Vidi Rita Megjegyzés: hónapok óta készült ez a cikkem, és valahogy éreztem, hogy meg kell várnom, hogy időszerű legyen. Nos, 2024. július 27-én Orbán Viktor miniszterelnök ezt mondta Tusványoson: “Legyünk középosztály alapú társadalom.” (Forrás)
Tehát akkor itt az idő.
Avagy: Magyarországon teljesen megszűnt a középosztály?
Magyarországon még a baráti beszélgetéseknek sem központi témája az, hogy ki mennyit keres – meglehetősen tabusított téma a jövedelem és a fizetés mértéke –, de azért az sokak fejében meg szokott fogalmazódni, hogy ha valaki jól keres, akkor ő nyilván a középosztályba tartozik.
Hát, aki így gondolkodik a saját középosztálybeliségéről, annak hoztam néhány rossz hírt…
A középosztály fogalma
A középosztály a társadalom egy olyan rétege (osztálya), amely
- vagyon és jövedelem szempontjából tehetős,
- olyannyira, hogy anyagilag függetlennek tekinthető,
- biztos egzisztenciával rendelkező,
- gondolkodásában, mentalitásában és habitusában tudatos és főként öntudatos, ez a közügyekért vállalt feladatoknál mutatkozik meg leginkább,
- társadalmilag pedig erős önérdekérvényesítő szándékkal és képességgel rendelkezik,
- kulturálisan pedig nyitott személetmódú.
Egy államot társadalmi, kulturális, politikai és gazdasági pillérek tartanak stabilan. A középosztály tagjai ezek mindegyikébe be vannak ágyazva, vagy könnyen tudnak hozzájuk kapcsolódni.
(A politikai pillérhez tartozik az állam működtetése is. Amit itt nem említettem, az az egyházak területe, az a középosztály szempontjából nem releváns. A média – amit hatalmi ágnak is szokás nevezni – a kultúrához tartozik. De egyébként sem a hatalmi ágakról értekezem most itt.)
A felsorolásból kitűnik, hogy igazából több út vezethet a középosztályba, de általában gazdasági “irányból” szokás oda bekerülni: a jó fizetés, a tartós egzisztenciális biztonság megteremtik az első lépcsőfokot, amit aztán, ha minden körülmény adott, követ a többi pillérhez való szerves kapcsolódás is.
A középosztályba általában a magasabb jövedelmű köztisztviselők, sikeres értelmiségiek, művészek, egyéni vállalkozók, kis- és középvállalkozók, önálló iparosok, kereskedők és a fegyveres erők hivatásos tisztjei sorolódnak a wikiszótár szerint, de a fenti megközelítés szerint mindenkinek a középosztályba kellene tartoznia, aki akar és képes bármit is dolgozni – vagy mondjuk már ledolgozta az egész életét –, és a napi mókuskeréken túl egyéb, magasabb szintű (élet)céljai is vannak.
A középosztályba tartozás nem kiváltság, hanem alapvetés kellene, hogy legyen!
Ha nagyon egyszerűen akarjuk személni a témát, akkor megállapíthatjuk, hogy
- a fehérgallérosok (szellemi munkát végzők, klasszikusan az irodában dolgozók, hivatalnokok, menedzserek, vezető beosztásúak),
- a kékgallérosok (szakmai területen dolgozók, szakemberek, szakik, kisvállalkozók),
- a rózsaszín gallérosok (akik a szociális szférában, emberekkel dolgoznak, mint amilyenek a pedagógusok, ápolók, szociális munkások, humán szolgáltatást végzők)
mind-mind utat kell, hogy találjanak maguknak a középosztályba, hiszen dolgoznak!
Annak, aki dolgozik, van saját jövedelme – tehát a gazdasági pillérhez erősen kapcsolódik –, annak szinte kötelezően a középosztályba kellene tartoznia.
Mégsincs így.
A tisztes fizetés, a magas szintű és modern életszínvonal mindenki számára alapvetés kellene, hogy legyen, de hát ismerünk helyeket a világban, ahol ezt a témát még nagy hiányosságok körítik.
(Az egész életüket végigdolgozó nyugdíjasoknak is járna ez a társadalmi státusz, de az még a legfejlettebb társadalmakban is természetesnek tekinthető, hogy aki aktívan dolgozik, az nyilvánvalóan több jövedelemre tesz szert.)
Persze vannak országok, ahol a társadalmi jólétet szem előtt tartva szinte elkerülhetetlen, hogy a munkát végzők bejussanak a középosztályba, és kezdésként például a gazdasági pilléren keresztül nagyon szoros, biztonságot adó kapcsolódást adjanak az egyén számára.
Tételezzük fel, hogy a jövedelmi viszonyok kiválóak, és aki dolgozik egy ebből a szempontból példaértékű országban, annak a jövedelme is biztosan magas: ez esetben a polgárnak saját felelőssége is van, hogy a középosztály tagja lehessen, ami annyit tesz, hogy nem ront szándékosan a saját, egyébként jó kilátásokkal kecsegtető helyzetén. Mindazonáltal az államnak az elsődleges felelőssége megteremteni az alapfeltételeket a középosztályba való kerüléshez (részleteket lásd alább).
