BÚÉK és két fontos gondolat 2026-ra

Mindenek előtt szeretnék kreativitásban, tervekben, célokban és valóra váltott vágyakban gazdag 2026-ot kívánni neked!

Kívánom, hogy 2026-ban se érjen se gond, se baj, se bú, ellenben minden napod teljen majd csodás harmóniában akkor is, ha éppenséggel néha úgy éreznéd, hogy nyomasztanak a gondok, vagy olyan kihívásokkal kell majd megküzdened, amiket őszintén magadba nézve a hátad közepére se kívánnál.

“Jó lenne, ha a bilibe lógatnád a kezed Rita! Az élet nem habostorta!” – mondhatnád, de ha te nem is, sokan így vallják: az élet nem fáklyásmenet, nincs és soha nem is lesz kolbászból a kerítés, és jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok…

“Jaj, Rita, te mindig álmodozol!” – ezt is hányszor hallottam már életemben, te jó ég!

Meg azt is, hogy “A dolgok nem úgy működnek, ahogy te elképzeled!”

Szerintem meg de, pontosan úgy működnek a dolgok, ahogy elképzeljük. 

Az én dolgaim úgy működnek, ahogy én képzelem el, a te dolgaid meg pontosan úgy, ahogy te képzeled el.

Akkor hogyan lehetnek mégis gondjaink?

Hát úgy, hogy az érzelmeink és az érzeteink hatással vannak a gondolatainkra. 

Közvetlen hatással.

Ha félünk, vagy akár csak fázunk (ez utóbbi érzet), vagy fáj valamink, vagy aggódunk, vagy éhesek vagyunk, akkor borzasztóan nehéz kreatívnak, vidámnak, jövőbe tekintőnek lennünk, helyette vagyunk befordulóak, pesszimisták, lehangoltak… És máris egy ördögi kör kellős közepén találjuk magunkat.

Hogyan lehet minden napod boldog és harmonikus?

Tudom, hogy már százezerszer lerágott csont, amit most mondani fogok, de pont azért rágja az emberiség ezt a témát olyan sokszor és folytonosan és szüntelenül, mert ez egyben mindennapi kihívásunk is:

A hozzáállásodon áll és bukik minden.

A túlélésedet is meghatározza az, hogy előzetesen és közben hogyan viszonyulsz konkrét eseményekhez.

Utólag tudod, könnyű baromi okosnak lenni, más dolgában meg pláne!

De közben… Vagy előre eldöntve a viszonyulást. Na, az nagy kihívás. Éppen ezért kell szándékosan, direkt, tudatosan csinálni.

2025-ben a szokásos remek időszakok között engem is sorscsapások értek egymás után. 

A szívem nem tudom hányszor szakadt meg, és olyan is volt, hogy ugyanaz miatt többször is…

Én magam is ezerszer tettem fel a kérdést: miért történik ez velünk??? MIÉRT???

Úgy, hogy ezt évek óta nem kellett megkérdeznem még gondolatban sem. 

Mindig, ha valami baj ért – régebbi olvasóim tudják, hogy meglehetősen hektikus tud lenni a viszonyom a lépcsőkkel, és az ideggyulladás rémálma is éveken át kísértett –, sosem azt kérdeztem, hogy “MIÉRT???”, hanem mindig kapásból azt, hogy “Okkkééé, mi a szentséges úristent kellene ebből megtanulnom?”

A lépcsős eset után írtam meg – gipszben fekve – az “Írni bárki tud” című könyvemet, ami máig a legnagyobb sikereim közé tartozik. Úgy írtam, hogy fél órát írtam félig fekve (laptop az ölemben az ágyban), majd két órát pihegtem, úgy lezsibbadtam. 

Én, aki 16 órákat képes egyhuzamban írni. Na igen, csak nem csavarokkal a lábamban…

Az ideggyulladás meg… Miközben ti azt láttátok, hogy minden a szokásos, aközben én megtanultam felnőtt pelenkába pisilni is… Meg nem elájulni görnyedt vánszorgás közben…

De 2025-ben ennél sokkal nagyobb kihívásokkal szembesültem: megváltoztathatatlan szenvedéssel és a pozitív viszonyulásom ellenére sem előre mozduló (hanem a legjobb esetben is csak stagnáló) dolgokkal. Amik egy része még most is tart.

