfokról-lépcsőfokra, és aztán vissza is térjek a kiindulási pontra.
A tigrisbukfenc egy eszköz a pofára esés elkerülése érdekében, tehát taktikai megoldás.
Akár bevetem, akár nem, a stratégiám lényege nem változik.
A taktika lefedheti az áldozathozatal pontos módozatait: erre vagyok hajlandó a cél elérése érdekében.
Például Magyar Péter bevállalta, hogy hajlandó a családi életét is pellengérre állítani azért, hogy a politikai mondanivalóját eljutassa minél többekhez, hogy végül majd megbukjon a kormány (ez az ő stratégiai célja).
A taktika egy alkatrész a nagy gépezetben: fontos, hogy jó taktikai elemek legyenek a tarsolyunkban, amik eredményre is vezetnek, de van szabadságunk is a taktikai elemek variálásában, akár még hibázhatunk is velük.
Hiszen egy-egy csata elvesztése nem jelenti a háború elvesztését.
De térjünk rá a kiégésre!
Van tehát egy tünetegyüttesem, ami kiégésre utal. (Lásd poszt.)
Az első posztomban arra vonatkozóan adtam tanácsokat, hogy mit NE tegyél a kiégés ellen.
Bármennyire is furcsa, hogy nem gyakorlati tippeket adtam kapásból a kiegés ellen, hanem a tiltott dolgokat soroltam, valójában ezzel képeztem stratégiai fontosságot a témának.
Ugyanis minden, ami keretez, lekorlátoz, és/vagy körbehatárolható, az stratégiát kezd körvonalazni.
“Meg akarok szabadulni a kiégéstől, de nem alkohollal!”
“Meg akarok szabadulni a kiégéstől anélkül, hogy összevesznék a hozzám legközelebb állókkal!”
Egyetlen összetett mondat már körvonalazza a stratégiát.
“El akarok jutni Keszthelyről Budapestre, de nem az M7-esen!” – máris kizárok egy útvonalat, ami azt feltételezi, hogy bekapcsolok a képbe más útvonalakat.
Az, hogy “El akarok jutni Keszthelyről Budapestre bárhogyan!” – az nem stratégia, hanem csak cél. És rögtön érezzük, hogy a bárhogyan az nem segít, ezt a megfogalmazást kell, hogy kövesse valami, ami részletezi a lépéseket.
Minden nem meghatározhatja az igenek tárházát is egyben.
A kiégéstől való megszabadulás is ilyen stratégiai megközelítést igényel, mivel a kiégés sosem egyetlen ok/dolog eredménye, hanem valószínűleg többszörösen összetett, ezért is nevezik szindrómának!
Szindróma fogalma: A szindróma az orvosi nyelvben egy tünetegyüttest, vagy tünetcsoportot jelent.
Hogyan kezdj bele a kiégéstől való megszabadulásba?
Ha kiégéssel küzdesz, akkor lehet egy alap célkitűzés az, hogy attól meg akarsz szabadulni. Ez a leglogikusabb cél ilyenkor ugyebár.
A nagy kérdőjeleket viszont a HOGYAN adja, hiszen eleve az is egy hosszadalmas elfoglaltság lehet, hogy azt felderítsük, hogy egyáltalán mik okozták és tartják még szinten a kiégést!
Ha kiégéssel küzdesz – ami életed során többször is előfordulhat, akár több mindennel kapcsolatban, az életed különböző területeit is illetően –, akkor első feladat lehet az, hogy kitűzöd célként, hogy meg akarsz szabadulni a kiégés szindrómától.
Ezt felírod például egy üres lap tetejére:
“Meg akarok szabadulni a kiégéstől!”
A lap mindkét oldala ott vár rád üresen, hogy teleírd azzal, hogy hogyan fogsz eljutni oda, ahol már a kiégés-mentes életed vár rád. Egy stratégiát kell kidolgoznod, hiszen ahogy eddig tárgyaltuk, az egyáltalán nem elég, hogy kitűzöd a célt.
