A popcat click jelenségről, a thaiföldi gondolkodásmódról és a reményről

2020 nyarán néhány egyetemista elindított egy olyan oldalt, ahol semmi mást nem tudsz és nem is kell csinálni, mint kattintani. 

Ez a popcat click>>

Ez pedig az eredettörténete>>

A kattintásokat számolja a gép, és meg is jegyzi, közben detektálja azt is, hogy a világ melyik országából vagy jelen, ami azért nagyon fontos, mert a kattintás számok alapján ország-rangsort alakít ki, és ezt valós időben közzé is teszi.

Az egészre Marci hívta fel a figyelmemet, aki viszont a legjobb barátjától – เพื่อน – hallott róla, aki Thaiföldön él.

Mi a popcat click értelme?

Az egész popcat click jelenség nagyon szerteágazó mögöttes tartalommal bír, pedig ránézésre csak egy buta kis semmiség.

Kezdjük ott, hogy a járvány alatti bezártságban – 2021-ben – ez lett az év egyik legsikeresebb játéka (nyilván van hozzá alkalmazás is, nemcsak weboldal), pedig semmi mást nem csinálsz, csak kattintgatsz, de közben – és ez nagyon lényeges – persze az egész világgal versengsz.

Az egyik leglényegesebb vonulata ennek a popcat click-nek szerintem az, hogy muszáj valamiféle együttműködés az adott állam állampolgárai között ahhoz, hogy jelentős eredményeket lehessen elérni. Bármilyen furcsa, Magyarország sokáig egészen előkelő helyen volt a kezdetekben (most, mikor ezt írom, 21.-ek vagyunk). Ahhoz képest, hogy állandóan “kisország”-ozunk, a versenyben részt vevő 229 különböző állam – köztük van Vatikán is, bár nyilván eléggé hátul 🙂 – közül 21.-nek lenni a világon nem egy rossz eredmény.

Ez tehát egy kontribúciós, együttműködésre alapozott játék. Pont remek analógia arra az új világra, amire a Plútó Vízöntőbe lépése cikkemben már utaltam. Szoros, élő, HATÉKONY, előremutató együttműködés kisebb-nagyobb csoportokon belül – ez a jövő.

Ez a popcat click játék világosan megmutatja, mennyire egyszerű az egész, és ezt bármire lehet használni. 

• Ha lekorlátozzuk például, hogy egy felhasználó csak egyszer kattinthasson, akkor szavazásként is funkcionálhat. 
• Ha minden fontos – például közéleti – témának adunk egy aloldalt és elágazásokat vezetünk végig rajtuk, hogy “Szerinted mire költsön több pénzt a település? Utakra vagy a rendelőintézetekre?” – akkor lesz, aki az utakra szavaz és lesz, aki a rendelőintézetekre, és világosan ki fog rajzolódni, hogy aktuálisan mi a legfontosabb a közösség többségének. 
• Ezeknél is működhet az együttműködés kiszélesítése: ha azt akarjuk, hogy a mi szívügyünk kapjon több szavazatot, akkor meg fogjuk mozgatni az ismerősöket és megkérjük őket, hogy ha egyetértenek velünk, akkor szavazzanak ugyanúgy. 
• Persze az ismerős megteheti azt is, hogy a másik lehetőségre szavaz. Szíve joga.
• Ezeknél a közügyeknél maximum 2-3 párhuzamos szálat szabad csak futtatni aktuálisan, és le is kell zárni valamikor ezeket a szavazásokat, illetve kell, hogy legyen egy plafon, amit ha elér, akkor azt meg KELL valósítani. Erre egy másik játékban, a Whiteout Survivor-ban lehet csodás példát találni: egy szövetségbe belépve az együttműködés hatékony vezérlésébe nyerhetsz betekintést. 

És igen, ahogy gyerekként is játszva tanultunk, most is lehetséges, hogy új gondolati sémákat, új hatékony módszereket a játékokból tanuljunk. 