Ennek ellenére sosem adhatjuk fel. Sosem mondhatunk le a pozitív hozzáállásunkról. Ha ez “csak” annyi, hogy “Minden rendben lesz!”, akkor annyi.
Ha annyi, hogy a kínjainkra építünk végül valami újszerűt és energikusat, akkor annyi.

Nekem szent meggyőződésem, hogy érdemes mindenből tanulnunk. A jóból is, a rosszból is.

És csak úgy lehetünk boldogok a mindennapokban, ha a mindenből tanulni akarás folyamatában minden leckéért hálásak vagyunk.

A lecke lehet egy rossz pénzügyi döntés is, de lehet tragédia is. 

Az, hogy ki milyen leckéket kap egy-egy időszakban, az nagyon egyéni – hogy az asztrológus énem is szót kapjon: természetesen összefüggésben vannak ezek a bolygóállásokkal is. 

Mikor ideggyulladásom volt és 5 hónapig a kínok kínját “kiállva” feküdtem (fetrengtem pontosabban), mert állni/járni nem tudtam, akkor pár hét szenvedés után mertem csak megnézni a születési képletem és az aktuális bolygótranzitok állását, mert addigra gyűjtöttem bátorságot megnézni, hogy mi csapott le rám így, látszólag az egyik pillanatról a másikra. (Persze hónapok óta jelek jelezték a közeledő veszélyt, de én azokra fittyet hánytam…)

Hát alig kaptam levegőt a látványtól, mikor a képletekre néztem. Minden rosszul nézett ki. Iszonyatosan rosszul.

Amikor megértettem, hogy tulajdonképpen örülhetek, hogy nem vágta le a fejemet egy villamos, vagy nem vágott belém a villám, utána már sokkal könnyebb volt elviselni a betegséget, mert tudtam, hogy ebből biztosan van kiút. Még mindig jobb fájdalommal élni (ami azóta teljesen elmúlt, kigyógyítottam magamat), mint fejnélküli íróként… 🙂

Ezt is jelenti a viszonyulás: fontos tudni azt is olykor, hogy “mihez képest”. Mert úgy könnyű észrevenni a kivezető utakat, a fénylő, bíztató pontokat.

Ehhez az ember kereshet gondolati mankókat önmagában, vethet kártyát, mehet jóshoz, figyelheti az álmai üzeneteit, megkérdezheti a bolygókat, de egy baráti beszélgetésből is sok minden kiderülhet számára. Sőt, az is lehet, hogy egy unalmas estén egy FB görgetésből is kivilágíthat egy számunkra fontos üzenet egy újszerű poszt, vagy egy félmondatos komment formájában.

Milliónyi kapaszkodónk van és lehet. Használd ezeket!

Kivéve…

Egy valamire ne használd a gondolataidat: ne csapd be magad! Ne hazudj magadnak! 

Az, amikor semmi sincs rendben és te arra gondolsz, hogy “Minden rendben lesz!”, az nem hazugság, hanem TERV.

De amikor arra gondolsz, hogy “Én aztán semmiről sem tehetek.”, meg “Nem tettem semmi rosszat.”, ezek igaz, hogy önfelmentő gondolatok (sokszor fontosak is), de nem vezetnek sehova.

Természetesen nem te tehetsz arról, ha mondjuk a szomszéd elüti a macskádat…

Nem te ülsz a sofőrülésben. Nem te nyomod a pedálokat. Nem te vagy a macska.

De ahogy arról te tehettél, hogy lett macskád és ezernyi örömet okozott, úgy arról is te tehetsz, ha kint kolbászol az utcán és fájdalmat és szenvedést okoz az elpusztulása.

Te vagy a felelős. Ez nem vádirat, hanem egy felmagasztaló fogalom.

A kulcsszó a felelősség.

Egyet tudni kell: a felelősség a főnöké.

Ha elhárítod a felelősséget – bármivel kapcsolatban –, akkor átadod az irányítást. 

Jobb esetben a sorsnak, rosszabb esetben más embereknek.