A stratégia a kiégés ellen
Eleve, ha rám hallgatsz, akkor figyelembe veszed a tiltólistát, és már felírtad, hogy “Meg akarok szabadulni a kiégéstől!”
Hogy feltárd, honnan is indulsz, ahhoz a “Meg akarok szabadulni a kiégéstől!” felirat alá fel kell sorolnod kezdésnek például azt, hogy egyáltalán hol tartasz most!
Mit tapasztalsz magadon?
Ez itt bizony a panaszkodás ideje!
Öntsd ki a szíved, és írj le mindent, ami tulajdonképpen a panaszod, tehát amit meg tudsz fogalmazni, le tudsz írni.
Ha csak kulcsszavak jutnak eszedbe, mint például egy kollégád neve, akkor az is jó, de ha árad belőled a szó, az is jó. ÍRJ LE MINDENT!
Ez lehet akár harminc különböző dolog is. Inkább több legyen, mint kevesebb!
Fontos szembesülnöd azzal, hogy mennyire összetett a problémád, elvégre ha tényleg meg akarod oldani, akkor ismerned is kell.
Ne aggódj, ha betelik a lap két oldala a panaszkodással, és ne aggódj, ha közben sírsz, vagy csak bénultan bámulsz magad elé, vagy netán gonoszul felhorkansz egy-egy kiégés-alkotóelem, feltárásakor.
Teljesen normális, ha megmozdulnak az érzelmek, sőt, az még jobb is, mint az enervált ürességérzés!
Ne borzasszon el a sokaság, de az sem, ha hirtelen semmi különválasztható adalék nem jut eszedbe, mert csak az villog a fejedben esetleg, hogy “minden rossz”.
Hidd el, ha egyszerű lenne, már rég megoldottad volna! Nyilvánvaló, hogy összetett és bonyolult, ezért is kell alkotórészekre bontani!
Hagyj ennek időt, akár napokat is. Legyen szem előtt a papír és írj rá újabb gondolatokat mindig, ha eszedbe jut valami új.
Járkálj kicsit, ha megakadsz, készíts magadnak forró italt, bámulj ki az ablakon kicsit a zöldbe, vagy egyenesen menj ki valahová a szabadba egy jegyzetfüzettel és ott folytasd a listázást!
Panaszok osztályozása
Ha készen van egy jókora probléma-lista, avagy elkészültél egy zsúfolt panaszfal elkészítésével, akkor osztályozd őket tematika szerint!
- Vedd külön a munkával kapcsolatos alkotórészeket és a magánéletieket.
- Ez utóbbin belül különítsd el a családtagok szerint is egymástól a problémákat.
- Osztályozd a panaszokat valódi elvárások és általad vélt, belőled táplálkozó elvárások szerint.
- Ha nem tudod különösebben osztályozni egymástól őket, akkor legalább a munkával, karrierrel kapcsolatos dolgokat vedd külön, és azon belül a munkakörülmények és a saját motivációjú, munkával kapcsolatos életcélok törésvonala mentén próbáld elkülöníteni még egymástól a problémákat.
Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy megrekedtél valamilyen belső motivációs probléma miatt, vagy pedig valaki/valami konkrétan tönkreteszi kívülről a munkával kapcsolatos hozzáállásodat.
NE osztályozd a problémákat MÉG a “könnyen és nehezen megoldhatóság” törésvonala mentén! Egyelőre a feltáráson kell dolgozni, a megoldáson való dolgozás majd utána következik!
Ezek után jöhet a “Na, ezt hogy lehet megoldani, átugrani vagy végleg kiiktatni a képből?”
A mókuskerék
Tételezzük fel, hogy felírtál harminc dolgot, ami a kiégésedhez vezetett.
Köztük magánéleti gondokat, a túl sok munkát, a sok munka versus magánéleti anomáliák kereszttüzéhez képesti nem megfelelő mennyiségű anyagi javakat, és sorolhatnám.
