Vidi Rita “Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük.” (Bibó István: Demokratikus Magyarország)
Mi a bátorság?
A bátorság az a folyamat, amikor beismered, hogy vannak félelmeid, de hajlandó vagy megtalálni a módját a félelmek legyőzésére, és nem engeded, hogy ezek a félelmek átvegyék az irányítást feletted.
A bátorság nem egy adottság vagy egy állandó képesség: a bátorság mindig viszonylagos és újra és újra ki kell építenünk magunkban a különböző élethelyzeteinkben.
A bátorság ellentéte a gyávaság.
A bátorság és a gyávaság között ha húzunk egy egyenest, azon belül milliónyi különböző árnyalatot találhatunk, de a két végletnél az életminőség drasztikus különbségeket mutat.
Bátran élve teremthetsz magadnak egy olyan életet, amiben felelősséget vállalsz azokért a dolgokért, amik történnek veled, illetve azért, hogy hogyan reagálsz a különböző történésekre, és ez által egy jövőbe tekintő, eleve jövőképpel bíró emberré válsz.
Gyávaként semmit sem teremtesz, csak rettegsz nemcsak a máért és a holnapért, de még a múlt miatt is. Gyávaként felemészted magad és kihasználatlanul hagyod az életedet.
A bátorság hiányának egyik legfőbb jele a hétköznapokban a masszív és állandósuló félelem.
Már Bibó István is azt mondta, hogy a félelem ellehetetleníti a demokráciát, de mi itt a mindennapokban is tapasztalhatjuk: össztársadalmilag félünk járványoktól, szomszédos és másképp közeli háborúktól, attól, hogy akkumulátor gyárat telepítenek a szomszédba, a bevándorlóktól és már a vendégmunkásoktól is. A jobboldal fél a baloldaltól, a baloldal meg Orbántól.
A félelemnek van racionális szintje, ami szükséges a túléléshez.
De az az irracionális szint, ami a közéletben tombol, és amihez ennek a társadalomnak az elitje már régesrég asszisztál, az nemcsak kellemetlen, mikor megnézel például egy híradót, hanem konkrétan demokrácia- és jóléti állam pusztító.
Ha bátrabb vagy a saját életedben, akkor a saját életedet javítod. Ha ebben a társadalomban mindenki csak egy millimétrenyit is közelebb kerülne a gyávaság véglettől a bátorság véglethez, akkor ez egy biztonságosabb, sikeresebb, gazdagabb ország lenne.
Ne keverjük össze a bátorságot a vakmerőséggel!
Ész nélkül, látszólag menekülési szándékkal a szakadék felé rohanni anélkül, hogy a szélén való megállási képességünk vagy képtelenségünk szintjével tisztában lennénk, nos, az vakmerőség.
De megállni és szembefordulni a vélt vagy nagyon is valós ellenséggel, na az bátorság.
A bátorság igazából azt jelenti, hogy legyőzöd a félelmedet.
Ennek sok módja lehet, bármelyiket alkalmazhatod a saját bátorságod növelése érdekében.
Mi az előnye a bátorságnak?
Ha bátrabb vagy, akkor:
- Irányíthatod az életedet olyan területeken is, amik eddig nem hagyták magukat irányítani. (Pl. anyagiak, karrier, párkapcsolat, egészség, stb.)
- Elégedettebbnek érezheted magad, több örömteli pillanatban lehet részed.
- Motiváltabb lehetsz,
- cselekvőbb energiákat észlelhetsz magadban, a passzivitás pedig elmúlik benned.
- Ha valamire vágysz, akkor meg is tudod valósítani.
- Nem épülnek föléd üvegplafonok.
- Soha többé nem érzed kilátástalannak az életedet.
- Mindig mindent elérsz, amit akarsz.
- Kockázatvállalóbb tudsz lenni, ami nagyobb haszonnal is kecsegtet a kockázatkerüléssel szemben.
- Teljesen magad mögött hagyod az életedet mérgező és hátráltató félelmet.
- A rosszból is tanulsz: a kudarcokat nem sorscsapásként, hanem fontos tanulságok mérföldköveiként értelmezed majd.