A felelősség felszabadít. Főnökké, irányítóvá tesz.

Ez nem azt jelenti, hogy amikor baj van például a családban, akkor mindenkit félrelökve, melledet döngetve be kell ugranod középre és ordítanod, hogy “Ééééén vagyok a felelős!” és akkor majd jó lesz neked.

Nem. A felelősség nem hibáztatás, nem mindennek a magadra vállalása.

Annyi a felelősség, hogy erre gondolsz: 

“Mit kell ebből megtanulnom és mit tehetek, hogy ez elmúljon, és mit tehetek, hogy EZ SOHA TÖBBÉ NE FORDULJON ELŐ?”

A minőségi ugrást az életünkben az jelenti, amikor rászokunk arra a szemléletmódra, és ez szerencsére két perc alatt megtanulható úgy, hogy 

“Oké, egyszer megtörténhet bármi, mint ahogy most ez is megtörtént… De mi okozta, és mit tehetek(ünk), hogy ez soha többé ne forduljon elő?”

Ezt egyébként úgy is hívják, hogy MINŐSÉGSZEMLÉLET.

Te is nyilván elvársz az életedben egy alap minőséget. Legyen mindig minden rendben, történjenek jó dolgok, a rosszak pedig kerüljenek el. 

De mit teszel ezért? 

Általában pont ezért, hogy minden így tökéletesen sikerüljön, összességében senki nem szokott semmit sem tenni.

Éljük az életünket, futtatjuk a rutinjainkat, ugrálunk a kisebb-nagyobb kihívások között, és ha nagyon jól mennek a dolgok, akkor fejlesztünk magunkon, a környezetünkön, miközben igyekszünk a lehető legtöbbet a jelenben lenni, és megélni a legcsodálatosabb pillanatokat. Na, ezt így leírni is fárasztó volt.

És ugyebár tapasztaljuk is, hogy a maga fárasztóságában ez nem igazán megy. 

Most is, miközben itt alkotok, az egész családomnak hőemelkedése van, és köhécselünk. Ahhoz képest, hogy miket kell magunk mögött hagyni, ez jó jel végül is. Most szabadulunk meg egy csomó korábbi rossz élmény testünkben lenyomatot hagyó hatásától. 

De ha hiányzik a rossz dolgok mellől az “És akkor ezt hogyan tudjuk megelőzni a jövőben?”, akkor azok mindig, újra és újra fel fognak bukkanni és egyre nehezebb formában fognak feladatokat adni.

A derékfájásommal én például úgy voltam, hogy “Hát nekem ez adatott.” Tűrtem. És próbáltam túlélni.

Gyógytorna, úszás, regeneráló pihenés, speciális edzés, minden megvolt. Étrendkiegészítők is.

Mégis egyre rosszabb lett minden, mert nem rendszerben gondolkodtam. 

Nem is tudtam volna, nem is értek hozzá. A specialisták meg mindig csak a specializációjukkal foglalkoztak.

Végül én gyógyítottam ki magam az ideggyulladásból. Maradandó károsodás nélkül, pedig másfél évig tartott (az ideg veszélyes jószág…)

Hogy hogyan csináltam? Amikor elkezdtem kicsit is javulni, akkor kitűztem a célokat, hogy mikorra milyen állapotba fogok kerülni, és kitűztem azt a célt, hogy “HOGYAN FOGOM EZT AZTÁN ÖRÖKRE ELKERÜLNI?”

Az örökre elkerülés most is zajlik. Minden nap. De már nem a fájdalom és a mozgáskorlátozottság ellen küzdök, hanem a remek formámat tartom karban. (Spoiler: jógával és futópadon gyaloglással.)

Mindezt azért írom le így – talán már láttad tőlem, hogy sosem panaszkodom –, hogy lásd, hogy amikor ilyen hangzatos dolgokat mondok, hogy “Minőségszemlélet”, meg “Pozitív gondolkodás”, akkor nem egy elefántcsonttoronyból osztom az észt, hanem csak azt mondom, amivel én is nap mint nap dolgozom a saját életem harmóniájáért.

Nem tudom, hogy te mivel küzdesz. 

