Vidi Rita Etikailag ingoványos ismert emberek képletét vagy életeseményét asztrológiai szempontból elemezni, most mégis, egy ismert ember hirtelen halálának apropóján írok.
Amikor egy halálhír – főként fiatalemberek hirtelen, tragikus halála – kapcsán felmerül a kérdés az ismerősökben vagy a szélesebb társadalomban, miszerint “De hát hogyan történhetett ez meg?”, és természetesen beindulnak a találgatások is, az bármennyire is furcsa, egy természetes mechanizmus bennünk, emberekben.
Természetes, hogy tudni akarunk dolgokról, ezért is lettünk emberek.
Okos, gondolkodó lényekként magyarázatokat keresünk a megmagyarázhatatlanokra is,
- akár azért, mert a történtek teljes egészében összeegyeztethetetlenek az általunk véltekkel és tapasztaltakkal,
- vagy pont azért, mert a történtek nagyon is illeszkednek egy bennünk formálódó elképzeléshez: olyan egy-egy (ilyen) esemény, mint egy puzzle-be illeszkedő, addig hiányzó darab. (Vagy egy univerzális, bárhova illeszkedő darab, ez már mindenki élet-puzzle kirakóján egyedi, hogy milyen esemény hogyan “viselkedik”.)
Az, hogy ezekre a kínzó, rengeteg villódzó kérdőjelet felvonultató, sokszor félve feltett kérdésekre, avagy a puzzle-darab illesztgető késztetésekre valaki a saját szívében, fejében, vagy ismerősöktől hallott történetekben, vagy a bolygók tanulmányozásán keresztül keres válaszokat, az mindenkinek a szabad akarata – és mindenkinek egyénileg a saját habitusából fakad.
Miért pont…?
Az életben számtalanszor merül fel bennünk bizonyos esetekkor, hogy “De hát miért pont én?”, meg, hogy “Miért pont velem történik ez?”.
Ki-ki élete során vagy keres megoldóképleteket a megmagyarázhatatlannak tűnő helyzetekben adódó kérdéseihez, vagy nem.
Nekem van kettő megoldóképletem is: az egyik a Feng Shui, a másik pedig az Asztrológia. (Egészségügyi területen kiegészítőként ott van még az “Új Germán Medicina” is.)
Mindezek abban segítenek a leginkább, hogy a legváratlanabb és legkihívásosabb esetekben is elkerülhessem a pániküzemmódot (ami még több problémát generálna) és mindig átgondolt, megfontolt, bölcs maradhassak.
Sokáig csak visszafogottan foglalkoztam az asztrológia halált előrejelző, vagy halált jelölő jellegzetességeivel, de egyébként nem szeretem a tabukat, pláne nem a természetes dolgok tabusítását, így nem zárkóztam el előle, hogy ezzel is megismerkedjek.
Persze nem is hajszoltam. De ha a hírekben megjelent egy-egy ismert ember halálhíre, akkor ránéztem az aktuális bolygóállásokra, és ha hozzáférhető volt, akkor az illető születési képletére is.
Nem szoktam firtatni a halál közeledtét. Mindig csak utólag nézem a képleteket, mert eredendően hiányzik belőlem az a fajta negativizmus, ami az ilyen események előzetes jelzését kutatná.
De a megvalósulása után – és ahogy említettem, meg ahogy írásom apropóját is adja, főként híres embereknél, akikről a sajtó is cikkez a halálukkor – meg szoktam nézni, hogy mit üzennek a bolygók, mi utalt az események bekövetkeztére.
Ez főleg olyankor fontos számomra, amikor ellentmondások vannak a hírekben, vagy napokig-hetekig zajlanak a találgatások.
Kétféle eset
Szét kell választanunk legalább két felé a nyilvánosságot kapott halálesetek jellegzetességeit:
- Kevésbé akarjuk firtatni a mögöttes okokat akkor, ha a halál betegség, vagy természeti csapár révén érkezik el.
