Vidi Rita Biztosan te is észrevetted már magadon, hogy vannak olyan időszakaid, amikor többet “nyökögsz”, mint általában szoktál.
És biztosan azt is tapasztaltad már, hogy vannak emberek, akik annyit “ööö”-znek, és annyiszor mondják a konkrét kifejezések és szavak helyett, hogy “izééé”, hogy az már zavaró számodra.
Vannak, akik az “ööö” helyett azt mondják, hogy “mmm”, de azoknál, akik nagyon sokat beszélnek más nyelveket a magyaron kívül, egyéb más variációk is előfordulhatnak, pl. sokat angolozóknál az, hogy “amm”.
Az ööö, izéééé, mmm és társaik az aktív gondolkodás jelei, de egyben a kognitív lemaradás jelei is.
Amikor ki kellene mondani a szót, akkor még nincs ott mögötte a konkrét, hozzá tartozó gondolat, és ezért próbáljuk ilyenkor kitölteni az üres szakaszokat ilyen hangzásokkal, hogy öööö. Ezzel próbáljuk segíteni magunkat, hátha a rezgés révén előhívódik valahonnan a mondanivaló.
Ez általában a hétköznapokban nem annyira zavaró, ha másoktól halljuk (műsorokban beszélő szereplőknél már nagyon feltűnik), önmagunktól viszont a hétköznapokban is zavaró lehet, mert érezzük, hogy ténylegesen le vagyunk lassulva: le vagyunk maradva a saját gondolataink kifejezésre juttatásáról. Vagyis futunk a saját gondolataink után.
A beszéd nagyon érdekes dolog: két beszédközpontunk van a bal agyféltekében, és közben a jobb agyféltekét is használnunk kell a gondolatok kerekre formálásában, az emlékek felidézéséhez, érzelmeink előhívásához, és főként az áramló gondolatok megalkotásában.
Rendkívüli feladat a beszéd, mert ez nemcsak hangképzés, hanem ez a gondolkodás megnyilvánulásának egyik csúcsa (másik az írás).
Amikor ööö-zünk, mert le vagyunk maradva a saját gondolatainktól, akkor az van általában, hogy a bal agyféltekénk nem képes felvenni a szokásos ritmust.
Mindenkinek van egy szokásos gondolkodási sémája és ritmusa. Amikor nyökögünk, általában a saját ritmusunkat vétettük el valamikor és nem találjuk az ütemet.
De az is lehet, hogy a jobb agyféltekéből olyan intenzitással jönnek az impulzusok a logikus mondanivaló megalkotását szorgalmazva – ez utóbbi a bal agyféltekében történik –, hogy egyszerűen összetorlódnak a dolgok a fejünkben, és a bal agyfélteke nem tudja kiválogatni hirtelen, hogy akkor most mi is következik mi után.
Ennek áthidalására tökéletes megoldás a két agyfélteke összeintegrálása, de az is lehet, hogy a jobb agyfélteke ellenében pont, hogy a bal agyféltekét kell megtuningolni. Ez mindig adott helyzettől függ, ezért is kell értened ehhez a témához, hogy mindig képben legyél önmagad aktuális képességeivel.
Mindig, ha nyilvános beszédre készülsz, vagy valami nagyon jelentőség-teljeset akarsz mondani, esetleg fontos beszélgetés előtt állsz, akkor fel kell mérned, hogy mire van szükséged ott és akkor: összeintegrálásra, vagy valamelyik agyfélteke különálló tuningolására?
Ha felmérted, akkor már pofon egyszerű a dolog, hogy idegrendszeri szinten is beállítsd magadat az előtted álló feladatra.
Azt, hogy hogyan kell ezt csinálni, azt a Nyilvános beszéd tanfolyamon tanítom meg>>
