A szemfényvesztés kora

Nemrégiben egy természettudományos témájú előadásban, ami a fényről szólt, hallottam egy nagyon érdekes mondatot, ami azt gondolom, hogy az eddigi világlátásomat segített finomhangolni. Ez a finomhangolás konkrétan egy megvilágosodás élménnyel volt egyenértékű, és ebbe szeretnélek most bevonni, hátha számodra is segít majd.

Ha nincs időd olvasni, legörgetve a lap aljára hang – podcast – formátumban is megtalálod az alábbi szöveget.

A fény természetét leíró egyenletekről volt éppen szó a prezentációban, és az előadó arról értekezett, hogy az egyenletek megalkotását jelentő áttörés után évekig csend volt ezen a tudományos területen, mert ezt a tudást nem igazán tudták semmire sem felhasználni még. Nem volt mire használni a nagy tudományt. És akkor egyszer csak felmerült valakinek az a fejében, ami a természettudományos vívmányok környékén tipikus kérdés, mondhatni, egy következő lépcsőfok ilyen esetekben:

„Jó, akkor most kezdjünk rá erőforrásként tekinteni.”

Addig megoldandó problémaként tekintettek az adott témára, de azt az egyenletek végül is megoldották. Csak hát ugye nem volt rá gyakorlati felhasználás, így még mindig problémának tűnt, és ez által a tudományág éppen egyhelyben toporgott. A szituációt azzal tudták feloldani, hogy elhangzott ez a mondat:

„Oké, probléma-szemlélet helyett most már akkor inkább kezdjünk rá erőforrásként tekinteni.”

Ugyanis ez az egyszerű szemléletváltás behozza a képbe a „Hogyan és mire tudjuk ezt FELHASZNÁLNI a gyakorlatban, a való életben” kérdést és ez egy szintlépés ilyen esetekben.

Ez a megközelítés a természettudományokban mindig egy nagyon izgalmas időszakot nyit meg, mert ekkor realizálódik egy – akár több évtizedes – időszak tudományos eredménye kézzelfogható formában is.

És az, amit most az alábbiakban levezetek, biztosan számodra is ismert összefüggés, mert számomra is az volt, de mégis megvilágosodtam, mert azt naivan sosem gondoltam volna, hogy mindig, mindennek a kiindulási alapja ez A VILÁGBAN. Na nem a tudományos szintlépésekre gondolok, hanem egészen másra!

Sokan kérdezték tőlem a covid-időszak elején, hogy szerintem összeesküvés elméleteket látunk-e megvalósulni. És akkor azt mondtam, hogy nem, nem egy előre kitalált forgatókönyv szerint indult ez el – aztán azóta kiderült, hogy de, lehet, hogy mégiscsak –, viszont mindenki, akinek volt erre tere-lehetősége, az rárepült és igyekezett a saját előnyére formálni a covid-vonzatokat. És ezért jutottunk oda, ahova…

A meglátásom igaz volt, de csak a felszínt karcolgatta.

Ugyanis rémálmomban gondoltam csak, hogy mindig örökös érdekellentét áll fenn a társadalom és az úgynevezett gazdasági-politikai-értelmiségi elit között.

Hogyan működik ez az örökös érdekellentét?

Amit te problémának látsz, az a politikusoknak, különböző érdekköröknek, multicégeknek, gyógyszeriparnak, szerencselovagoknak-nyerészkedőknek, médiának, nem megoldandó probléma, hanem erőforrás!

Nem tudok jó összefoglaló nevet az említettekre, mert az élet nagyon sok területét lefedik ezek felülről, de nevezzük őket „szervezeteknek” – szóval ezek a szervezetek nem úgy működnek, hogy úgy általában teszik a dolgukat lelkiismeretesen, és aztán ha jön egy ritka lehetőség, akkor azt jól kihasználják, mondjuk cégek esetében a piaci pozíciójuk bebiztosításáért, politikusok esetében a hatalom bebiztosításáért, tudósok esetében a saját renoméjuk építéseként, a média esetében meg az olvasók szolgálatáért.