- De sokkal inkább akarjuk firtatni akkor, amikor baleset, vagy valamilyen elkerülhetetlennek tűnő esemény révén érkezik el, netán erőszak következménye. Például ha valaki vízbe fullad vagy bicikli baleset éri, vagy neadjisten ráesik valaki egy ház tetejéről, vagy megölik.
De nem kell sem pontos időpont, sem pontos képlet ahhoz, hogy felfedezzük a halál nyomait egy-egy időszakban, mert a halálnak sokszor vannak előjelei. Csak nem mindig tudjuk, hogy azok előjelek, és pláne ritkán örökítődnek meg visszanézhető adatokként ezek az utókor számára.
Nekem életfeladatom. És neked?
Még mielőtt belebonyolódnánk a mindenki számára intőnek tekinthető jelekbe, meg az írásom konkrétumát adó sajnálatos esetbe, azt előrebocsátom, hogy nekem konkrétan életfeladatom – többek között – megfogalmazni és leírni olyan dolgokat, amiket mások nemhogy olvasni, de még rájuk gondolni sem mernek.
Lassan két évtizede a kíméletlen őszinteségről vagyok híres a nyilvánosságomban, természetesen most sem fogom vissza magam, amit már nyilván a témaválasztás is előre jelez.
Én elvégzem a feladatomat ezzel az írással, az viszont egy másik kérdés, hogy ha esetleg benned viszolygást vagy visszatetszést kelt már a téma is, akkor neked ezzel mi a feladatod önmagadban/önmagaddal, van-e egyáltalán ezzel feladatod.
A te dolgod eldönteni, mérlegelni, a közölteket a saját, témával összefüggő álláspontodhoz és gondolkodásmódbeli állapotodhoz igazítani.
A halál a legnehezebb téma. Így előre figyelmeztetlek, hogy most a halálról lesz szó – ha esetleg ez eddig nem lett volna már nyilvánvaló. Tehát a továbbolvasásért te magad kell, hogy felelősséget vállalj.
Nem állítom, hogy komplett magyarázatokat adok filozófiai kérdésekre is, de gondolatcsírákat egészen biztosan, amiket aztán magadban kedvedre nevelgethetsz.
Az asztrológia és a halál alapvető viszonya
Az asztrológiában létezik ugyan a fizikai halál, de az asztrológia végül is egy végtelen körforgást mutat: megmutatja a belépési pontot, megmutatja a fejlődés lehetőségeit, mutatja bizonyos életesemények valószínűségét (vagy lehetetlenségét), és tartalmazza a kilépési pontoKAT is.
Mármint az életből való kilépési pontokat. Mert több ilyenünk is van, mégis csak egyszer lépünk ki.
A natál képletek ugyebár valaminek a megszületését jelzik: például a születésed pillanatára felállított képlet jelzi a világra jöveteled pontos időpontjából következő jellegzetességeket.
Pedig előtte is éltél, anyukád pocakjában!
Nem is keveset, a legtöbbünk 9 hónapot. Az rengeteg idő, példul több bolygód is lehetett a pocakban töltött időszak alatt retrográd mozgásban, és többen jegyet is váltottak. A Nap például legalább 8-szor.
És a halálod után is fogsz élni. Igen, így, ahogy mondom, csak nem a sejtjeid, hanem a szellemed és a lelked.
Az asztrológia nem igazán passzol – szerintem – az olyan vallásokkal, amik szerint egyszer élünk, aztán megyünk a Mennyországba és várjuk a feltámadást és az örök életet, maaaaajd... Most is örök életet élünk egy bizonyos testben, és amikor ez a test megszűnik az otthonunknak lenni, akkor kisebb-nagyobb szünetekkel, de átköltözünk majd egy másikba, vagy átlényegülünk egy fizikai testnél nagyobb entitássá.
Tudom, tudom, őrültségnek hangzik, mikor ezeket így beközlöm, de azt fontos megérteni, hogy az asztrológiában igazából nincs kezdet és vég, mert egy folyamatos születés-halál-újjászületés körforgásban vagyunk.