Míg nálunk az a pusztító mém a hétköznapok szervező ereje, hogy “Aki nem dolgozik, az ne is egyék.” (pl. a gyerekek, fogyatékkal élők, idős betegek, stb…), addig más országokban az az alapvetés, hogy “Aki dolgozik, az biztosan jól tud lakni – és jól tudja lakatni a szeretteit is.”
Micsoda hozzáállásbeli különbség! – és hamarosan látni fogjuk, hogy a hozzáálláson áll vagy bukik minden.
Míg a középosztályba való bekerülés – az optimális alap körülmények, amit egyébként jóléti államnak is neveznek – az egyén és az állam közös felelőssége (aminél az alapkörülmények megteremtése révén az állam felelőssége jóval nagyobb), addig az onnan való kikerülés elkerülhetőségének felelőssége szinte sokkal inkább az állam vállán nyugszik.
A középosztályból való, alulra történő kikerülés fenyegetésétől az államnak kell megvédenie a középosztályba tartozó állampolgárokat, méghozzá a különböző, jól fejlett szociális szolgáltatásokkal, amiket természetesen az adókból finanszíroz.
Sokan hiszik azt Magyarországon, hogy középosztályba tartoznak, mert elérték a számukra megfelelő fizetést, van hol lakniuk, és úgy tűnik, hogy jók a kilátásaik a következő évekre. Nos, ez nem középosztálybeliség.
Ez egy relatíve biztos egzisztencia, ami addig csodálatosan működik, amíg nem érkezik egy nagyobb kihívás: például egy kisbaba születésével, vagy egy idősebb hozzátartozó betegségével, vagy neadjisten egy balesettel, amiben a jól kereső állampolgár hirtelen hónapokra kiesik a munkából.
És aztán már nem keres jól, vagy minden, amit keres, a saját rehabilitációjára fordítódik, mondjuk egy-másfél éven keresztül.
Ha az egzisztenciát bármilyen váratlan esemény fenyegetni tudja, az ékes bizonyítéka annak, hogy az egyén nem tartozik a középosztályba (és ha sok ilyen szórványos eset van, akkor az azt bizonyítja, hogy az adott országban nincs is igazából középosztály.)
A középosztálynak ugyanis az a jellemzője, hogy a váratlan események sem tudják onnan kicsatornázni az egyént, mert
- egyrészt egzisztenciálisan is sokkal magasabb szinten áll a “hónapról-hónapra” történő életvitelnél,
- a megtakarításait sem viszi el egy betegség vagy baleset,
- továbbá a szociális ellátás és védőháló – ami az állam feladata és felelőssége – is képes gondoskodni róla, méghozzá hatékonyan és eredményesen.
Szociális háló nélkül nincs középosztály egy társadalomban, mert akkor mindenki “magának kapar”, és bár lehetnek ebben a kaparásban szerencsések is akár, de ez mindig egyéni, és kiszámíthatatlan és bizonytalan.
Magyarországon megszűnt a középosztály, mert megszűnt a szociális ellátás biztonsága, megszűnt a szociális védőháló.
Úgyhogy nem tudom, kedves miniszterelnökünknek mi forog a fejében, mikor azt mondja, hogy “Legyünk középosztály alapú társadalom.”, de hogy 14 éve dolgozik a középosztály lebontásán, az biztos.
A középosztály fogalmával összeegyeztethetetlen a kiszámíthatatlanság és a bizonytalanság!
A középosztálynak a közbeszédben különböző rétegei különülnek el:
- alsó középosztály
- középosztály
- felső középosztály.
Az alsó középosztály azt az életszínvonalat takarja a köznyelvben, amikor a jelenlegi helyzet jó, de még instabillá tud válni. Jó a fizetés, kellemesek a munkakörülmények, jut pénz szórakozásra is, de a benne élők érzik, hogy kitörési pontjaik nagyon nincsenek: pl. a nagyobb autó és nagyobb lakás vásárlása (vagy egyáltalán a lakás vásárlása), de akár a gyerekvállalás is, kiesnek a pakliból.
A középosztály – az eredeti kifejezés ténylegesen középre pozícionálása – egy biztonságos egzisztenciát takar, amiből már nehéz lebukdácsolni, de középtávon állandósuló problémákkal (pl. súlyos betegség, szektorokat érintő válság) még messze nem lehetetlen. Innen felfelé érdemes még haladni a még nagyobb biztonság elérése érdekében, de nem biztos, hogy ez anyagi körülmények javulását jelenti, lehetséges, hogy inkább az önérdekérvényesítő erő javítására kell koncentrálni. Pl. szakszervezetek, érdekképviseletek szervezésével, azokhoz való csatlakozással. Vagy például az önismeret fejlesztésével a tudatosságszint növelésére is lehet fókuszálni.
A felső középosztály többnyire azokat takarja (a köznyelv szerint) akik mesés fizetést kapnak és közben rugalmas a munkaidejük, hitelképesek, tudnak nyaralni menni, új autót, lakást venni, és semmi sem ingathatja meg a társadalmi pozíciójukat.
A középosztály kifejezés pozitív kicsengésű, de talán a szükségesnél kevesebben tudatosítják magukban, hogy ez többnyire még mindig a kizsákmányolt réteg.