Nem. Nem úgy van, hogy működnek-működnek például valamilyen értékrend szerint, és amit csak lehet, kihasználnak, hanem ezek mindenre erőforrásként tekintenek. Mindenre.

„Jó, akkor kezdjünk el erre erőforrásként tekinteni.” – ez minden működésük alfája és omegája egyben. (És píje, rója, szigmája, omikronja is, igen…)

Emeljük még ki, hogy kik tartoznak ebbe a szinte kizárólag erőforrásokban gondolkodó halmazba most, a covid kapcsán:

Világszervezetek – WHO, klímacsúcsok, G8-ak, stb. (Vagy most csak G7-ek vannak?)

A világ leggazdagabb emberei és cégei – nem említem név szerint őket, nem lényeges, hogy kik ezek, inkább az a lényeges, hogy hányan vannak. Rengetegen egyébként.

Politika – nekik minden erőforrás, azoknak a politikusoknak, akiknek nem, őket nevezzük államférfinak, meg őket emlegetik a történelemkönyvek elismerően, 50 évvel később persze.

Érdekkörök – pl. a lobbiszervezetek, amik abból élnek, hogy összekötik a politikát és a világszervezeteket a gazdasági élet szereplőivel, és befolyást gyakorolnak.

Gyógyszeripar, egészségipar – kell ezt magyarázni?

Egyéb ipar – magyarázatra szorul, hogy hány új termék és szolgáltatás nőtt ki pillanatok alatt a földből a covid kapcsán és hogyan lettek nulláról akár milliárdosok egy év alatt?

Szerencselovagok – megmondó emberek, akik aztán pártot alapítanak gyorsan, hát micsoda természetes fejlődési útvonal, ugye? Hiszen mi más lehetne egy okos emberből, ha nem politikus? Mindegy is nekik, csak az erőforrások kiaknázása minél hatékonyabb lehessen!

Média – ha senki más nem nyerészkedne ezen, a média akkor is megtenné! A média számára minden hírmorzsa erőforrás, mert felhasználják önnön fontosságuk demonstrálására! A média egy hatalmi ág, és ők így élnek vele: erőforrás számukra minden, az élet és a halál is. Alapvetően is erőforrás volt minden számukra, de a cél más volt: a széleskörű tájékoztatás, méghozzá alapvetően objektíven. Régen értékalapú volt a média, ma egy valami hiányzik csak belőlük: érték. (Tisztelet a kivételnek!)

Víruscelebek – erőforrás számukra a covid, hogy a saját fontosságukat ők is domborítsák. Minden napra jusson egy-egy médiamegjelenés, de ha ez nem jönne össze, akkor minden napra jusson egy-egy szellemi okádás a közösségi médiatérben, hogy alkalmasint mindig a sajtó szeme elé lehessen kerülni.

Biztos vannak még többen is, de elég ennyi, ezeket minden nap láthatjuk.

És akkor ott vagy te. Mit jelent számodra alapvetően a covid vagy bármilyen betegség, járvány, akármi?

PROBLÉMÁT.

Számodra a covid és a járvány probléma, amit szerinted meg kellene oldani.

A felsoroltak számára viszont nem probléma, hanem erőforrás. Nekik az a jó, ha erőforrás-problémák keletkeznek naponta tucatjával, és ők tudnak közülük akár még válogatni is!

Te azt hiszed – hiszen magadból és az emberi mivoltodból indulsz ki –, hogy minden döntéshozásra képes szerv, intézmény, kezdeményezés és vállalkozás azon dolgozik, hogy megoldásra kerüljön a probléma.

DEHOGY DOLGOZIK RAJTA!

A dolgozásnak az esélyét sem teremtik meg, hiszen akkor megszűnne az erőforrás, ha megszűnne a probléma!