A mostból szemlélve, a test világra jövetelét, és a sejtek működése leállásának pillanatával záruló szakaszt figyelembe véve van kezdet és vég, de a képletben nincs ilyen, hogy hopp a végtől kezdve megszűnik a létezés. A létezés mindig van.
Éppen ezért a halál időpontjára vonatkozó asztrológiai firtatások azok a test halálával kapcsolatosak és sosem a lélekkel.
A testünk a fizikai kiterjedésünk, ami kölcsönhatásban van a földi és Naprendszerünket lefedő, továbbá azon túlnyúló szintén fizikai létezőkkel.
Például a fénnyel, részecskékkel, Napszéllel, mágneses mezővel, stb.
Tehát amikor a halált “kutatjuk”, akkor a test haláláról beszélünk, nem a lélekről!
Ez iszonyatosan fontos.
A lélek örök. A szellem(i teljesítmény) maradandó. A test a halandó.
Ez sajnos arra vezet, hogy ez a földi egyéniségünk, ez a testi megvalósulásunk ez sérülékeny, és egyszer majd mindenképp az enyészeté lesz: újra a legapróbb elemi részecske szinten válik majd eggyé az Anyatermészettel.
De az anyag nem vész el, csak átalakul.
Mi jelzi a halált (módját, idejét, folyamatát)?
Általánosságban véve:
- Az asztrológiában a halált jelzik bolygómozgások, fényszögek és házhelyzetek is.
- A betegség általi halálhoz vezető út – de egyébként a súlyos betegséghez, vagy baleseti betegséghez/sérüléshez vezető út – általában valamilyen jelentősnek tekinthető bolygómozgással (jegyváltással, irányváltással) kezdődik, amit aztán nehezítő fényszögkapcsolatok súlyosbítanak.
- A baleseti halált szintén ugyanezek jelezhetik, például kifejezett Merkúr, Mars vagy Uránusz érintettséggel. (Merkúr az a közutakon, közterületeken elszenvedett balesetek bolygója, a Mars a tüzes, robbanásos eseteké, fémes (vasas) érintettséggel, pl. sínek; az Uránusz klasszikusan az áramütéssel (villámcsapással is) kapcsolatos, de pl. a Neptunusznak és az Uránusznak lehet köze a légi katasztrófákhoz is, a Plútónak pedig szereti meghatározni a helyet.)
- A születési képlettel való aktuális kapcsolódása a jelen (vizsgált aktuális helyzet) képletnek nagyon lényeges: a jelennel való nehezített kapcsolódás (szembenállások, kvadrát fényszögek) súlyosbító tényezők, az együttállások és trigon fényszögek pedig támogató tényezők lehetnek.
De ez nem úgy működik általában, hogy a csapások jönnek a semmiből, hanem úgy működik, hogy vannak előjelek. Amiket vagy veszünk, vagy nem.
És a szomorú, számunkra, földi emberként létezők számára az, hogy az is lehet, hogy vesszük ugyan a jeleket, de nem tudunk ellene már tenni, mert nem is lehet tenni.
A szabad akarat
Bármit is tesz rád teherként az élet, bármikor viszonyulhatsz úgy hozzá, hogy még a kihívásokért és problémákért is hálás vagy, mert mindenből tanulni és fejlődni szándékozol.
Továbbá bármit is ad ajándékul az élet, bármikor viszonyulhatsz úgy hozzá, hogy alázatos maradsz és hálát érzel a sors iránt, és nem képzeled istennek, meg halhatatlannak magad.
A szabad akarat azt jelenti, hogy szabadon viszonyulhatsz életed minden eseményéhez.