Szóval itt a kulcs az együttműködés, és persze a viralitás is fontos lehet egy ilyen játék esetében, mont a popcat click, de biztos, hogy a viralitás még nem elég a masszív eredményekhez, mert a viralitás kérészéletű. A popcat click lassan 3 éves és még mindig őrült módon kattintgatnak… Thaiföldön biztosan…

Ezt a videót nézd meg:

Ez mutatja, hogy az elején a finnek vitték a prímet, és mi, magyarok, az 5-6. helyen voltunk világviszonylatban.

Aztán jött Taiwan és brutális versenyt nyomtak a finnekkel tovább. Aztán a SEMMIBŐL megjelent Thaiföld és megnyerték a versenyt (2021. augusztusára).

Jelenleg, lassan három évvel a verseny indulása után, Hongkong az első, Thaiföld pedig a második, de az oldalon látszik az is, hogy hol mennyivel kattintgatnak másodpercenként (PPS). Bár jócskán visszaesett a teljesítmény mindenhol a világon, de jelenleg is Thaiföldön kattintanak a legtöbbet.

Én imádom az ilyen dolgokat, de ennek a kis tanúságtételnek a megírására az az egyetlen mondat ösztönzött, amit a thaiföldi 16 éves legjobb barát – เพื่อน – Marci kérdésére, miszerint “Ezt meg mégis hogy csináltátok?” válaszolt. Ez volt az az egy mondat:

• Az iskolában minden nap ezt tanuljuk, hogy össze kell DOLGOZNI, mert különben az országunk elpusztul.

Megvallom őszintén, nem tudok sokat Thaiföldről, sosem vágytam oda kifejezetten, de lehet, hogy azért sem, mert minden nap jelen van az életünkben a kis เพื่อน révén. Számomra nem volt sosem egzotikus vagy vonzó Thaiföld, de egyébként mindenképp érdekes volt a barátság révén. Évek óta hallom Thaiföldet Marci hangszóróiból. Hallom, ahogy esténként nevetgél a család, ahogy főznek, ahogy nyávog a macskájuk, de azt is lehet hallani, ahogy a เพื่อน anyukája puszilgatja a gyerek homlokát. 

Van napi kapcsolat más országokkal is ilyen fiatalemberek révén, és az már régóta feltűnt, hogy a thaiföldi barát panaszkodik a legkevesebbet arra, hogy iskolába kell mennie. (A legtöbbet a moszkvai barát szorong az iskolától.) 

De soha nem firtattam, hogy mit és hogyan tanulnak, hogy különleges-e az oktatási rendszerük vagy sem.

Alapvetően az a közvetett kép élt bennem, hogy valószínűleg egészen gyerekbarát lehet az iskolarendszerük, ha ennyire nincs rá panasz egy érintettől, pedig hát amúgy nagyon kritikusak ezek a mai fiatalemberek :).

De ez a mondat, hogy “Minden nap ezt tanuljuk, hogy össze kell dolgozni, mert különben az országunk elpusztul”, az azt hiszem egy fundamentuma náluk az oktatásnak. Engem teljesen szíven ütött.

Össze. Kell. Dolgozni.

Ebben minden benne van. Az is, ami szerintem nálunk irtózatosan hiányzik. Itt szokták mondani, hogy nálunk hiányzik a szolidaritás. Meg mi akkor örülünk, ha a szomszéd tehene megdöglik. Meg az a társadalmi önérdek érvényesítés csúcsa, mikor ÖSSZEFOGÁS van.

De az összefogás az semmi. Az ugyanis nem összeDOLGOZÁS. Az összefogás olyan, mint mikor összeáll “két kicsi lego”. Az édeskevés bármihez is.

Ezt az összedolgozás szót érzem a kulcskifejezésnek és alap mentális vezérmotívumnak.

Szerintem itt nálunk nagyon sokat lehetne ezen még DOLGOZNI.

A dolgozás azt jelenti, hogy cselekszünk. 

Teszünk. 

Teszünk-veszünk. 

Mozgásba hozzuk a dolgokat. 

Mozgatjuk az energiát. 