Amikor azt mondják bizonyos nagyon okostóbiások, hogy lesznek még járványok, akkor nem az a gond, hogy lesznek még esetleg járványok, amiket le kell kezelni, meg kell oldani, hanem az a gond, hogy ha józan paraszti ésszel nézzük – amit a természettudományokban egyébként lokális realizmusnak hívnak –, akkor már rég nem kellene ennek a járványnak léteznie.

Tehát amikor azt mondják, hogy LESZ majd még járvány, az azt jelenti, hogy nem félnek ők ettől, hanem egyenesen vágyják, hogy legyen.

Mindent rosszul csinálnak a járványkezelésben – nyugi, nem csak itt, mindenhol –, például szándékosan kihagyják a buliból a járványszakértőket, járványkezelésben jártas egyéb más tudományágból érkező tudósokat, mert nem megoldani kell a problémát az ő szándékuk szerint, hanem fenntartani, hiszen megoldott probléma nem lehet számukra erőforrás!

A fennálló és fennmaradó probléma az állandó fűtőanyaga a felsorolt szervezetek titkos atomreaktorjának.

Ráadásul, ha látványosan rosszul csinálnak valamit, az is szenzációs, hiszen számukra minden általuk gerjesztett plusz probléma is ERŐFORRÁS.

A logikátlan döntések és rendelkezések is erőforrások és ezt onnan tudhatod, hogy

– ha számodra bármi probléma és tudod, hogy más emberek számára is probléma, akkor az számukra – az említett szervezetek számára – MINDIG erőforrás.

Hogy mihez? Mire? Tökmindegy! Nekik mindegy! Csak az a lényeg számukra, hogy mindig legyen erőforrás!

Vegyük az államot példának. Az államnak két nagy feladatköre van:

– Közszolgáltatások egyre magasabb szinten való szolgáltatása. Áram, víz, világítás, egészségügy, oktatás, szociális egyenlőség megteremtése, közmédia, satöbbi. Nemcsak a valamilyen szinten való szolgáltatás a feladat, mert az Afrika legeldugottabb falvaiban is megvalósul, hogy „valamilyen szinten”, hanem az EGYRE JAVULÓ szinten való szolgáltatás egy nyugati állam feladata. Az, ami ma jó az holnap már elavult lesz!

– Béke fenntartása, állampolgárok védelme, társadalom egyben tartása, a nemzet különböző közösségekben és szövetségekben való szerepének menedzselése, külpolitikai pozíció építése és erősítése, stb.

Meg vannak ezek oldva? Dehogy vannak!

Most komolyan kérdezem: hogy a bánatban tudtunk 2021-ben, többszáz évvel a korábbi járványok tapasztalatai után évekre beleragadni egy koronavírus helyzetbe??? Hogy a bánatba kerülnek elő még járvány-hullámok egymás hegyén hátán? Basszus, ezek nem is hullámok, hanem egy kicseszett CUNAMI!

Két éve tart!

Annyira nem pusztító betegség a covid, hogy évekig tartson a megoldása. Miért is nem tudunk megoldani ilyesmit Nobel-díjasok és tudományos és üzleti lángelmék segítségével?

Mert nem akarják megoldani.

Mert akkor megszűnik az utóbbi évtizedek legenergiadúsabb erőforrása számukra.

Most nagyon meredeket mondok: nem véletlenül csak az oltást erőltetik. Mert ez elméletileg megoldás lehetne, de látszik, hogy nem az. De nekik ez nem számít, mert nekik az is tökéletes, ha az oltásokból keletkezik még újabb probléma! A nagyon szétterjedt problémáknak ugyanis sosem csak egy megoldásuk van, hanem sok megoldás összefüggése hozza el a javulást és a későbbi problémamegelőzést.

Ott, ahol egyetlen megoldást kényszerítenek, ott biztos, hogy nem akarják megoldani a problémát, és tökmindegy, hogy koronavírusról van szó, vagy mondjuk a kenyér sikértartalmáról.