Mert a tőkés osztály az, amelyik tényleg biztonságban tud élni, és a vagyona révén akár a gyermekei és unokái számára is tudja biztosítani a biztos, kiszámítható jövőt.
Tehát a középosztály az klasszikusan a munkásosztály, ami nem jó vagy rossz, hanem egyszerűen csak egy tény. Illetve azon, hogy ők vajon a középosztályba tartoznak-e már, nem a tőkések szoktak gondolkodni, hanem a munkások.
Az nagyon előre- és jövőbe mutató egy modern, demokratikus berendezkedésű társadalomban, ha a középosztályba nagyon-nagyon-nagyon sokan tartoznak, másként megközelítve, ha a munkásosztály tagjai a középosztályhoz tartoznak.
Miért fontos, hogy nagy, erős középosztálya legyen egy nemzetnek/országnak?
Egy ország jólétének minőségét jól jellemzi a középosztály társadalmi mérete, ezért ha képet akarunk kapni egy országban uralkodó jólétről, akkor a közgazdasági fogalmak és száraz adatok helyett inkább a középosztály állapotát kell megvizsgálnunk.
- Egy elmaradott – vagy megrekedt – gazdaságú országban alig van középosztály, illetve szinte lehetetlen felkapaszkodni a szegény rétegből a középosztályba.
- A középosztályba tartozás a biztos társadalmi egzisztenciát jelenti egy átlagos anyagi helyzetű állampolgár számára is, hiszen a középosztályba tartozás, az oda való beágyazottság csökkenti a lecsúszás esélyét. Ez által az önérdekérvényesítő erő növekszik az egyén számára, míg az országot erősíti a sok-sok kis önérdekérvényesítő alkotórész.
- Minél erősebb egy országban a középosztály, annál erősebb maga az ország (társadalma, gazdasága, kultúrája, közélete is): az erős középosztály ugyanis a szegényebb, és önérdekérvényesítés szempontjából súlyosan lemaradt rétegeket is húzza felfelé magával, amivel megteremtődik a társadalmi mobilitás lehetősége, miközben az államnak kiszámítható költségei lesznek, és az újraelosztás hatékonnyá, eredményessé tehető, a tőkés osztály pedig örvendhet a vásárlóerő – gazdasági – növekedésnek.
Milyen szerepe van a középosztálynak egy ország gazdaságában?
A középosztálynak azért van rendkívül fontos szerepe egy ország gazdaságában, mert a középosztályba tartozó emberek jelentős részben járulnak hozzá a gazdasági növekedéshez és az ország versenyképességének javításához.
- A középosztályba tartozó mikro- és kisvállalkozások jelentős szerepet töltenek be a gazdaságban.
- Ha ide vesszük még a középvállalkozásokat (amik már inkább a tőkés osztályhoz kellene, hogy tartozzanak, de ez persze nem alapvetés) akkor összességében ezek a vállalkozások foglalkoztatják a munkavállalók több, mint kétharmadát az országban, és előállítják a hozzáadott érték több, mint felét.
- A középosztály fogyasztása hozzájárul a gazdasági növekedéshez, hiszen a középosztályban rengeteg pénz forog és rengeteget adóznak is, tehát az újraelosztás fontos bemenetei.
- A kis-közép vállalkozás alapításához szükséges tőkét is a középosztály tudja leginkább megteremteni, míg a szegény réteghez tartozva ez szinte esélytelen.
- A középosztály tagjai a rugalmasságuk és gyors reagálási képességük miatt a gazdasági növekedés fontos potenciálját jelentik. Ha piacok nyílnak meg egy ország számára, akkor a középosztályból sokan tudnak élni az új lehetőséggel, vagy épp élvezni az ott létrejövő szolgáltatásokat, amikkel még tovább lehet emelni az életszínvonalat (és tovább stabilizálni a 4 pillért).
- A középosztály tagjai esélyesek arra, hogy befektetéseik is legyenek, tehát már a pénzpiaci területen is jelentős a részvételük.
- A középosztály tagjai nemcsak stabil, de kifejezetten magas jövedelemmel is rendelkeznek (őket emlegetik már inkább felső középosztályként), így a progresszív adórendszerben magas adókat is fizetnek, amiket aztán az állam közszolgáltatásokra tud költeni – amelynek előnyeit természetesen a szegények, a középosztály és a gazdasági/társadalmi elit tagjai is élvezhetnek.
- A középosztály tagjai ráadásul boldogabbak, mint azok, akik a napi túlélésért küzdenek. Menj ki az utcákra, utakra és nézd meg az arcokat. Látni fogod az ország jövőjét rajtuk.
Az erős középosztály stabilizálásához szükséges a progresszív adórendszer is, anélkül szinte lehetetlen megvalósítani az erős középosztályt.
Lehet Magyarország a nagy kivétel, de inkább az a valószínűbb, hogy az eltűnt középosztályt progresszív adórendszer nélkül nem lehet visszaépíteni többé.
Lehet, hogy Orbán Viktor erre utalt azzal a mondatával, hogy Legyünk középosztály alapú társadalom., hogy visszatér a progresszív adórendszer? Az a baj, hogy nálunk ezt innen már nem lehet megközelíteni, mert eleve olyan adórendszerünk van, ami kizsigerelésben érdekelt: szegényt, középosztálybelit, gazdagot, tőkést, mindenkit.