Remélem, hogy semmivel. De fogsz majd. Legkésőbb 7 év múlva. 

Tudod, a hét bő és hét szűk esztendő ritmikája mindenki életében jelen van. (Ez a Szaturnusz műve egyébként.)

Ez is lehet biztató a kilátástalan, sötét napokon, hogy minden jobb lesz majd tényleg. 

De ha ilyen okos előrelátók vagyunk, akkor azt is tudni kell, hogy ha most minden tökéletes, akkor lesznek majd hullámvölgyek is. 

Természetesen nem kell erre koncentrálni a csodás időkben! Nem kell várni, hogy “Jaj, mikor ér majd el a rossz?” Isten őrizz!

De egy gondolatot érdemes fejben tartani ha jó, ha rossz idők vannak: “Mit tanulhatok ebből (a konkrét esetből) és hogyan előzhető meg ez (a konkrét esetet) a jövőben?”

Hogy miért érdemes ennyire felkészültnek és rutinosnak lenni?

Mert a legkisebb problémák is hordozhatnak végül halálos veszedelmet. 

Ilyen az élet. 

Egyszer fenn, egyszer lenn. 

De amikor lekerülsz, akkor legyen mentőköteled: “Hogy fogok kijutni innen, és hogyan előzhetem meg, hogy újra ide kerüljek?”, mert ha ez nincs, akkor ottmaradsz…

Nos, ezen felvezető után, lássuk, mit várhatunk 2026-ra?

2026 konkrétan a rendszerváltozás(ok) éve lesz.

Történelmi évnek is mondhatnám. 

A dolgok – a mindennapos kétségbeejtő hírek ellenére, vagy éppen azért! – a jó irányba haladnak.

De ez olyan, mint a szülés: fájdalmas az anyának és a babának is. 

Utána viszont ott van az új élet. Az új remény. Az új lehetőségek.

És az anyává született nő, meg az apává született apa, meg a nagymamává-nagypapává születettek, és sorolhatnám a gyerekszületéssel kapcsolatban a teljes rokonságot, hogy ki mivé-kivé lényegül át.

A világ vajúdása 2020 óta tart.

2026-ban végre megszületik a baba. 

Ahogy a gyermekszülés körül is nyilvánvalóan szoktuk érezni, hogy mennyire rendkívüli dolog történik, így a mostani világszületésnél is rengeteg minden megváltozik. 

De valahogy ez a változás egyben természetesnek is bizonyul majd. 

Nem úgy, mint a covidnál, hogy az lett az “újnormális”, hogy maszkban járkálnak az emberek, meg az első köhögésnél pánikba esnek. 

Nem.

Nincs is szükség ilyen fogalmi meghatározásokra, hogy újnormális: egyik nap még így lesz, másik nap meg már amúgy, és az az amúgy lesz onnantól a teljesen természetes állapot. 

Ezért ezektől a változásoktól nem kell félni, mert ezek nem káoszba vezetnek, nem kilátástalanságba vezetnek, hanem egy új életünk születik.

Úgy, mint anno a rendszerváltáskor: ami a világban több évig is eltartott, volt, ahol már 1986-ban érzékelhetőek voltak a változások, és volt, ahol csak 1993 környékén zárultak le.

Egy időszak, egy korszak zárult le, de abban a pillanatban (az évekig tartó pillanatban 🙂) új korszak is indult. Nem voltak “légüres” időszakok.

A korszakváltás (a tolófájások időszaka) 2023 óta tart egyébként, és nyilván ez sem egy egyszerű szülés, és a baba is hatalmas. De nem farfekvéses és fogó sem kell hozzá, magától ki fog csusszanni 🙂.

Lesznek 2026-ban olyan pillanatok, hogy “Meghalt a király, éljen a király!” 

Nem lesznek átmenetek, amikor meg lehet gyászolni az elmúlt időszakot, hanem hopp, varázsütésre az új korszakban leszünk és megy minden tovább, csak újjászületünk picit.

Egyéni szinten is olyan felemelő és történelmi lesz ez?