- Könnyen és gyorsan megtalálod a dolgok értelmét.
- Felelősséget tudsz vállalni ahelyett, hogy elhárítanád azt.
- Spontánabb lehetsz, ami az önkorlátozás leküzdését is jelenti egyben.
- Saját, egyedi véleményed lesz. Ez által te is egyedi és jól megkülönböztethető leszel.
- A folyamatos fejlődés lesz az életed vezérfonala, a gyávákra jellemző folyamatos leépülés helyett.
- Tudsz lazítani. Aki retteg, az örökös görcsben és feszültségben él.
- Növekszik az önbizalmad és mások is bíznak benned.
- Kreatívabb leszel: ugyanis félelem nélkül és bátorsággal telve automatikusan az agy kreatív területei kezdenek aktivizálódni.
- Maximális nyugalommal fogadod el azokat a dolgokat, amiket nem tudsz megváltoztatni. Ezt bölcsességnek is hívják.
- Ugyanakkor lesz erőd megváltoztatni olyan dolgokat, amikről korábban azt hitted, hogy megváltoztathatatlanok.
- Az életed hősévé válsz a korábbi áldozati szerep helyett.
- Bátor emberek gazdag, jóléti, valóban demokratikus államot tudnak teremteni.
- Ja, bocs: a bátrakat senki sem nevezheti gyáváknak.
Kell még érveket sorakoztatnom a bátorság mellett? Ugye nem?
De hogy lehetsz bátrabb?
A poén az, hogy mindazok az előnyök, amiket felsoroltam, nemcsak következményei, hanem egyben okozói is a bátorságnak.
Ha a kezedbe veszed a gyeplőt, vagyis elkezded irányítani az életedet, akkor automatikusan bátrabb leszel. Kezdheted kicsiben, kezdheted akár tét nélkül is – nem a legnagyobb rettegéseidet véve előre, hanem kisebb szorongásokat, pl. nyilvános beszéd terén –, és meglátod, az élet visszaigazolja, mégpedig jutalmazó módon a félelmed legyőzését.
Ha például a szokásos enerváltságodat vagy passzivitásodat felváltod akár csak egy minimális kezdeményezéssel vagy aktivitással, akkor is rögtön jön majd a visszaigazolás a környezettől, hogy helyes volt a stratégiaváltás. (Kiégés szindrómára is megoldás.)
Ha eddig például elvetetted jó pár ötletedet, mert az volt benned, hogy “Á, ez nekem úgysem fog sikerülni”, akkor vesd be azt a trükköt, hogy az ötlethez – mint célhoz – vezető utat felbontod nagyon apró, minimális lépésekre, és megteszed mondjuk az első három tyúklépést ezen az úton. Ez már maga a bátorság, amikor nemcsak tervezel valami nagy dolgot, hanem már csinálod is!
Ha valamit értelmetlennek vagy megmagyarázhatatlannak látsz, akkor kezdj bátran a mélyére ásni! Alapvető oknyomozói feladatokat napi szinten elláthatsz a saját életedben, és már ez is a felelősségvállalás egy formája, így a bátorság máris duplán épül benned.
Alap kérdésként az értelmetlennek vagy túlságosan bonyolultnak – és ebből kifolyólag elrettentőnek, félelmetesnek – ható dolgoknál két kérdést tegyél fel magadnak:
- Mi ennek az előzménye?
- Ki ennek a kedvezményezettje? (Ki jár jól, kinek állt érdekében?)
Csak a bátrak mernek kérdezni. A gyávák csendesen hallgatnak.
Menj végig tehát a bátorság előnyein újra és újra és tedd fel magadnak azt a kérdést (is), hogy “Hogyan mehetek ez elébe?” A válasz mindig valami tett, valami művelet, valami cselekvés, valami előremutató lesz. Hát csináld!
Nem kötelező bátornak lenni… De akkor kezdd el megszokni a gyávaság gondolatát!
A bátorság progresszív, jövőbe tekintő.
A gyávaság a múltba révedő és azon is folytonosan csak vekengő.
Szerintem – ha rám hallgatsz, akkor azt csinálsz amit akarsz 🙂 – legyél bátor!
Rita