Az állam középosztály-stratégiája
Az államnak rendkívül fontos szerepe és felelőssége van a középosztály megteremtésében és erősítésében, ez gyakorlatilag az állam egyik legfőbb stratégiai kérdése (kellene, hogy legyen), hogy szeretnének-e erős középosztályt vagy sem.
Magyarországon 2010 óta bevallottan az új nemzeti tőkésosztályt akarták felépíteni. Látjuk, hová vezetett ez.
Milyen stratégiai területeken tehet az állam a középosztályért?
- Az üzleti és szabályozási környezet alakításával,
- az adórendszer középosztálybeliséget növelő kialakításával (lásd: leginkább progresszív adórendszer)
- a finanszírozási források szélesítésével (ne a lehetőséget támogassuk, hanem a tényeket, pl. a gyerekeket, és ez ne kegy legyen, hanem alapjog).
- a munkaerőképzés modernizálásával, rugalmasításával (ebben hatalmas potenciálok vannak)
- vagy az innováció valódi támogatásával,
- az urambátyám rendszer leépítésével,
- korrupció felszámolásával,
- de ami a legfontosabb: a szociális ellátások és főként a szolgáltatások széles körben és szükség esetén jelentős mértékben történő támogatása képes stabilizálni a középosztályt.
Mondok egy meredeket: ha beteg vagy, akkor úgy mehess el egy szakrendelőbe, hogy nem kell hónapokkal előre időpontot kérni, hanem bemész, kivárod a sorodat és sorra is kerülsz. Jaj, nincs ember az egészségügyben? Nahát. Miért is nincs? Biztos miattad, ugye? Ja, nem… Vannak ezeknek a trendeknek felelősei, úgy hívják őket, hogy miniszterelnökök…
Az adó okos elköltése persze nagy feladat. Minél előbbre tudunk tervezni, annál okosabban lehet elkölteni az adót.
Minél több akut bajt kell megoldani – pénzt elszivárogtató lyukakat betömködni –, az annál drágább és kiszámíthatatlanabb helyzeteket idéz elő, és egyre inkább tolja ki a középosztály megteremtésének és kiszélesítésének időpontját.
Ha egy kormány a középosztály fejlesztését tűzi a zászlajára, akkor a rengeteg, szövevényesen összefüggő ok-okozati viszony miatt exponenciális növekedést lehet elérni a társadalmi jólétben.
Emlékeztetőül: a magyar kormány nem a középosztály erősítését tűzte ki stratégiai célul 2010-ben, hanem a tőkésosztály megteremtését és feltőkésítését, továbbá az unortodox gazdaságpolitika révén a közszolgáltatások leépítését. Ez utóbbi konkrétan az oktatásból és egészségügyből való kreatív kivonulásukat jelentette.
A kettő együtt mára katasztrófa közeli állapothoz vezetett.
A 14 évnyi társadalmi kísérlet után láthatjuk: nemhogy nem kerültünk közelebb a jóléti állam lehetőségéhez, de szegény, beteg és korrupt ország lettünk, gyakorlatilag eltűnt középosztállyal.
A jó hír: még nincs késő a stratégia teljes felülírásához!
De nemcsak az állam feladata és felelőssége a középosztály építése, növelése, stabilizálása: korábban klasszikusan a szakszervezetek voltak azok, amelyek tevékenyen vették ki a részüket a középosztály megteremtésében, és további építésében.
Nem véletlen, hogy az erős szakszervezetek, az erős államokkal karöltve, erős társadalmi bázist, vagyis erős középosztályt is jelentenek.
Ok-okozati összefüggés van a középosztály és a szakszervezeti szféra érdekérvényesítő ereje között: gyenge szakszervezetekkel gyengül a középosztály is.
Összefoglalva: a középosztálynak kulcsszerepe van egy ország gazdaságának erősítésében és fejlődésében, tehát konkrétan nemzeti érdek az erős középosztály, mert a nemzeti tőkésosztály képtelen az alatta lévő 90% jólétét megteremteni.
És tegyük hozzá: aki a tőkés osztálytól várja el a bárminek is a megteremtését, az a jobbágy…
Milyen szerepe van a középosztálynak egy ország társadalmában?
A középosztály tagjainak van a leginkább lehetőségük sokáig egészségesen élni, tehát sokáig produktívnak, kreatívnak, cselekvőnek és bölcsnek maradni is.
Ez összefügg az egészséges életmód különböző megoldásaihoz való könnyed hozzáféréssel, mint ahogy azzal is, hogy az erős középosztállyal bíró országokban fejlett és erős az egészségügy, és a szociális ellátásokra is sokat költ a költségvetés.
Ahogy már láthattuk, a középosztály tagjai gyakran a társadalom gazdasági motorjai, mivel ők azok, akik a legtöbbet költenek a fogyasztási cikkekre, ami természetesen ösztönzi a gazdasági növekedést is.
A középosztály ugyanakkor nem egy egzisztenciális meghatározás, hanem sokkal inkább egy érdekérvényesítői attitűd, egy szemléletmód.
Nem elég anyagilag a középosztályba sorolódni, úgy is kell gondolkodni!