Persze ez a rendszerváltozás is olyan dolog, hogy ezek az elkerülhetetlen és szükséges és előremutató változások a hétköznapokban problémákként és kihívásokként is jelentkezhetnek nálad. Nem biztos, hogy így lesz, de lehetséges. 

De te döntöd el, hogy mire koncentrálsz úgy egyébként, meg azt is, hogy hogyan viszonyulsz a te saját problémáidhoz. 

Tudod: “Mit TANULHATOK ebből, és a jövőben hogyan KERÜLHETEM EL/ELŐZHETEM MEG?”

Sose feledd, hogy egy porszemnél is kisebb egységek vagyunk mi emberként az Univerzumban. 

Nézz fel az égre, és próbáld viszonyítani a problémáidat az Univerzum problémáihoz! 

Ne csak a Tejútig láss! Nézz messzebb! Sokmilliárdnyi olyan GALAXIS van, mint a Tejútrendszer. Sok. Milliárdnyi.

Felfoghatatlanul iciripiciri vagy. A problémáid meg még iciripicibbek. 

A dolgod tanulni belőlük, és ha szeretnéd, akkor elkerülni/megelőzni őket.

Ilyen formán minden gond-baj-bánat egyben fejlesztő is, tehát mindenképp hálás lehetsz érte.

A világforgatagban történő változásoknál pedig sose elszenvedőként tekints magadra, hanem kedvezményezettként. 

Így összességében két fontos gondolatot érdemes váltakoztatni folyamatosan, az aktuális helyzetnek megfelelően:

• Hogyan fordíthatom ezt a hasznomra? – a jó vagy semleges dolgoknál.
• Mit tanulhatok ebből és hogyan kerülhetem el a jövőben? – a rossz, kellemetlen dolgoknál.

Nem egy nagy kunszt, ugye?

De ez a bölcs élet alapja.

A 2026-os év a bölcsességet teszi próbára.
Legyél bölcs!

Mert az nemcsak neked jó, hanem a bölcsességet sugárzod a nagy kollektív tudatba is, és akkor az egész Földnek jó lesz.

Három hétköznapi, apró trükk, hogy biztosan a legfantasztikusabb év kerekedjen számodra 2026-ból

Tudom, sok, szerteágazó dolgot mondtam – ahogy szoktam 🙂 – és sokaknak sokszor is el kell olvasniuk az írásaimat, hogy a maximumot ki tudják belőlük hozni.

Ezért adok három pofonegyszerű trükköt, amivel a változásokban, fordulatokban és drasztikus előrelépésekben gazdag 2026-ot maximálisan a magad javára tudod fordítani.

Trükk 1: Zene minden nap!

Emeld be a zenét a mindennapjaidba! Ha ez rádiózást jelent, akkor úgy, ha ez a mobilodon történő bármilyen zene hallgatását jelenti, akkor úgy, ha ez a Spotify mélységeibe való elmerülést, akkor úgy. Bármi jó.

A zene szóljon minden nap a füledbe! Ez azért is nagyon-nagyon-nagyon fontos, mert a következő tipp erre (is) épül.

Hogy miért javaslom a zenehallgatást? 

Mert a zene gyógyít! A jó dolgokat meg még magasabb szintre rezegteti. Bármilyen zene lehet, talán az lényeges, hogy ne idegesítsen téged 🙂. (Az idegesítő zenék nagyon nem hasznosak, keresd meg a kedvenceidet!)

Év elején keresd elő kamaszkorod nagy kedvenceit, hallgasd meg őket újra és ámulj, milyen gyorsan visszatérnek az emlékképek, érzések. Ráadásul a jók! Ezekre az újra felbukkanó, fiatalos hangulatokra csodálatosan fognak majd rezonálni aztán az év eseményei!

Trükk 2: Énekelj minden nap!

Vagy legalábbis dúdolj, hümmögj, la-la-la-lázz, amikor csak kedved tartja! Szégyenlősebbek fütyörészhetnek is. 

Ha tudsz/szeretsz énekelni, akkor ereszd ki a hangodat, akárhol is vagy. Ha mások esetleg megütközve néznek rád, az legyen az ő bajuk: még zárt az elméjük, veled ellentétben, mert egy éneklő ember elméje csakis nyitott lehet (ugyanis megnyílik a jobb agyfélteke).