Harminc különböző probléma – ennyi általában felsorakoztatható egy kiégés szindróma mögött –, amik már konkrét megoldásért, átugrásért, vagy végleges kiiktatásért kiáltanak.
Most fura dolgot javaslok: próbálj elemzőként ránézni erre a problémahalmazra, és egyesével valamilyen okos, ügyes, frappáns megoldást találni mindegyikre úgy, hogy nem azt veszed figyelembe, hogy te vagy az érintett.
Egy picit próbáld magadon kívül helyezni a fókuszt, még ha nehéz is. Az összes problémát valószínűleg nem tudod megoldani, de van egy jó megközelítés ahhoz, hogy ne is kelljen mindent megoldani egyesével.
A stratégiai fontosságú problémák
Van egy mókuskereked, aminek ezek a problémák a fontos alkotórészei, te pedig a közepében vagy, mint mókus, aki most sajnos a végét járja.
Ha kicsit kívülálló szemmel rá tudsz nézni a saját mókuskerekedre, akkor felfedezhetsz olyan stratégiai pontokat, amik szinte ordítanak, hogy bizony velük kellene kizárólag foglalkozni, mert a többi ezekhez van rácsapdázódva.
Ha kiiktatod a stratégiailag fontos, domináns problémákat, akkor lehet, hogy a többi megoldódik magától, mivel kiengednek azok a béklyók, amik magukat a problémákat is fogva tartották egy ilyen összetetten bonyolult helyzetben.
Ha kiiktatod a stratégiai problémák java részét valahogyan ügyesen – munkahelyváltással, válással, felnőtt gyereked saját lábra állításával, beteg hozzátartozó betegségének meggyógyításával (tudom, ez kb. lehetetlen, de ebben pl. lehet segítséget kérni), anyagi gondok helyrehozatalával –, akkor is lesz mókuskereked, csak már másabb.
Mik lehetnek ilyen stratégiai pontok?
Például azok, amiknél megjelenik az a gondolatod, hogy “Ezt csak én csinálhatom, mert én csinálom a legjobban.” – ez egy megfelelési kényszer, és egyébként egy eléggé egoista megközelítés is egyben, ilyenekben sosem árt engedni, ha valóban élni is akarunk 🙂.
Vagy amiknél az van, hogy kívülről kényszeríti rád az élet: beteg gyerek, beteg szülő, beteg testvér, saját betegséged. Ezek a legsúlyosabb problémák, ezeket komplexen kell általában megoldani, vagy a súlyosságukat enyhíteni. De nem úgy, hogy ahhoz, hogy ezek eltörpüljenek, ezek mellé még kreálunk magunknak más problémákat! Ne keress problémákat a meglévők mellé!
Stratégiai pont lehet a munka: nem véletlen, hogy a legtöbben a munkájukban érzik kiégettnek magukat, hiszen rengeteg időt töltenek el benne, és ez rengeteg életerőt követel. Akkor is, ha saját vállalkozásról van szó.
Továbbá stratégiai pontot tud képezni a korunk is: 40-50 fölött előáll egy úgynevezett életközepi válság, ami egyébként nem válság, csak egy furcsa fordulópont. Ilyenkor kb. annyit látunk visszafelé az időben, amennyi még előre felé kijut az életből jó esetben. És ilyenkor önkéntelenül is áttekinti az ember, hogy honnan indult és hová jutott, és egzisztenciálisan sem szokott ilyenkor már túl sok gond lenni. DE! Attól függetlenül, hogy mi az aktuális, egyébként panaszra alapból okot nem adó helyzet, nem biztos, hogy az volt a cél!
Továbbá az ember érzi is így a középkora táján, hogy már nincs meg benne az a lendület, ami fiatalabb korában olyan eltökéltté és céltudatossá tette, így tudat alatt arra kezd számítani, hogy romlanak majd a dolgok az életében: ezt úgy is hívjuk, hogy pesszimizmus.