Ennek része az is, hogy az egyén úgy gondol magára, mint felelősségvállaló: az egyén képes és akar felelősséget vállalni
- a saját boldogulásáért,
- a szűkebb környezete alakításáért,
- a családjáért,
- és ezeken keresztül mások boldogulásáért,
- tágabb környezete alakításáért,
- nemzet-családjáért is.
A felelősségvállalás nem lózung: mögötte céltudatos cselekvés van.
A középosztály tagjai rendelkeznek a szükséges képességekkel és ismeretekkel, hogy új vállalkozásokat indítsanak és munkahelyeket teremtsenek, miközben maximálisan gondoskodnak önmagukról is.
De ez a képesség sokak esetében veleszületett képesség, viszont tanulható:
- a munkavállalói jogokkal és kötelességekkel való tisztában levés,
- a vállalkozói alapismeretek,
- a pénzügyi tudatosság,
- a társadalmi ismeretek,
- kulturális nyitottság (pl. Azahriah-ra ugyanúgy nyitottnak lenni, mint egy operaáriára – hogy mondjak példát is, de az is ide tartozik, hogy nemcsak befogadói, hanem művelői is vagyunk a művészetnek)
- a felelősségvállalás tényleges felvállalása mind-mind – akár egy online tanfolyam segítségével, vagy egy témában kapcsolódó könyv elolvasásával is – elsajátíthatók, és nagyon gyorsan gyakorolhatók is a való életben, a gyakorlatba azonnal átültetve az információkat.
Társadalmi szempontból kiemelten fontos tény, hogy a középosztály tagjai gyakran vesznek részt a politikai folyamatokban és aktívan részt vesznek a közösségi életben, a civil szféra fő mozgatórugói is egyben.
Ez összefüggést mutat az erős középosztály gazdasági szempontból tárgyalt előnyével is, hiszen a középosztálybeliek a biztos alapokon álló egzisztenciájuk révén megengedhetik maguknak,
- hogy éljenek a szabad véleménynyilvánítás jogával (ez sok országban alapvető jog, csak hát tudjuk, hogy léteznek olyan országok, ahol mégiscsak jobb, ha befogod a szádat),
- hogy részt vegyenek a számukra fontos ügyek köz-megbeszéléseiben,
- és így érvényesítsék a saját, közvetlen érdekeiket
- amivel aztán jó példával járnak elől mások számára is.
Pl. egy középosztálybeli akárhova el tud utazni tüntetni, a véleményét kinyilvánítani, és nem kell attól félnie, hogy elveszíti a megtakarításait vagy a munkáját ez miatt, vagy mondjuk szabadidejében részt tud venni például egy online közéleti újság szerkesztésében.
De közben közösségi érdekeket is szem előtt tudnak tartani, hiszen a középosztály tagjai már nem a máról-holnapra megélés kihívásával küzdenek,
- így felvállalhatják, hogy szabadidejükben segítenek másoknak,
- rendszeresen részt vesznek önkéntes munkában,
- és tevékenyen “tesznek a közösbe” még azon túl is, hogy magas adókat fizetnek,
- és például aktivista vagy vezetői szerepet is vállalnak civil szervezetekben.
Az erős középosztály rendkívül jelentős önérdekérvényesítő erővel bír, aminek például a szakszervezeti tagságok méretében és a szakszervezetek által a munkavállalók számára elért előnyökben is mérhető az eredménye.
Az a tünet, hogy például Magyarországon renyhe a szakszervezeti mozgalom, jelzi azt is, hogy gyenge a középosztály. A középosztályba ugyanis alapvetően nem anyagilag, hanem “agyilag” kell tartozni.
Az erős középosztály nélkül nem képzelhető el erős, válságálló demokrácia.
Erős középosztály esetében minimális a korrupció az államban, és ha elő is fordulnak visszaélések, annak van (negatív) következménye a korrupcióban résztvevők számára.
Gyenge középosztállyal az egész társadalom korrumpálódik, például azért, mert a megfelelő minőségű oktatáshoz, egészségügyhöz, szociális ellátáshoz kapcsolatokra, sógor-komaságra, “jóban levés”-re, vagy egyenesen kenőpénzre van szükség.
Magyarországon minden társadalmi réteg hétköznapjait átszőtte már a korrupció, miközben ennek pusztító, hosszú távon ható hatásával csak nagyon kevesen vannak tisztában.
Átjárás
A középosztály növekedése és erősödése, továbbá magas színvonalon való megmaradása, összefügg a társadalmi mobilitással.
Ez azt jelenti, hogy a különböző osztályok közti átjárás bárki számára biztosítva van, így nem érhet senkit azért hátrány, mert hátrányos helyzetű térségbe született, mint ahogy nem érhet senkit magától értetődően különösebb előny (vagy előjog) azért, mert arany cumival a szájában született.
A középosztályba való, leginkább gondolkodásmódbeli feljutás lehetőséget teremt az emberek számára, hogy jobb életkörülményeket és nagyobb jólétet érjenek el a maguk részére, így igazából a középosztályba való tartozás az bárki számára lehetőség kell, hogy legyen, amivel élhet, ha szeretne.