Felmerül ugye naponta az a kérdés is, hogy hogyan lehet az, hogy a statisztika mint külön tudományág megjelenése után 200 évvel még mindig fals adatokból dolgozunk, MIKOR MÁR AZ ŰRBEN CSÁSZKAMÁSZKÁLUNK napi szinten???

Semmi logika nincs a világ egyre szarabbul működésében. És egyébként elképesztő erőforrásokat igényel a szar működés fenntartása is, ezért is kerül a társadalom mind durvább összeütközésekbe ezekkel.

A felsorolt érdekköröknek érdekük a BÁRMILYEN rossz fenntartása, mert számukra minden felbukkanó probléma ERŐFORRÁSKÉNT értelmeződik. De nem ám menet közben, hanem nekik ez az alap hozzáállásuk.

“Semmit nem kell megoldani! A rossz a jó!”

Felmerülhet a kérdés, hogy a csodálatos dolgokat vajon miért nem tudják erőforrásként használni? Az mindenkinek jó lenne itt a Földön, nem?

A jó, a tökéletes és a fantasztikus nem használható erőforrásként számukra, mert azokat te teljesen természetesnek veszed és semmiféle szellemi energiát nem teszel beléjük.

A legtöbb energia a félelemből, bűntudatból, haragból és gyűlöletből nyerhető számukra.

Csak a rosszba teszel plusz energiát, erre vagy kondicionálva, mert ez túlélő-mechanizmus. Anno az őserdőben ősemberként is a reccsenő faágra kaptad fel a fejed, nem pedig a szél monoton susogására. A veszély mindig a természetbe nem belesimuló dolgok felől érkezik általában, és ezekre plusz testi-lelki-szellemi energiát fordítunk önkéntelenül és automatikusan is, hogy felismerjük és elhárítsuk ezeket.

És az energia, amit te kibocsájtasz az ugyebár nem vész el – semmilyen energia nem vész el, ez is természettudományos tény –, hanem átalakul, és ezek a szervezetek ezt az energiát becsapdázzák magukhoz, mert ezek, amikor 10 milliókat érintő dolgokról van szó, például egy adott országban, akkor már természettudományosan is mérhető energiákat jelentenek. (Bővebb információkat erről a fizika és a kémia tud neked szolgáltatni.)

Az emlegetett szervezetek a becsapdázott energiát aztán pénzre és hatalomra váltják – minderre azért képesek, mert alapvetően ez a működésük alapja.

Akárki nem tudja ezeket az energiákat becsapdázni, csak azok, akiknek ez a működésük alapja. – ezt tanuld meg kívülről!

Éppen ezért a rosszban tudnak csak erőforrásokat felfedezni, mert olyankor elindul egyfajta lüktetés a társadalomban és nekik az adja az erőt, és ők erre vannak berendezkedve, hogy ezt az erőt hasznosítsák a maguk számára.

Tételezzük fel, hogy látsz egy ilyen problémát, mint amilyen egy járvány is!

Ebben mindenki érintett, tehát mindenki szemléli az ilyen eseményeket.

Mit látsz idestova 2 éve a sars-cov-2 járvány kapcsán?

Bármit is látsz, úgy gondolod, hogy az a probléma megoldásának a része. (Nem sorolom az intézkedéseket az elmúlt két évből, fejből tudsz te is két tucatnyit.)

De igazából nem problémamegoldás egyetlen intézkedés sem, hanem erőforrásgazdálkodás. Mindig az.

Ezért bármit is látsz magad előtt, az csak szemfényvesztés.

Mert a lényeg nem ott zajlik, ahol látod, hanem a függöny mögött, az erőforrást becsapdázó és az energiát pénzzé, hírnévvé, hatalommá átcsatornázó részeken.

Szerinted látsz valamit. De az csak egy előadás.