Így lehetséges az, hogy egy nagyon káros, nagyon ártalmas, rettenetes bolygóállásból és sorscsapás-lehetőségből is kijössz úgy, hogy ezer tanulsággal leszel gazdagabb, meg persze egy huzamos ideig tartó rossz élménnyel. De a csodálatos dolgokból nem ugyanazt lehet megtanulni ugyebár…
Egy betegség, egy baleset, egy csalódás, egy veszteség sosem jönnek jól vagy jókor.
De bármikor viszonyulhatsz bármelyikhez úgy, hogy hálát adsz a jó Istennek, Buddhának, vagy az Univerzumnak, hogy ilyen csodálatos leckéket tárt eléd, amik által fejlődhetsz.
Ha csak vekengsz, akkor jókora az esélye annak, hogy a következő kihíváskor azt mondja az Univerzum (vagy amit akartok), hogy “Figyi, kezdd újra a játékot!” – és kiléptet abból a körből...
Ezeket a folyamatokat persze nehéz és sokszor lehetetlen a kellős közepében létezve feltárni és átlátni, pláne irányítani. Ezért kell egész életünkben ÉSZEN LENNI.
Nincs tehát szabad akaratunk abban teljes egészében, hogy eldöntsük, mi történik velünk pontosan, de van abban szabad akaratunk, hogy eldöntjük, hogy mindenből tanulunk, fejlődni akarunk, a leckéket megtanuljuk, a sikereknél pedig alázatosak maradunk.
A sikereket a jótevő bolygók szokták hozni: Vénusz, Jupiter. De utánuk mindig jönnek a leckéztető bolygók is - Szaturnusz, Mars, és az összes lassú mozgású -, tehát a sikerek után is be lesz nyújtva a számla. A kudarcok meg kínlódások után meg meglesz a jutalom. Csak így vannak a természetben egyensúlyban a dolgok, az életünkben is ez a jellegzetesség uralkodik.
A tökéletes vihar
Ahhoz, hogy valami nagyon rossz történjen egy emberrel, többnyire tökéletes viharra van “szükség”.
A tökéletes vihar úgy néz ki, hogy:
- Először csak a nyomást érzed a fejedben,
- aztán a szelét is érzed,
- aztán távolról már villámlik és morajlik,
- majd elkezd esni, és már dörög-csattog-csapkod,
- aztán szakad teljes erőből,
- majd alábbhagy,
- enyhül,
- távolodik,
- megszűnik.
- És közben akár szivárványt is láthatsz. Sőt, dupla szivárványt.
Ez a tökéletes vihar, ami ilyen szép kerek eseménysor: kezdődik, fokozódik, folytatólagosan zajlik, majd csitul és teljesen elmúlik, eltávolodik.
Azért nevezzük tökéletes viharnak, mert leír egy teljes ciklust a vihar jelensége.
Ezt most átvitt értelemben értjük, az életünk eseményeire vonatkoztatva.
Bármennyire is furcsának hangzik, bár talán mostanra már eljutottál oda, hogy ráérezz: a valódi, természeti viharoknak is van kapcsolódásuk a bolygóállásokhoz.
- Merkúr jegy- és irányváltás mindig időjárás változást hoz (és “ő” nagyon érzékeny a fényszögelésekre is);
- a Holdfázis-változások hoznak esőt vagy épp kiderítik az eget;
- A Nap jegyváltásait (általában hónap 20-22-e körül) mindig kíséri valami időjárás változás, mégha nem is drasztikus;
- a Szaturnusz tartóssá tudja tenni a dolgokat (pl. hosszan elhúzódó hőhullám), de korlátozni is tud (például az aszály tekintetében). Az aszályos éveket a Szaturnusz és a Jupiter dominálja, ők felelősek a hét szűk és hét bő esztendő váltakozásáért, amit már évezredekkel ezelőtt megfigyelt az emberiség;
- a Vénusz pedig kifejezetten bőség-témában érdekelt, tehát amikor villámárvizekről olvasol, vagy netán átéled az ilyesmit, akkor biztos lehetsz benne, hogy volt valamilyen Vénusz jegyváltás, vagy fényszög kapcsolata keletkezett valami beavatkozó másik bolygóval.
