A koronavírus járvány, és egyébként minden betegség újra megtanít bennünket arra, hogy az elménkkel mi mindenre vagyunk képesek.
Ismerjük jól azt az intelmet, hogy „Ne hagyd el magad!”, amit talán szüleinktől, nagyszüleinktől hallottunk életünkben először, és általában olyankor, mikor valahogy nem mentek gördülékenyen a dolgok. Persze, hiszen ki adna intelmeket akkor, mikor minden flottul megy? A szülőknek és felmenőknek akkor jutnak eszükbe a magvas életbölcsességek, amikor azok időszerűek és aktualitásuk van, hiszen befogadó félként akkor vagyunk ezekre a legfogékonyabbak. Ezt később mi is megtapasztaljuk végül szülőként, nagyszülőként.
A „Ne hagyd el magad!” sok helyzetben és sok mindent jelentve bukkanhat elő, de valami olyasmi a fő mondanivalója, hogy tarts ki, bírd ki, akard túlélni, ne add fel!
Ha egy bajban lévő embernek egyetlen tanácsként egy hasonló életbölcsességet adhatnánk, mi lenne az?
Biztos nem az, hogy „Örülj, hogy süt a nap!”, meg hogy „Hidd le, másnak is rossz!”, hanem valahogy a kitartásra, az erőre és az „el nem hagyásra” akarnánk bíztatni.
Gondolj arra, hogy a gyereked ott ül a fogorvosi székben, 2 órán és 15 percen keresztül húzzák ki egyetlen fogát – ez velem és a gyerekemmel megesett –, és neked kell benne tartanod a lelket. Vagy ott fekszik az édesanyád betegen, elveszetten, és látod, hogy közel a vég, de azt is látod, hogy még nem arra készül, hogy elmenjen.
Miket mondasz ilyen helyzetekben?
Bármit is mondasz, az valahogy arra mutat, hogy a szalmaszálba is érdemes belekapaszkodni.
A tudatunkkal vagyunk képesek a szalmaszálakat észrevenni, de a tudatunkkal vagyunk képesek arra is, hogy akár a mentőcsapatok jelenléte fölött is szemet hunyjunk.
Csupán a tudatunk meg tud menteni, de meg is tud ölni.
Ez a történet állítólag megesett: egy súlyosan asztmás nő éppen egy konferenciára utazott, és a szállodában az éjszaka közepén asztmaroham tört rá. Egy valami villant be az agyába: hideg levegőre van szüksége, ezért félájult állapotban a vaksötétben botorkálva az erkélyajtót kereste. Meg is találta, kinyitotta, kilépett rajta, eltöltött a hűs levegőn vagy húsz percet, érezve, hogy a hideg hogyan nyugtatja meg a léghólyagjait, és mikor vége újra normalizálódott a légzése, akkor megnyugodva tért vissza a szobába.
És akkor vette észre, hogy a gardróbból lépett éppen ki…
Nem a teraszon végzett húsz percig légzőgyakorlatokat a hideg levegőn, hanem a szekrényben.
De az elméje azt hitte, hogy odakinn van, a megmentő hűs levegőn.
Az elméje azt hitte… Ez kulcsfontosságú az életünk során, hogy mit hisz az elménk…
Egy másik, egyáltalán nem vidáman végződő történetben egy férfi beszorult egy hűtőkocsi hátsó, hűtő részébe, éppen az esti műszak végén. Egy darabig reménykedett, hogy kollégái még észreveszik a hiányát, de utána már rájött, hogy leghamarabb reggel nyitják majd rá az ajtót, de addigra ő már halott lesz. A hűtőkocsik -20 fokig is képesek hűteni.
A férfinak vélhetően iszonyúan nehéz utolsó órái voltak. Talált egy papírt és egy nála lévő tollal még búcsúüzenetet írt a családjának, amiben kitért arra is, hogy tudja, számára itt a vég, majd reggel tényleg rányitották az ajtót a kollégái, de akkor már halott volt.
Csakhogy a hűtőkocsi nem működött. Odabenn, a raktérben nemhogy mínuszok nem voltak, de +15 fok volt.
De a férfi azt hitte, hogy halálra fog hagyni, és bár nem fagyott halálra, de magától a tudattól meghalt. Megállt a szíve. Megfagyott a +15 fokban, mert azt hitte, utolsó óráit tölti a -20 fokban. És úgy is lett, ahogy HITTE.
Az agyunkban helyet foglaló elménk sok mindenre képes. Ölni is, túlélni is.
A leginkább arra kellene használnunk az elménket, hogy túléljünk, de nagyon sokszor előfordul az velünk, hogy nem vagyunk urai a gondolatainknak, egyszerűen letaglóznak az érzelmeink, vagy épp annyira fáradtak vagyunk, hogy nem tudunk koncentrálni arra, amire kellene.
A Tudatosság Művészete tanfolyamon arra tanítalak meg többek között, hogy hogyan használd a tudatodat a saját magad és a szeretteid javára, és hogyan előzd meg, hogy valaha is véletlenül önmagad ellen fordítsd!
A Tudatosság Művészetén a tudatalattiról és más tudatállapotokról is szó lesz egyébként, de hagyjuk meg ezek tárgyalását a tanfolyamra 😊.