Természetesen lehetnek olyanok, akik kilógnak a sorból, így azt elvárni, hogy mindenki minimum a középosztályhoz tartozzon azt nem lehet, de attól még kitűzött társadalmi célként bármikor felfoghatjuk!
Jelenleg Magyarországon irtózatosan sokan tartoznak a szegény rétegbe, köztük rengeteg gyerek és idős ember, akik még nem, vagy már nem tudnak felelősséget vállalni a saját középosztálybeli státuszukért.
Az állam lenne hivatott támogatni őket, de Magyarországon látjuk, hogy ez nem működik.
Magyarországon a középosztályt legfeljebb anyagi szempontból lehet definiálni, de az nem valós középosztály, hogy ha sok a fizetésed.
Attól még neked kell költened az állami szolgáltatások leépülése miatt egy csomó mindenre: gyerekmegőrzésre, oktatásra, idősgondozásra, gyógyításra.
Te, mint egyén, nem vagy abban a helyzetben, hogy dönts az állam helyett, hogy mától más középosztálybeliség-stratégiát folytassunk össztársadalmilag.
De önmagadért tehetsz! Ha sokan teszünk önmagunkért, akkor az elindít egy kulturális változást – annyi a lényeg egyszerűen, hogy másképp gondolunk erre a középosztálybeliség témára –, ami aztán társadalmi változást hoz majd magával.
Ennek első lépcsőfoka a gondolkodásmód változása lehet, hiszen erre aztán konkrét cselekvések épülhetnek.
Gondolkodj középosztálybeliként!
Mindössze 7 pontot kell teljesítened magánemberként, egyénként.
- Vállalj felelősséget az életedért! Ennek legegyszerűbb módja, hogy nem hárítod át a felelősséget az államra, a főnöködre, a szüleidre, gyerekedre, senkire. Az életedért te vagy a felelős, de ha ezt nem vállalod, akkor nem irányítasz. Ha vállalod a felelősséget, akkor máris irányítasz. Ez egy hozzáállás, azonnal elkezdheted gyakorolni. (Természetesen az államnak, munkáltatónak, szülőknek is van felelősségük, előbbiről lásd alább.)
- Tegyél felelősséggel a saját életedért! Ez azt jelenti, hogy a megfelelő hozzáállást a megfelelő, hozzá tartozó cselekvés követi. Ennek legegyszerűbb módja a hétköznapokban az, ha leállsz az önpusztító cselekvés sorokkal. Bár ez ezoterikusan hangozhat, de ha minden tettedet megelőzi egy olyan önellenőrző kérdés, hogy “Ez valóban hasznos a testem-lelkem-értelmem számára?” és a válasz rá az, hogy igen, akkor vélhetően nem az nem önpusztító mechanizmus. Ha mégis az lenne, hagyd abba! Pl. Ne hódolj be mások akaratának!
- Várd el és követeld meg az államtól a szociális támogatást – nemcsak a magad, de mások számára is. Egyetlen jóléti állam sem működhet hosszú távon úgy, hogy az állampolgároknak mindegy, hogy mit tesz értük az államuk/önkormányzatuk.
Ne legyen mindegy! Az állam végezze el a saját feladatát, és az önkormányzatok is! Ne csak a civilek, saját egzisztenciájukat feláldozva végezzenek (vagy fizessenek meg privátim) szociális munkát, hanem azt tegye meg az állam!
Nem tapasztalsz ilyesmit az államtól? Követeld meg! Ha nem tudod megkövetelni, akkor nem vagy középosztálybeli, mivel akkor nincs középosztály – ez egy jó kis éles-teszt a mindennapokban. Ha sikeres a követelésed, az visszaigazolja, hogy a középosztálybeli státuszod aktív – és ha ilyeneket rendszeresen és sok területen elérsz, akkor ez majd magával hozza az esetlegesen későbbi anyagi visszaigazolást is. - Csatlakozz olyan szervezetekhez (vagy hozz létre, ha még nem létezik ilyesmi), amik a középosztály önérdekérvényesítését szolgálják, mint amilyenek például az érdekképviseleti szervek, vagy a szakszervezetek. Tanuld ki, hogyan lehet szervezeti szinten önérdeket képviselni, és egyébként is tanulj mindenből! Ez egyszerre önérdeked és össztársadalmi érdek is. Ha tevékenyen nem tudsz csatlakozni, akkor támogass ilyen szervezeteket anyagilag, például adód 1%-ának felajánlásával, vagy bármilyen – akár egyszeri – felajánlással.
- Ja, élethosszig tartó tanulás! Minden napnak megvan a maga tanulsága, és ez is csak egy hozzáállásbeli kérdés, hogy hogyan viszonyulunk a velünk történtekhez: tanulunk-e belőlük, vagy netán nekiállunk szenvedni a kihívások miatt. Te inkább tanulj belőlük! Olvass, informálódj, beszélgess, és gondolkodj, amennyit csak tudsz! Nem kell végzettségeket és diplomákat halmozni, de az önképzés szakmailag is előremutató. “Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.” – Gróf Széchenyi István.