A tragikus eseményekre vonatkozó, analógiás tökéletes vihar ugyanúgy kapcsolódik, ugyanezen – és mindegyik – bolygók állásaihoz, mozgásához, fényszögekhez.
A tökéletes vihar megfogalmazás azért nagyon lényeges, mert minden tragikus esemény, ami egy vihar csúcspontja igazából, nem a semmiből jön. Van előzménye. Vannak jelei. Olyannyira, hogy nemcsak az érintett, de a környezete is észleli.
És általában nem olyanok ezek az előjelek, hogy valaki előre megsejti a saját halálát, vagy valami iszonyatos rossz érzése támad. Ha történik is ilyesmi vele, az a legelején, a nyomás érzésekor, egy nagyon átmeneti, pillanatnyi, zsigeri átfutó érzelem lehet.
Egy nap vagy egy élet?
Nem tudom, szoktál-e bűnügyeket feltáró dokumentumfilmeket nézni, én igen (a történelmi dokufilmek után ezek a kedvenceim).
Ezekben a bűnügyi dokumentumfilmekben mindig sikerül rávilágítani, hogy “Egyébként minden olyan csodálatos volt, aztán mindenkit sokkolva lecsapott a tragédia.”
Az áldozatok lehetnének a leghitelesebb megmondhatói utólag, hogy egyrészt minden csak csodálatosnak TŰNT, másrészt már sokasodtak a fellegek.
De az áldozatok ritkán tudnak a tragédiák után beszélni, hiszen pont azért jönnek létre ezek a dokumentumfilmek, mert az áldozatok már nem tudnak kiállni magukért…
Az ilyen ügyekben általában az hoz fordulatot, amikor előkerülnek elfeledett vagy sosem látott bizonyítékok arról, hogy a nagy boldogság-imitálás-megjátszás közben valami nagyon csúf dolog lappangott már a mélyben.
Az ilyen dokumentumfilmek segítségével is jól feltérképezhetőek a tökéletes viharok – ráadásul mások viharaival kapcsolatban sokkal okosabbak lehetünk, már csak a távolságtartás miatt is.
Ugyanakkor az is kirajzolódik az ilyen filmek/műsorok segítségével, hogy vannak olyan emberek, akik az egész életüket egy tökéletes vihar készülődésében töltik. Míg megint másoknak életükben egyszer jön ilyen, és az el is sodorja őket…
Tehát az, hogy a vihar analógiát használjuk, az ne tévesszen meg: egy-egy tökéletes vihar akár évtizedeken keresztül is képes formálódni!
Könnyebb felismerni a közeledtét, ha gyorsan épül fel és akar levonulni, és sokkal nehezebb átlátni, ha az egész életet áthatja.
Éppen ezért, bár szokták mondani, hogy “Ne hasonlítgasd magad másokhoz!”, de egyébként nem árthat, ha összeveted mondjuk például a saját, felfokozott, viccesen “olaszosnak” nevezett családi életedet mások csendes, visszahúzódó családi habitusával, és gondolkodsz egy kicsit azon, hogy vajon felismernéd-e, ha tökéletes vihar közeledne…
Mert a felismerés képessége túlélést biztosíthat! A gond az, hogy nem biztos, hogy a rossz, negatív, kellemetlen jeleket kell figyelni!
Az a különleges, hogy a tragédiák fölött többnyire eluralkodó “tökéletes vihart” nem rossz dolgok, hanem pont, hogy jó dolgok túláradásai jelzik előre, és a tökéletes vihar egyre közelebb kerülése is inkább energetizáló, felvillanyozó, sérthetetlenséget és erőt mutató energiákkal operál. Vagyis rútul átver…
“Érzi a vesztét”
Anyámnak volt egy fura megjegyzése olyankor, amikor önfeledten bolondozó, virgonc, fékezhetetlenül vidám gyerekeket figyelt.
