Vidi Rita Nemrégiben volt hír, hogy a 2022-es népszámlálásnál feltűnt az előzetes adatfeldolgozáskor a szakembereknek, hogy hát valahogy hiányzik 300-400ezer ember. A sajtóban úgy tálalták, hogy vélhetően ennyien kihúzták magukat a válaszadás és a számlálás alól, de hát biztosan megvannak valahol. Hát nincsenek.
Sőt, soha nem is voltak meg, mivel évente 0,4%-kal stabilan fogy a magyar nép.
A KSH korábbi adataiból összeszedtem a születések és halálozások közti különbséget, és kijött, hogy évente ~40000 emberrel vagyunk kevesebben, ha csak és kizárólag a természetes fogyást/gyarapodást számoljuk.
Ebben nincs benne a kivándorlás/bevándorlás, de mivel a népszámláláson is eltűnt cirka 400ezer ember (és ott a kiindulási szám 9.7 millió volt), így levonthatjuk a következtetést, hogy a bevándorlás nem szépít az ország lakosságának számán, tehát tényleg nagyon durván fogyunk.
Íme táblázatos formában, hogy milyen adatokkal dolgoztam.
És íme a grafikonok, amiket ez alapján készítettem.
Ezek a KSH-nál nyilvános adatok alapján hozzáférhető számok, ráadásul ezek már mind-mind lezártnak tekinthető adatsorokra alapulnak, tehát most, 2023 elején nem fordulhat elő, hogy utólag még valakinek eszébe jut, hogy jahh, nem is annyian haltak meg…
2010-ben a népszámlálás kihozta, hogy 9 millió 938 ezer ember élt Magyarországon, így kis túlzással, de a matematikai kerekítés szabályai szerint teljes mellszélességgel hivatkozhattunk magunkra 10 milliós országként.
2021 végére ez a szám lecsökkent – csak a természetes fogyást alapul véve – 9 millió 431 ezerre, és mivel ebben 2022 még egyáltalán nincs benne, ha ebből is levonunk még 40ezer főt, akkor 2023 elején szembesülhetünk szépen a 9 millió 390 ezres számmal.
És akkor így már semmiféle meglepetés nincs abban, hogy “Jé, a 9.7 millióból eltűnt 400 ezer ember, nahát, hová tűnhettek?”
Már semmiféle jóindulattal nem hivatkozhatunk magunkra 10 milliós országként.
Egy közbevetés: nagyon durva, hogy ha a tavalyi, havi népmozgalom adatokat nézem a KSH-nál, még mindig az a kiindulási adatsor például 2022 őszi havi adatoknál, hogy “Hazánk lakossága 9.7 millió fő”.
Közben meg ha csak és kizárólag évenként görgetjük a természetes fogyásunkat, akkor egy statisztikus a KSH-nál simán fejben tudná számolni, hogy évről évre -40000-rel kell csökkenteni a lakosság számot, ami 11 év alatt -440000 fő.
Ha ezzel a KSH-nál sem foglalkoznak, akkor hol foglalkoznak ezzel amúgy? Csak kérdezem…
Két nagyvárosnyi emberrel kevesebben lettünk, ez a nagyon durva igazság.
Ebben nincs benne a kivándorlás, de ne legyenek illúzióink, nem települt be ide sokszázezer ember.
A fogyást egyébként régóta figyelem, és azt kell, hogy mondjam, hogy ékes bizonyítéka ez az adatsor annak, hogy attól függetlenül, hogy az orvostudományban rendkívüli fejlődés zajlott a világban az elmúlt 11 évben, ez a magyar egészségügyön egyáltalán nem látszik, sőt, a hanyatlás látszik.
Továbbá azt is tudni kell, hogy míg 17-18 éve stabilan kb. 100ezer gyermek született az országban, addig mostanra ez a szám lecsökkent legalább 90ezerre (ezt nem kutattam most külön, ezt fejből nyomom, rendszeresen szoktam ezt is figyelni.)
A születésszám tovább fog csökkenni, a halálozás meg nem nagyon akar csökkenni, szóval gyorsuló ütemben fogyunk.
UPDATE 2023. 02. 16. Véééégre kijöttek az előzetes, hivatalos, 2022-es népszámlálási számok is>>
Nálam nem ezek a számok jöttek ki, de legalább kiderült az is, hogy hányan települtek ide. Évente átlagban ezek szerint 13ezer betelepülővel lehet számolni, a cirka 40ezres természetes fogyás mellé. Tehát így kiderült, hogy kb. állandósult évi 27ezerrel fogyunk.
Arról viszont még mindig nincs adat, hogy hányan költöztek el, a külföldön élők közül hányan vettek részt a népszámlálásban. 9,2 millió ív került be a rendszerbe, tehát a kiszámoltakhoz képest 400ezerrel kevesebb. Hogy ezek statisztikailag meg szakmailag mit jelentenek, azt már nem az én tisztem megítélni, de felettébb érdekesnek tartom.
És hogy miért foglalkozom ezzel?
Azért, mert ha elvonatkoztatunk az állampolgári érzésektől, akkor vállalkozóként baromira nem (sem) mindegy ám, hogy van-e még plusz 400ezer ember a célcsoportomban vagy nincs.
Vállalkozóként az ember évről-évre fejlődést, bővülést tervez, de ha ezt egy fogyó népességben próbálja kivitelezni, akkor önmagát csapja be már a tervezéssel is.
Ideje szembenézni azzal, hogy Magyarországon a vállalkozások bővülésébe bele kell kalkulálni egy első ránézésre nem vészes, 0.4 százalékos permanens éves fogyást is, de ha valaki hosszú távra tervez, meg átszámolja a saját célközönségére, akkor nagyon súlyos számokkal lehet szembesülni ilyenkor.
A vállalkozási eredményekben vannak hullámvölgyek és hegyek, de ebben az entrópiában, ami a népességet (és a célközönségek méretét) illeti, optimistán nézve stabilan kalkulálható, állandó fogyás, pesszimistán nézve folyamatosan gyorsuló romlás van.
Hát drágáim, ezzel kell szembenézni akkor, ha hosszú távra terveztek.
Mi legyen ebből a tanulság egy vállalkozó számára?
- Legyen az az egyik tanulság, hogy fogyatkozó célközönséggel (lakossággal, társadalommal) egy vállalkozásnak még inkább céltudatosnak és eredményorientáltnak kell lennie. Minden elvesztegetett nap sokkal súlyosabb alternatív veszteségeket jelenthet, mint azt remélnéd. Dolgozz az entrópia ellen még céltudatosabban!
- Legyen az is tanulság, hogy ilyen körülmények között úgy válhatnak a konkurenciaharcok egyre véresebbé, hogy fel sem ocsúdsz és már a lábadat rágják a versenytársak. Tényszerűen szűkülnek a piacok, tehát a harc az egyre szűkülő erőforrásokért bármikor lehet rémesen véres is.
- A harmadik tanulság pedig legyen az, hogy muszáj államhatárokon kívül is gondolkodni, és egyrészt azokra a magyarokra is gondolni, akik elhagyják/elhagyták az országot, másrészt pedig agyalni kell azon is, hogy más nyelveken, más országok célközönségeit is meg kell célozni.
Ezzel kell főzni drágáim akkor is, ha most ezzel sikeresen elvettem esetleg az étvágyat.
Jobb tudni, mivel állunk szemben, mint homokba dugni a fejünket, nem? 🙂
Rita