Amikor elmész színházba, akkor könnyű dolgod van, mert tudod, hogy valamiféle kulturális szemfényvesztés részese leszel, de pont ezért mentél oda! Hogy szórakoztassanak, elvarázsoljanak, feltöltsenek érzelmekkel vagy érzéseket mozgassanak meg benned, gondolkodásra késztessenek, kielégítsék a különböző, ehhez kapcsolódó vágyaidat, és aztán lemegy a függöny, és tudod, hogy a függöny mögött a színészek is emberek, lemossák a sminket, levetik a jelmezt és aztán átváltoznak ők is magánemberré.

De amikor a közéletben, a hírekben, a politikusok, a WHO és tudóstóbiások megmondásaiban próbálsz a magad számára értelmes dolgokat meglátni, akkor NEM TUDOD, hogy ELŐADÁST NÉZEL.

Nem tudod, hogy a hír a médiában csak szemfényvesztés.

Nem tudod, hogy a WHO a szemfényvesztés mestere.

Nem tudod, hogy akár kormánypárti, akár ellenzéki politikust látsz, csak szemfényvesztés jut neked.

Nem tudod, hogy minden látható az egyben szem-fény-vesztő.

A lényeg a számodra láthatatlan régiókban zajlik.

Ez mindaddig rendben is van, meg „kit érdekel?”, amíg nem a te bőrödre megy a játék.

A problémamegoldásban a magánemberek érdekeltek igazából kizárólag, minden más említett szereplő az magában a problémában érdekelt.

Ezért amit mutatnak a nyilvánosságban, az mindig szemfényvesztés.

Most a szemfényvesztés korát éljük. Minden szinten.

Minden, ami látható, az csak bűvésztrükk. A lényeg a függöny mögött van, de ha oda bekukucskálsz, akkor már te is félő, hogy szemfényvesztővé válsz.

A szemfényvesztés tényében nem az a legdurvább, hogy megtörténik veled naponta hatvanhatszor és becsapnak. Hanem az a legdurvább ebben, hogy eközben a problémák csak nőnek, nőnek, soha meg nem oldódnak.

A problémák ebben a világban csakis akkor oldódnak meg, ha a szemfényvesztők megunják és másik erőforrást akarnak, és elengedik a fénybe azt az unalmast.

Ráadásul ez már kicsiben, nagyon is testközelben kezd terebélyesedni. Mert könnyű lenne az élet, ha fejből fel tudnánk sorolni a fenti szervezeteket, és ha tőlük látunk bármilyen megnyilvánulást, akkor tudni, hogy „Na, éppen egy bűvésztrükköt látok és megint át akarnak verni” – és gondolatban jól beinteni nekik.

Ezek a játszmák már kicsiben is zajlanak: önkormányzatoknál, civil szervezeteknél, egyébként szakmájukban híres, de hírhedtségre is vágyó színészeknél, zenészeknél, művészeknél, szakembereknél. Megjelent az óvodákban, iskolákban, cégeknél, sőt, családokban is el fog terjedni.

De egyébként nagyban is történnek ezek, a gender-téma például klasszikusan szemfényvesztő trükk, mint ahogyan az akár nemzetek esetében is jellegzetes áldozati pózolás is.

EZ az Antikrisztusi művelet. Hogy már semmi nincs, csak szemfényvesztő bűvésztrükkök végtelen sora. Nincs nyúl a kalapban, csak a bűvész meg a pálcája vannak, meg mellé a hókuszpókusz.

Te meg közben próbálod élni az életed, és csodálkozol, hogy hogyan lett minden ennyire szar, amikor nyilvánvalóan olyan egyszerűen meg lehetne oldani a dolgokat!

Oké, most már érted, miről beszélek.

Lépjünk tovább: hogyan lehet ettől megmenekülni, hogyan lehet ezt esetleg visszafordítani, hogyan mehetünk ebből előre, egy kevésbé szemfényvesztő és sokkal inkább problémamentesebb, emberibb világba?