Idézet a wikipédiából, de fizikai óráról is emlékezhetsz még: “A munka úgy számolható ki, hogy az erőt szorozzuk a megtett úttal.”

Ha bárki azt keresi, hogy nálunk miért mennek egyre szarabbul a dolgok, akkor ott a fizikában is a rideg válasz: társadalomként a nulla erőt szorozgatjuk a nulla megtett úttal.

เพื่อน az összes barátját, ismerősét, rokonát, szüleit, nagyszüleit(!) megmozgatta, hogy tessék menni kattintani, mert győzni kell! Ezt többször is megtette. De nemcsak ő. Hanem nyilván rengetegen, aki csak hallott erről a kattintgatósról Thaiföldön.

Azt, hogy mennyire nem az embermennyiség, hanem a minőség számít, az is mutatja, hogy Thaiföldön 70 millió ember él, ezzel a világ 20. legnépesebb országa. Nem kicsi, de nem is a legnagyobbak között van. 

Náluk Thaiföldön szerintem az is benne lehet az alap mémkészletben, hogy ha nem győzünk, akkor automatikusan veszítünk, mert a világban pont olyan verseny zajlik, mint a popcat clickben. 

A nemcselekvés végén náluk az van, hogy elveszik az országuk, hogy “annyi neki” és kész.

Pedig basszus, Thaiföld alkotmányos monarchia! Királya van. És mégis egy 16 éves fejében is az van, hogy rajta és a társain, barátain, rokonain, kistestvérén múlik csomó minden, vagyis igazából MINDEN!

Egy külön érdekesség: Észak-Korea is részt vesz a versenyben. 2 kattintással.

Ha a popcat clickből le lehet vezetni bármilyen szociológiai vagy társadalmi tanulságot, akkor az szerintem az, hogy itt Magyarországon sincs még minden veszve. (Észak-koreában minden veszve van.)

Valódi munkával, tehát valódi erő befektetéssel és valóban megtett úttal előre tudunk jutni.

De a munkának nem szinonimája a lopás, az ármánykodás, a hazudozás, a politizálás, mert ezek a pusztulás adalékai. 

És remélem, senkit nem bántok meg, de a tüntetés sem a munka szinonimája, meg a vonulgatás sem a munka szinonimája, meg a kordonbontás sem munka.

A munka előremutató kell, hogy legyen. Építő, teremtől. 

Az, amikor a szúnyogok a szúnyoghálón vergődnek, az nem munka. Hanem önpusztítás, ráadásul látványosan. 

Pedig a szúnyog a leghatékonyabb állat az univerzumban egyébként. (Ha esetleg valakit sértene a szúnyog hasonlat.)

“Össze kell dolgozni, mert különben az országunk elpusztul.” – igazából ez minden országra igaz, csak vannak országok, ahol olyan biztonsági védőhálók és tűzfalak vannak beépítve az intézményi rendszerbe, hogy ha valaki pusztítani akarna, akkor azt kiveti magából az a rendszer és az a társadalom.

Nálunk meg a pusztításra van beállva minden és ellene az összefogást hisszük ellenszernek. Úristen…

Szóval nem könnyű a helyzet, de én azt szűröm le, ha szétnézek magam körül és megnézem ezt a popcat click jelenséget is, hogy van remény.

Még.

Rita

Ui.: Rákerestem Facebook-on, hátha vannak naaaaagy nemzeti popcat click összedolgozós csoportok akár itthon is. De az első találat, amit kiadott, az egy thaiföldi művész posztja volt: https://www.facebook.com/t047page/posts/3799316396835708

Ui2.: Jelenleg éppen új választásokat írtak ki Thaiföldön, mert a tavalyi nyertes miniszterelnökkel nincsenek megelégedve. Nahát-nahát… 

Ui3.: És akkor most nyisd meg az oldalt és kattintgass! Hozzuk előre az országot egy-két helyezéssel! Popcat Egyetlen más, elvégzendő munka sem lesz már ilyen könnyű, de ezen jó lehet gyakorolni.