Tudod, ez az a szituáció, amikor a kicsi gyerek teljes tüdőből kacag, határtalanul boldog, harsog benne az élet, aztán a következő pillanatban már hatalmas az esélye, hogy ugyanolyan harsogóan üvölt egy szokványos bibitől is.
Egy sima hétköznapon egy fejét beverő gyerek annyit mond, hogy “Au, jól vagyok!”, de egy túlpörgött, túlhevült, mindent elsöprő életvidámsággal letaroló, virgonckodásban a maximumon hevülő gyerek egy ugyanolyan fejkoppanástól (amire tegnap legyintett) úgy ordít, mint a fába szorult féreg.
Anyám az ilyen, még a boldogságban tobzódó pillanatokban mosolyogva azt mondta: “Érzi a vesztét.”
Még egy bólintással is megtoldotta, hogy senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy ez egy jóslat. “Érzi a vesztét.” – tehát azért ennyire boldog, mert hamarosan következik a nagy boldogtalanság.
És mindig igaza lett.
Közeledett a tökéletes vihar.
És vannak, akik ezeket érzik, tudatosítják, meg vannak, akik azt hiszik, hogy kiaknázhatják az erejét, és elhitetik magukkal, hogy “Nahát, ennyire bejött nekem az élet!”.
Egy kicsi gyerektől nem várható, hogy észlelje a tökéletes vihar közeledtét. Ezért kell a szülőknek észen lenniük.
Most akkor melyik minek az okozója?
Hosszan lehet róla filozofálni, hogy mi okoz mit:
- Vajon azért vagyunk olykor túláradóan boldogok, mert érezzük, hogy valami rossz közeleg (konkrétan a tökéletes vihar) és szeretnénk még kihasználni előtte az időt?
- Vagy a nagy boldogság-energiák forgatják meg úgy a részecskéket, hogy tökéletes vihar tud belőle kerekedni?
Szerintem mindkettő egyidejűleg igaz.
Én úgy képzelem, hogy ez olyan, mint a sinusgörbe: amekkora a kilengése felfelé, olyan lesz a kilengése lefelé is. A túláradó vidámságot a józan paraszti ész szerint túláradó sírás követi. Hogy mi teremt mit, mi okoz mit, az igazából lényegtelen részletkérdés, bőven elég, ha a megfigyelésekre hagyatkozunk a saját életünkben.
Ezért is szokás csitítgatni a túlpörgő, még nagyon vidám gyerekeket, mert a nagy vidámságban elfelejtődnek az asztalsarkok, ágylábak, elszórt legódarabok, aztán a nagy nevetésnek nagy sírás lesz a vége.
Ez az “Érzi a vesztét.” állapot ez egész életünkben jelen van, csak a felnőttkort megélve megtanuljuk kordában tartani a kirobbanó pozitív érzelmeket, mert ezzel akarjuk öntudatlanul is irányítani, hogy a másik irányba – a negatívba – történő kirobbanás is elviselhető legyen.
Az, hogy elveszítjük a gyermeki önfeledtségünket, az nem egy átok, hanem a túlélésünk záloga is egyben.
Az, hogy az emberek megfigyeléseket tesznek arról, hogy amikor a gyerek kicsattanóan, harsányan boldog, akkor annak hamarosan egy ellenkező előjelű, de ugyanolyan volumenű kicsattanás lesz a vége, és ezt már a kezdetekkor figyelmeztetéssel illetik, miszerint “Érzi a vesztét”, ez az emberiség túlélését eredményező bölcsességeknek az egyik alappillére.
A papírsárkány effektus
Ezt a csodálatos emberi bölcsességet, ami a “mostani jókedvünk már az elkövetkezendő bánatunkat ellensúlyozza”, és ennek előrelátását a papírsárkány eregetéssel lehet a legjobban szemléltetni: a papírsárkány eregetés a felszabadultságról, de közben egyidejűleg az irányításról is szól.
