Vidi Rita “Csodálatos” rettegtető cikket olvastam tegnap a 24.hu-n. Már a címe is sokkoló: Pusztító hatással van az agyunkra a ChatGPT használata.
Sajnos az ilyen cikkek sokkal inkább pusztítanak.
A cikkben egy új kísérletről írnak, ami megdöbbentette a kutatókat:
Feladatot adtak diákoknak, hogy készítsenek esszét, és képzeld el, akik mással íratták meg az esszét, azoknak nem úgy dolgozott az agyuk, mint azok, akik maguknak írták meg!
Azta!
Ezt komolyan fizette valaki?
Most az, hogy az a más, akire a diákok egy csoportja a kísérletben rábízhatta az esszéírást, az a ChatGPT, vagy hozzá hasonló úgynevezett nyelvi modell volt-e, vagy a szomszéd gyerek az utcából, vagy egy copywriter, az lényegtelen:
- Ha valaki mással végezteted el a munkát, akkor nem te fogsz dolgozni.
Ezt kb. évszázezredek óta tudja az emberiség, de úgy látom, hogy ma még ezt kutatni kell – ezen azért csodálkozom.
Vajon mióta pusztítja az agysejteket és az idegi kapcsolatokat, netán az agyállományt az, ha nem dolgozunk? Mert egy ilyen cikk elolvasása után simán éreztem, hogy 8-10 agysejtem sikoltva kiégett…
A kutatók persze próbálták összekötni az el nem végzett munka által el nem ért előnyöket – például bizonyos kognitív funkciók aktuális nem használata, ezáltal nem fejlődés, nem tanulás –, a konkrétan pusztító hatással, de kihagyták a képletből azt, hogy egy ennyire kizsákmányoltságra épülő bolygón az egy hatalmas előny, ha nem a testi-lelki energiáidat szipolyozzák éppen ki.
Hogy közben nem tanulsz meg mittudomén miről fogalmazást írni?
És?
Közben megtanulsz pihenni, lazulni, örömteli dolgokkal szórakozni, mondjuk önpusztítás nélkül.
A diákok talán még csak ösztönösen érzik, de a felnőttek pontosan tudják, hogy ez a legnehezebb az életben: otthagyni a mókuskereket.
Azok a diákok – és nemdiákok –, akik ChatGPT-t, vagy bármiféle mesterséges intelligenciát, nyelvi modellt vagy akármit használnak, azok minden ezzel töltött pillanatban egyidejűleg azt is gyakorolják, hogy hogyan NE zsákmányolják ki önmagukat!
Ők már egy másik mókuskerékben gondolkodnak, hála az égnek! Ezt nevezik ugyanis fejlődésnek.
Itt a legszegényebb Európai Uniós országban például ez kifejezetten a túlélés záloga lehet.
Nem mellékesen ugyanezt a pusztító hatást vizionálták anno a rádiónál, a mozinál, a tévénél, a számítógépnél és az internetnél is. Lehet félni az újtól, meg rettegni a változástól, de hasznosabb élni vele.
Úgyhogy hajrá diákok, nemdiákok, fiatalok és idősek, hagyjátok magatok helyett dolgozni a gépet egész bátran!
Akkor is, ha az egy robotgép a konyhában, meg akkor is, ha az egy intelligens, öntanuló nyelvi modell.
Az ilyen kutatásokat meg ignoráljátok! A rettegtetés amúgy is baromira unalmas már.
Vidi Rita