Nézz másképp a dolgokra!

Ezt a jelenséget megoldani nem tudod, másként szemlélni a világot viszont igen. Két ok miatt:

1.) Ez a szemléletváltás a magad számára egy túlélési mechanizmus. Ezt szó szerint vedd, hogy túlélés…

2.) Ha nem hagyod, hogy ezek kihasználjanak, akkor kicsivel kevesebb energiájuk lesz. Ha elfogy az összes energiájuk, akkor elpusztulnak és jönnek helyettük értékteremtő, rendes és jó emberek. Ehhez az kell, hogy mindenki felismerje ezt a világműködési mechanizmust, és kivonja magát alóla magánemberként.

Gyakorlati példák

Bármilyen problémát látsz magad körül vagy magad előtt, mindig tedd fel a kérdést:

Erőforrás lehet ez bárki-bármi számára?

Ha igen a válasz, akkor húzz el onnan!

Ha nem a válasz, akkor javítsd meg, de úgy, hogy nem teszed közhírré, nem villogsz vele, nem szelfizel és nem posztolsz róla!

Pl. kimozdult járdakő a kedvenc séta-útvonaladon. Ez nem erőforrás senki számára, ezt meg tudod javítani.

Rosszul működő egészségügy: ez erőforrás az ÖSSZES politikus és jövendőbeli politikus számára is, húzz el onnan messzire, te nem javítgathatod azt meg, mert túlságosan sokan ellenérdekeltek a csodálatosan működő egészségügyben!

Rosszul működő helyi közügyek: erőforrás szintén helyi politikusoknak. Nem a te játszótered, tűnés onnan!

Elromlott az ovi udvarán az egyik játék, kérik, hogy a szülők javítsák meg: két-három apuka összefog, megjavítja, pipa.

De ha az ovi elkezd erről posztolni és hálálkodnak a közösségi médiában, meg fotókat osztanak meg, akkor ott már óriási a veszélye, hogy mennek befelé a szemfényvesztés utcájába.

Nagyon veszélyes terep az, ha nyilvánosság elé viszünk egyébként három mozdulatból álló megoldásokat.

Mert pontosan ezek a műveletek vezettek el a szemfényvesztés korához, amikor a posztmodern térben már semmi nem létezik, csak a semmiről történő kommunikáció, miközben a háttérben mindenki a pecsenyéjét sütögeti, aki odafér a tűzhöz.

Akkor ez most ilyen összeesküvéselmélet-izé?

Ha ezt gondolod, akkor nem értetted meg a mondanivalómat. Olvasd el újra a teljes szöveget!

Nem ragozom tovább.

Az ilyen világban kiemelten fontos, hogy legyenek olyanok, akik ellebbentik a függönyt és bepillantást engednek bárki számára, hogy “Tessék, nézd meg, valójában ez történik.” Ezért nagy kincs manapság is még például az oknyomozó újságírás, és azoknak a lelkes, önkéntes civileknek az önzetlen munkája, akik kiforgatják a sarkaikból a berögzült sémákat, és többnyire ugyan kicsiben, de új világokat építenek.

Szemfényvesztés. Ezt a szót tanuld meg!

És ezt forgasd a fejedben, bármire is nézel. Ha az agyad üzen, hogy „Nem, ez nem szemfényvesztés, ez valódi probléma, amit 5 perc alatt megoldok”, akkor oldd meg és haladj tovább!

Ha viszont látod, hogy valami szemfényvesztés-gyanús, akkor jobb, ha otthagyod, mert csak az életerődet akarja! És abból senkinek sincs végtelen ezen a Földön. Neked sem.

Kérdéseket várok szeretettel a kommentek között, de egyébként inkább gondolkodj, neked is ugyanannyi muníciód van a fejedben ehhez, mint nekem. Úgy hívják, hogy ÉSZ. 😊

Vidi Rita