Nem tudom, eregettél-e már papírsárkányt, de biztosan láttál már ilyet.
A fent repkedő papírsárkányt egy zsineggel irányítod lentről.
Fent önfeledten siklik, szánkázik a légáramlatokon, ide-oda csapkod, repül, szárnyal.
Lentről a zsineggel egyrészt irányítod, másrészt pedig megakadályozod, hogy túlságosan elszálljon.
Láthattál már elszabadult papírsárkányt is: ha kikerül a gazdája/irányítója fennhatósága alól, akkor nem az történik, amit gyermekien várnánk, hogy akkor majd örökké repül…
Ellenkezőleg: a szabadjára eresztett papírsárkány hamarosan turbulenciába kerül és vagy földbecsapódik, vagy örökre fennakad valamin, de a lényeg az, hogy örökre elveszíti papírsárkány jellegét.
Amikor felszabadultak és boldogok vagyunk, és például nyaralni megyünk, és leomlik rólunk minden rutinszerű fék és belső gát, esetleg még iszogatunk is, és fékezhetetlen a jókedvünk, akkor elszabadul a papírsárkányunk, miközben nem észleljük, hogy ez a féktelenség és gáttalanság a közeledő tökéletes vihar klasszikus jele.
Nincs kontroll és még veszély is közeleg… Ez garantált recept lehet a tragédiához.
Az “Érzi a vesztét” és a tökéletes vihar jelei az asztrológiában
A határtalan felszabadultság és boldogság érzetét a Jupiter és a Vénusz energiái dominálják. Ők ketten a papírsárkány mozgatói, ők késztetik felszabadult szárnyalásra. Ők a könnyedség, lazaság, önfeledt repkedés bolygói.
A Szaturnusz pedig a zsineg a kezedben. És ilyenkor te, a tudatos ember irányítasz.
Most mondom: SOHA NEM ENGEDHETED EL A ZSINEGET!
Soha.
A Szaturnusz korlátoz a tökéletes vihar közeledtekor, de konkrétan a biztonsági korlátokat is ő adja, sőt: biztosítja. Igen, ez a legjobb szó: biztosítja.
A figyelmeztető jelek észrevételét – a nagy viháncolás közepette az észhez térést – is ő tudja szabályozni, szintén ezzel a lekorlátozó, keretek közé szorító, de életmentő hatásával.
Van persze olyan is, amikor maga a Szaturnuszunk csinálja a bajt: barlangba szorulás/rekedés, sziklákkal kapcsolatos negatív események, hegymászás közbeni balesetek általában a születési Szaturnuszunk terheltségét mutatja, közben a jelenkori (eseményre vonatkozó) Szaturnusz gyengeségét, megtámadva egy másik bolygó által (kvadrát vagy szembenállás révén.)
A folyamatos észen levéssel el lehet kerülni a közeledő vihar tragédiába torkolló hatását.
Az emberek általában szokták érezni, mikor meglegyinti őket egy pillanatra a halál szele.
- Csodálatos túlvészelése egy katasztrófának,
- Egy baleset elkerülése, miközben sokan mások belesodródnak,
- Hajszál görbülése nélkül megúszott balesetek,
- Csodával határos esetek,
- Csodás, megmagyarázhatatlan gyógyulások.
- A hosszan elhúzódó tökéletes viharok esetében pedig a tündérmesébe illő életesemények ellensúlyozzák az egyébként nyilvánvalóan csapkodó villámok hatását.
És sokan azt is észlelik, amikor kisebb vihar tombol, semmi életveszély, csak mondjuk egy egyszerű családi perpatvar zajlik, de aközben egy szokványos hétköznapi ballépés is hónapokra gipszet jelent, vagy huzamos ideig orvoshoz járkálást, mert a hétköznapi kis viharokban is óriási a fizikai sérülés veszélye.
Viszont a hétköznapi kis viharokban sokkal nagyobb az esélye az észheztérésnek is.