Úgy leszünk pesszimistábbak, hogy közben egyébként maximálisan optimistának kellene lennünk. Ilyenkor diszharmónia jön létre a tények és a valóságérzékelésünk között, ami majdnem minden életterülettel kapcsolatban előjön, és baromi gyorsan át tud fordulni kiégés szindrómába: szűknek érezzük a tegnap még kényelmes és tágas mókuskerekünket.
Fogadd el, hogy mókus vagy és az is maradsz
Mindig mókuskereket hajtunk. Van egy olyan mondás, hogy attól, hogy kiszállsz a mókuskerékből, attól még mókus maradsz.
A bennünk élő mókus mókuskereket keres.
Mert egy mókusnak a mókuskerék a komfortzónája.
De nagyon nem mindegy, hogy egy szép, kényelmes, tágas, hajtás közben zenét játszó, és egyébként valahová tartó mókuskereket hajtunk-e, vagy egy rozoga, szakadt, csörgő-zörgőt, amibe még a fülünk-farkunk is beleakadt, és forgás közben ráncigál magával bennünket.
A feltárt problémák áthidalásával, megoldásával vagy a tőlük történő megszabadulással egy újabb mókuskereket hozol létre magadnak, de ebben a változásban van lehetőséged döntéseket hozni arról, hogy miféle legyen az a mókuskerék. Legyen mondjuk kicsit lassabb kezdésnek!
Terápiás diagnózis – avagy kiszállás a mókuskerékből, de okosan!
Mindenkinek eszébe jutott már életében többször is az, hogy “Úgy elmennék világgá, vagy csak nyaralni, vagy valaki vágjon már hozzám légyszi egy wellness hétvégét!”
Egyszer volt egy olyan szituáció, hogy egy ismerőst látogattam meg kórházban, és arra gondoltam, hogy “Istenem, úgy befeküdnék pár napra ilyen kórházba, hogy kipihenjem magam!”
Az, hogy az életerő szintem mínuszban volt, gondolom nem szorul bővebb illusztrálásra.
Aztán pár évvel később el is mentem egyedül egy fogadóba, ahol egy éjszakát töltöttem el, hogy kialhassam magam. Életem legpokolibb éjszakája volt, a legszívesebben hazagyalogoltam volna 100 kilométerről…
Persze volt olyan mókuskerék kiszállásom is, amit nyaralásnak nevezünk: és szerintem ilyenekre rendszeresen szükségünk is van.
- Elmenni máshova, ahol nem ugyanaz a rutin van, mint otthon.
- Elmenni máshova, ahol meg tudunk valami olyasmit magunkról, amit otthon nincs lehetőségünk felfedezni.
- Elmenni máshova, ahol ragyogóan süt a nap és nincs más dolgunk, mint sütkérezni.
- Elmenni máshova, ahol nem a napi rutinba kell beilleszteni a kalandokat.
- Elmenni máshova, ahol kiszolgálnak.
- Elmenni máshova, ahol a családtagjainkat is kiszolgálják!
- Elmenni akár családtagok nélkül is, hogy végre hiányozzanak és mi is nekik. (Egy önként vállalt pokolian magányos éjszakának is lehetnek fontos üzenetei.)
Mindegy, hogy a nyaralásunk három napos balatoni kiruccanás, vagy egy többhetes egzotikus körút, a lényeg, hogy otthonról, a rutinból, a túlságosan is vadul száguldó, monoton mókuskerékből kiutat találjunk átmenetileg.
Mert ha már átmenetileg sincs kiút, az óriási red flag!
Ezt nevezik terápiás diagnózisnak: amikor egy gyógyírszerű dolog azonnal, gyors alkalmazásával tekintünk rá még külön a problémára.
Egy-egy ilyen átmeneti kiút, egy ilyen eltávolodás segít rálátni például a kiégéssel kapcsolatos stratégiai pontokra, illetve visszatérve fittebbek és kitartóbbak lehetünk még a változatlan mókuskerékben is.