- Élethosszig tartó tanítás. Add tovább a tudásodat, tapasztalásodat, bölcsességedet. Ne tukmáld másokra, de ne is tartsd magadban, ha látod az igényt. Ez vonatkozik a gyerekeidre, környezetedben lévő fiatalokra, de az idősebbekre is, hiszen a változó világban leginkább ők tudják elveszettnek érezni magukat. A 4-es pontban tárgyalt, közösségekhez, szervezetekhez való csatlakozás, vagy azok támogatása részhez is passzol ez a ténykedés.
- Politizálj! Az, hogy a magyar társadalom teljes egészében igyekszik kiszervezni a közéletet a politikusoknak, az nem méltó a középosztálybeliség szellemiségéhez. Vegyél részt a politikában, formáld a politikát, akárcsak a véleményeddel! Nem kell, hogy politikusnak állj, de a politikusok érezzék, hogy rajtuk tartod a szemed! Te is, én is, meg még 9.3 milliónyian ebben az országban. Ha nekünk minden mindegy, mert el vagyunk foglalva a saját hétköznapi kihívásainkkal, akkor a politika a legmocskosabb arcát ölti fel. Ha érződik a közéletben, hogy a polgároknak nagyon nem mindegy, hogy mi történik, akkor a politika szép – közös felelősségvállalásról szóló – arca tárul elénk.
Egy kis felelősségvállalós gyakorlatsor következik.
Mit tehetsz tevékenyen te azért, hogy Magyarországon erős középosztály legyen?
Podcast-fordulat
Gondolkodhatsz erről a témáról, de akár podcast-eket és videókat is készíthetsz erről a vállalt gondolkodásról. Manapság az az elterjedt, hogy elfogadod mások kész gondolatait, de a menő sokkal inkább az, hogy ha te magad gondolkodsz, és ha van kedved, még közölheted is a gondolataidat.
Ne hallgass podcast-eket, hanem csinálj podcasteket! Amúgy is unalmasak már a közéleti megmondó emberek, akik berendezkedtek az elmúlt másfél évtizedben, hogy itt márpedig minden csak rossz lehet, így az alap kiindulási gondolatrendszerük is kártékony.
Keljenek életre az új podcast csatornák, amiken arról lehet szó, hogy hogyan lehet ez egy jobb ország, hogyan képzeled el te magad a mi jobban működő, szeretett hazánkat.
Döntsd el, hogy mit akarsz!
Eldöntheted például azt, hogy erős középosztályt akarsz – igen, te hozhatsz ilyen döntést bármikor, például most, ebben a percben – és vele jóléti államot, ami akkor sem hagy magadra, ha például baleset ér vagy lebetegedsz (te, gyereked, szeretteid, kutyád-macskád), és közben az anyagi gondjaid abban merülnek ki, hogy nem tudod eldönteni, hogy “Jaj, megmarad egy csomó pénzem hó végére, mikre költsem, vagy mibe fektessem?”
Vagy netán továbbra is gyenge középosztályt akarsz?
- Amikor a sógor-komaság lehetőségeit kell keresned már a bölcsődei beiratkozásnál is?
- Amikor orvos után kell kajtatnod a gyerekednek? A GYEREKEDNEK!!!
- Amikor rengeteg pénzt kell költened olyasmire, ami egyébként az állam feladata lenne, hogy ingyen biztosítsa neked, mivel már tonnányi adót fizettél be (például magántanárra kell költened, meg magán egészségügyi ellátásra)?
- Amikor továbbra sem mondhatnád el fennhangon a véleményedet, mert továbbra is tartanod kell a következményektől, mert például elbocsáthatnak az állásodból, vagy elhagyhat az ügyfélköröd?
- Amikor, ha bármi baj érne, mondjuk eltörne a lábad, akkor tönkremennél és úgy lecsúsznál, hogy soha többé nem tudnál felkapaszkodni egy emberhez méltó szintre?
- Amikor az életed végén csak azt várhatnád, hogy minél gyorsabban legyen már vége?
Ugye nem ezeket akarod? (És akkor még rémes, teljesen valós, megtörtént forgatókönyvekbe bele se bonyolódtam…)
Ezt kellene eldönteni, hogy erős középosztály kell-e szerinted, vagy gyenge, és mindezt elégséges csak a saját, egyéni szempontodon keresztül szemlélni. Egész nyugodtan lehetsz önző!
Most gyenge a középosztály Magyarországon, egyes vélemények szerint meg is szűnt (én is ezt állítom). Ugye milyen jó ez így? Ja, nem…
Középosztálybeliség-szemüveg
Szemlélheted a közéleti eseményeket és a politikusok munkáját az erős középosztály “szemüvegén” keresztül. Így például gyorsan ki lehet szűrni a tipikusan politikai lózungokat és semmittevést a valóban előremutató, kommunikációs trükkökön túllépő, valódi megoldások közül. (Kiderülhet, hogy ez utóbbira nincs is példa!)
Várd el, követeld meg a középosztály építését a saját kormányodtól, és minden kommunikációjukat és eredményüket nézd a középosztálybeliség szemüvegén keresztül!
Várd el ugyanezt az összes politikustól! Régitől, újtól, kedvestől, unszimpatikustól.
Csodálkozni fogsz, de ígérem, a sokkoló “látvány” végül felszabadító erejű is lesz számodra.