Biztosan sokszor érezted már te is életedben, hogy mondjuk egy párkapcsolati vita közben hirtelen megérezted, hogy jobb, ha abbahagyod, visszakozol vagy épp engedsz.
Ezek az ilyen sugallatok általában a Szaturnusztól jönnek, hogy “Figyi, hagyd inkább!”
Az okos enged, szamár szenved mondás ezer százalékosan szaturnuszos.
Alapvetően tehát mindig érdemes a felfokozottság környékén a Szaturnusz biztonsági korlátait keresni. Akár fényes nagy jókedvről van szó, akár szinte mindennapos családi vagy munkahelyi vitákról.
Mindezek fényében a bármiféle tudatmódosító anyagok, szerek, italok, ételek használata sajnos az önpusztítás klasszikus definíciója.
Tudom, hogy sokkolni fog a hír, de a bármiféle gabona fogyasztása elveszi az eszedet, és a kontroll gyakorlásának lehetőségét. Bizonyos emberekre ugyanígy hat a cukor és a tejtermékek fogyasztása is. Ezek hosszú távon hatnak, de biztosan károsak, mert pusztítják a legdrágább kincsedet: az agyadat.
A gyorsan hatók: alkohol, fű, drogok, nyugtató… mind-mind önkéntes menetelés a tökéletes vihar közepe felé.
Minden évben van valami sokkoló hír arról, hogy akár még jól úszni tudó fiatalok belefulladnak a Balatonba. Vagy betegek és rosszul lesznek a vízben - helló tökéletes vihar! -, vagy bódultan, egész napos utazás után hülyeséget csinálnak, isznak-szívnak és úgy mennek a vízre - ismét csak helló, tökéletes vihar!
A felügyelet nélkül hagyott gyerekek tragédiáiban pedig gondolom már felismered a szabadjára engedett papírsárkány effektust.
Tudom, hogy borzasztó ridegnek tűnik ezeket így sorolni és áttekinteni, de nem azért vagy itt, hogy fejlődj? Mert én azért vagyok itt, hogy fejlődjünk.
Bocs, ha rossz hírt hozok, de a saját, szűkre szabott, haláltémát messzire elutasító komfortzónádon belül nem fogsz tudni fejlődni ebben. Sem.
A Szaturnusz biztonsági korlátainak kulcsszavai/kulcsmondatai:
Ha a Szaturnusz biztonságát keresed, akkor ezek a gondolatok legyenek az előtérben a fejedben:
- Visszafogottság.
- Lehiggadás.
- Eltávolodás.
- Stratégiai nyugalom.
- Csak semmi kirobbanó érzelem!
- Óvatosan!
- Három lépést hátra (de nézz a hátad mögé azért)!
- Kapaszkodj erősen!
- Ne szállj el! (Sem egóból, sem szertől!)
- Túl szép, hogy igaz legyen.
- Okos enged, szamár szenved.
- Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.
- Nézz szét és láss!
- Ami veszélyesnek tűnik, az veszélyes is.
- Ha közeleg a vihar, vonulj fedezékbe!
- Ha csapkodnak a villámok, ne a szépségükre koncentrálj, hanem a lecsapó veszélyre ügyelj!
- Ne hajszold!
- Ne kapkodj!
- Lassíts!
- Ne pörgesd fel, hanem inkább állítsd le!
- Jobb félni, mint megijedni!
- Lassan járj, tovább érsz!
Ezek legyenek az irányelveid, ha biztonságban akarsz lenni, és a Szaturnusz óvó-védő hatására akarsz alapozni. Ezeket felfoghatod vezérlő gondolatoknak is.
És akkor a konkrét eseménysor, ami most írásra sarkallt
(Innentől csak regisztrált felhasználók számára olvasható.)
📖 A cikk tovább olvasásához be kell jelentkezned>>
🪪 A bejelentkezéshez szükséges fiókot vásárlással tudsz létrehozni. Jó hír, hogy ingyenes dolgokat is tudsz vásárolni a shopban :)