Olvastam pár évvel korábban egy cikket, hogy a kiégésnek nem lehet ellenszere a radikális változtatás. De ez szerintem hülyeség: a radikális változtatás ÉS közben az okos rálátás és diagnosztizálás igen is lehet ellenszere a kiégésnek.
Mi más lenne az ellenszere a kiégésnek, ha nem a stratégiaváltás?
Életet nem válthatunk, de életstratégiát igen!
Utazz el egy kicsit legalább! Így egyszerre gyógyítod is a helyzetet, meg a jövőbeli megelőzésért is tevékenyen tehetsz.
A nyaralásokra vigyél jegyzetfüzetet és jegyzetelj pozitív-negatív benyomásaidról, kiégéseddel kapcsolatos ötleteidről, felbukkanó érzésekről, és majdani nagy tervekről.
Csak úgy egy utazással nem tudod megszüntetni az eredeti mókuskerekedet.
De egy utazással és egy távolságtartó rátekintéssel, továbbá körvonalazódó változtató tervek leírásával kigyógyíthatod magadat belőle.
Egy horvátországi nyaralás után jöttem haza úgy, hogy megfogadtam, hogy amint lehet, felszámolom a szövegírás szolgáltatásunkat, mert már eleve úgy mentem el, hogy megfogadtam, hogy átgondolom a dolgaimat, figyelem az ötleteimben rejlő jeleket, és aztán majd meghozom a szükséges döntéseket. Úgy is lett.
A második regényemben valami hasonló történik Valerijjel is egyébként>>
Otthoni lelki-wellness hétvégék
Nem kötelező elmenni otthonról, hanem egy kis szervezéssel az otthont – mármint az otthont jelentő mókuskereket – is el lehet távolítani magunktól.
Pl. egy hétvégével, ami előtt eldöntjük, hogy kizárólag henyéléssel, zenehallgatással, kádban pancsolással, illóolajokkal, táncikálással töltjük az időt, és a család többi tagjának magának kell megoldania az életét. Igen, még a kutyának és a macskának is!
Az ilyen néhány lelki-wellnessnap szervezése is jól tudja jelezni, hogy mekkora és mi okozza a bajt:
- ha ilyenkor utánunk nyúl egy beteg rokon, akkor biztos, hogy az ő helyzete képez stratégiai dominanciát a mókuskerekünkben.
- Ha a munka nyújtogatja utánunk a csápjait, akkor az azzal kapcsolatos problémákkal kell majd kiemelten foglalkozunk, és ezeket a csápokat lecsapdosunk egy virtuális machetével.
- Ha a családunktól nem tudunk egyetlen lépést sem eltávolodni, akkor nyilván ezzel kapcsolatban kell színesítenünk majd a napi rutinba bevonható emberek palettáját.
Ilyenkor is kötelező a jegyzetfüzet és minden ötlet, gondolat, újszerű érzés, terv írásos megfogalmazása.
Tehát a helyes és hatékony, kiegéstől való megszabadulást jelentő stratégia
- Feltárom a kiégés-szindrómám jellegzetességeit,
- Megfogalmazom-leírom a saját mókuskerekemet,
- Amint lehet, elkezdem gyógyítani önmagam (utazással, nyaralással, otthoni lelki-wellnessel),
- és KÖZBEN megpróbálok stratégiai fontosságú problémakupacokat felfedezni, és újult erővel kezdésnek majd azokat megoldani, kiiktatni.
Ugye, hogy milyen egyszerű?
De mégis jóval több annál, hogy “Állítsátok meg a Földet, ki akarok szállni!”
Mert ennek, amit felvázoltam, lehet jövőképe, mert nemcsak a kiszállás a fontos, hanem a folytatás is:
– Egy másik, cuki, aranyos, kényelmes, nagy, modern, okos mókuskerék.
Vidi Rita