Ha mindent úgy szemlélsz, hogy közben viszonyítod is a saját helyzetedhez, akkor többé nem fordulhat elő az, hogy elhiszed a kormánypropagandát, miszerint milyen csodálatos az, hogy új nemzeti tőkésosztály alakult ki… De nem fogod elhinni a talapzat nélküli, esetleges ellenzéki ígéret cunamikat sem.
Középosztálybeli életstratégia
Értékelheted a saját középosztálybeli helyzetedet, viszonyulásodat ezzel a társadalmi – és gazdasági – státusszal összevetve, és így árnyalhatod, pontosíthatod az életstratégiáidat. Nagyon sokan élnek tudatlanul abból a szempontból, hogy azt hiszik, egészen jól élnek, de közben nem tartoznak a középosztályhoz, hanem egyenesen a szegényekhez tartoznak, mert például nincs orvos, gyerekorvos, fogorvos, szociális segítség, posta, óvoda, iskola, normális tömegközlekedés a környéken!
Hiába keresel milliókat, ha aztán mindent a saját zsebedből kell fizetned, ez esetben ugyanis máris nem tartozol a középosztályhoz, hanem szegény vagy! Jó reggelt!
Az, hogy a MÁV döglődik, az ékes bizonyítéka a középosztály hiányának.
Akik azt mondják, hogy nincs középosztály, azok figyelembe veszik a közszolgáltatások hiányát, amik nélkül nem lehet középosztály.
Így összességében azoknak van igazuk, akik szerint tényleg nincs középosztály, mivel alulról a szociális háló nem működik (nem létezik), így az egyének nem középen vannak, hanem a padlón…
Teher alatt nő a pálma!
Követelheted a választott képviselőkön az erős középosztályt. Az nagyon elterjedt, hogy a “magyar érdekre” hivatkoznak, de egyébként mi a magyar érdek? Ezt már kifejtette valaki értelmesen, hogy annak a magyar érdeknek mondjuk milyen hatása van a most 1 éves gyerekekre, meg a most 93 éves idősekre vonatkozóan?
Ha közvetlenül követeled az erős középosztályt a választott képviselőktől, akkor pillanatok alatt kiderülhet, hogy a lelkiismeretes választott képviselők maximum csak tűzoltással tudnak foglalkozni, de az is kiderülhet, hogy egyes nem lelkiismeretes, választott képsivelőknek csak az arcuk nagy, és csak a szájukat tudják járatni, meg a saját gesztenyéjüket akarják kikaparni, de egyébként minden cselekedetük gyengíti a középosztályt!
Nagyon szép, hogy felújítják az óvodát minden településen, de egyrészt miért kerül milliárdokba egy épület, másrészt meg csak a csókosok juthatnak be, a napi ellátmány és az óvodai nevelés színvonala meg kritikán aluli… Iskola meg már nincs.
Már azzal a puszta ténnyel, hogy vannak elvárásaid, és ezeknek hangot is adsz, példát mutathatsz a hozzáállásoddal másoknak, így a magad hatáskörén túlterjeszkedve is építheted a középosztályt. (Pl. ha számonkérően kérdezel kommentben, azt mások is látni fogják. Ne feledd, ha nem mersz kérdezni, akkor az egy gyorsteszt, miszerint nem vagy a középosztály tagja. Jó érzés?)
A középosztály veled együtt épül, ha te is oda vagy sorolható, de akkor is épülhet, ha csak beszélsz róla és másoknak is felnyitod a szemüket ezzel kapcsolatban.
Összegezve a nagyon egyszerű feladatot: definiáld újra a fejedben a középosztálybeliség témakörét, döntsd el, hogy oda akarsz-e tartozni, vagy sem, és cselekedj eszerint! Ennyire egyszerű és nagyszerű.
Sokkal egyszerűbb a feladat, mint gondolnánk, éppen ezért történelmi bűn az, hogy szegény, lemaradó, korrupt ország lettünk. Mert ez nem lehet a véletlen műve. Ez szándékos lezüllesztés volt.
De ha rajtam és most már rajtad is múlik, akkor ezen változtatni fogunk. Pusztán a gondolkodásmódunk révén.
Külön házi feladat: a következő napokban olvasd el újra és újra ezt a szöveget, és aztán tervezd meg a saját lépéseidet.
Csinálhatod azt is, hogy a következő napokban csak figyeled magadat a különböző szituációkban és detektálod, hogy középosztálybeliként viselkedsz-e, vagy kénytelen vagy füled-farkad behúzva megalkudni?
Erős szembenézés szokott ilyenkor következni, azt előre mondom.
Csináljunk bivalyerős középosztályt, alapvetően a gondolkodásunk megfelelő irányba állításával!
Teremtsünk új kultúrát ezzel kapcsolatban, aztán a többi jönni fog magától.
Ja, hogy szerinted kicsik és kevesek vagyunk mi ehhez? Akkor nem értetted meg az írásom lényegét, olvasd el újra
Ez a rendszerváltás a fejekben fog zajlani. Ne maradj ki belőle te sem! 🙂
Mindenkiben ott él egy erős középosztálybeli, csak vannak, akikben sokáig kell ébresztgetni 🙂.
A jövőben hozok még ehhez gondolkodás-muníciókat, mert a magam módján legalább így szeretnék hozzájárulni ehhez a folyamathoz.
Vidi Rita