Hogy miért javaslom az éneklést, de legalább a dúdolást? 

Mert az emberi hang a legszebb hangszer, és az emberi hang rezgése a legcsodálatosabb a számunkra. És a te saját hangod a te saját legfőbb gyógyító és karbantartó eszközöd. Vétek nem használni. 

Egy tipp: ha fürdés közben, a fürdőszobában énekelsz, az nagyon remek, mert a pára és a meleg bemelegítés nélkül is támogatja a hangszálakat. De utána vigyázz a hangodra legalább fél órán át, nehogy másnapra berekedés legyen a vége. (Tehát fürdés közbeni éneklés után kíméld a hangszálakat.) Ja, és egyébként mindig indíts dúdolással, az segít bemelegedni.

Trükk 3: Kezdj valami új hobbiba!

Esetleg kezdj zenélni, vagy énekelni tanulni, és akkor két tippel letudod az évet 🙂. De ha nem vagy ilyen kis összesűrítős típus, akkor hagyd, hogy megszólítson végre valami új dolog, például:

• • Ha eddig nem kertészkedtél, akkor 2026-ban kezdj bele. Nincs hol? Keress egy parkot! Aztán abból még akármi is lehet. (Keszthelyen például pár ember elkezdett virágokat ültetni a parkokban, aztán a vége az lett, hogy most tették rendbe a teljes Helikon parkot társadalmi munkában – immáron az önkormányzat támogatásával, és ennek országos híre is lett.)
  • Rajzolj! Nem kell egész alakos embert rajzolni, művészi módon, mert nem az a lényeg, hanem a rajzolás élménye. Az, hogy a satírból meg a vonalból lesz VALAMI.
  • Fess! 
  • Barkácsolj!
  • Agyagozz!
  • Varrj!
  • Szőjj!
  • Írj! – juteszembe 😂
  • Próbáld ki a mesterséges intelligenciát! – bármennyire is fura, hatalmas ajtókat képes kinyitni az ember fejében egy okos segítő, ha okos segítőnek tekintjük.
  • Készíts grafikákat szoftverekkel!

• Segíts beszínezni a Földet zöldre a wplace.live -on!

• Hímezz! Bármilyet, akár gyerekeknek való keresztszemes dolgokkal is elkezdheted.
• Fotózz! 
• Akármi. Bármi, ami örömmel tölt el.
• Vállalkozz! Legkreatívabb tevékenység a világon.
• Alapíts valamilyen civil szervezetet és segíts másokon. Azt hiszem ez a csúcsa a hobbinak.

Miért javaslom, hogy kezdj új hobbiba?

A hobbinak nem csak annyi az előnye, hogy kiteljesíti a kreativitásodat, és ez által önmagában fejleszt, hanem az is, hogy közben segít eltávolodni a saját, mindennapos, monoton gondoktól, és egy kicsit távolabbról visszatekintve új perspektívákat tudsz észrevenni, olyanokat, amik a sűrűjéből nem látszottak és sosem látszódtak volna, ha rájuk gübbedsz. Általában mindenkinek van már hobbija, de most fontos, hogy ÚJ hobbid legyen. Azért, mert az teljesen új csatornákat nyit meg a fejedben és a testedben is, miközben teljesen új idegi kapcsolatok is kialakulnak az agysejtjeid között. A legjobb agyfejlesztő a hobbi. Ha kicsit be vagy lassulva és fel kell pörögni – márpedig 2026-ra érdemes felpörögni legalább agyilag -, akkor az új hobbi kapukat nyit meg a fejedben.

Nos, ennyi.

Összefoglalva:

• 2026 elképesztő év lesz, hatalmas, de előremutató változásokkal.
• Két fontos gondolat kell, hogy vezéreljen: 1.) Hogyan fordíthatom ezt a hasznomra? (jó dolgoknál) 2.) Mit kellene ebből megtanulnom, és hogyan kerülhetem ezt el örökre a jövőben? (rossz dolgoknál)
• Zene, éneklés/dúdolás, új hobbi.

A többi majd jön magától.

BÚÉK!

Vidi Rita