Az én asztrológiám: győztünk!

Emlékeim szerint soha egyetlen cikkem folytatását sem vártátok még ilyen erős érzelmi töltettel, mint a választás utólagos elemzéséről szólót. Bár utólagos elemzést nem is ígértem, csak azt mondtam, hogy 5-én majd megbeszéljük az eredményeket, de a legtöbben így értelmeztétek, elemzésként közlöm a következtetéseim levonását, úgyhogy ám legyen 😊.

De még mindenekelőtt: az intuitív írásról

Amikor intuitíven, jobb agyféltekével írok – ezt tanítjuk is, tudjátok 😊 –, akkor bár sok apróság a saját fejemből kerül be az írásba, de a legtöbb infó az „jön valahonnan”. Ezt úgy szoktam mondani, hogy ilyenkor csatornaként funkcionálok, és ihletett állapotban írok olyasmiket, amikről az írás megkezdésekor gyakorlatilag fogalmam sem volt. Az ihletettséggel írt szövegeimben – mind ilyen, amiket én írok – az van, hogy a „lehívott” infókat átfolyatom magamon, át is szűröm, és úgy konvertálom át szövegbe.

Nálam ezért nagyon lényeges, hogy az asztrológiai meglátásaimat írásban közöljem, mert így jönnek le a lényeges összefüggések, és ha csak nézem, meg beszélek a képletről, akkor ez a csatornaság nem annyira aktív, meg ha aktív is, elfelejtem később, hogy miket mondtam az adott meglátásaimról.

A cuki az, hogy a csatorna-funkció időszaka alatt megírt 35 oldalak lényegét is elfelejtem utólag. Olyan szinten áramlik „le” az infó, és olyan ütemben kerül át a szövegbe, hogy egyszerűen esélye sincs megmaradnia mindennek a könnyen előhívható régiókban, úgyhogy én nagyon sokszor külső tárhelyről dolgozom a visszaidézéskor is 😊. Az április 3-ai események előzetes értelmezése 15 oldalnyi szöveg (az előtte született szöveg meg még plusz 20 oldal), és most, mikor visszaolvasom tizenkettedszerre az egészet, még most is találok benne olyat, hogy „Jééé, tényleg!”

Tehát nekem is felismeréseket okoz maga a tartalom, így ezt az utólagos elemzés-összefoglalást is úgy írom, hogy igazából végigmegyek az előző cikken, és pipálom, hogy mi vált valóra azóta és mi nem.

A tévedéseim tételesen

Kiemelem azokat a mondatokat, amiket utólag meg is jelöltem az eredeti szövegben, hogy aki később jut el ahhoz meg ehhez cikkemhez, az is értse, hogy utólag váltak bizonyos dolgok nyilvánvalóvá.

A tévedéseim tényszerű tévedések a választási eredményekre vonatkoztatva, 4-ei zárással:

„Az biztosan nem lesz, hogy a Fidesz simán bezsákol még egy kétharmadot.”

„Meg különben is, a változási igény mindig a regnáló hatalom ellen tud csak összpontosulni igazából.”

„Győz az ellenzék. Ez tény.”

„Az ellenzék nyerni fog, de a kormányalakítás kérdése nagy valószínűséggel nyitott marad.”

Tévedtem még egy valamiben: azt mondtam, hogy a kormány tiszteletre méltó atyája fog bukni, mert a 10-es ház volt ebben érintett, és az mindig a hatalomra vonatkozik. De ezek ilyen asztrológiai dogmák, hogy a IV. ház az ellenzék, a X-es ház meg mindig a regnáló hatalom (vagy épp az államfő, király, stb.), de most ezek éppen úgy voltak igazak, hogy az egész képletet lehetett volna nézni csak az ellenzékre is, és akkor a tiszteletre méltó atya az egy az egyben lehetett volna Márki-Zay Péter is. Nem néztem így, majd 4 év múlva odafigyelek erre is 😊.

Ha ezeket így kiemeljük, akkor egész nyugodtan akár azt a következtetést is levonhatjuk, hogy mindenben tévedtem.

De arra kérlek, hogy olvasd el a 15 oldalnyi levezetést, mert a cikkben lévő többi száz mondat és egyéb következtetés viszont igaz.

De ezeket csak akkor tudja valaki igaznak tekinteni, ha kiűzi a fejéből a Gyurcsányozást meg az Orbánozást, meg az ellenzékeskedést meg kormánypártozást, meg a jobb és baloldalazást is végre.

Ezek méltatlanok az egész magyar néphez. Itt mi mindannyian egy család tagjai vagyunk, akkor is, ha vannak, akik szeretnek utálkozni. A feladat továbbra is ugyanaz: a családot előrébb vinni a helyes úton.

Mi történt április 3-án a szavazófülkékben?

Ahogy utaltam rá, a Plútó ott állt némiképp fenyegetően, hogy jelezze, ha most nem leszünk észen, nagyon nagy baj lesz.

Észen voltunk, az álságos népszavazás eredménytelen lett.

Én ezen aggódtam egész nap, hogy Istenem, csak ez legyen érvénytelen, mert akkor nem lesz polgárháború. Nem a népszavazás miatt lett volna háború konkrétan, hanem azért, mert nem oldjuk meg a trükkös plútói házifeladatot, és nem mutatjuk meg az esetben azt, hogy tudatosan tudunk dönteni. Ezt is kifejtettem több irányból a cikkben, légyszi olvasd el megint, ha ez már nem lenne meg az emlékeidben.

A Plútó ennyit akart: látni, hogy tudatosak vagyunk.

Megmutattuk, a lecke egy része kipipálva, legrosszabb forgatókönyv kizárva.

De nemcsak a Plútó volt ott a színfalak mögött.

Az Uránusz döbbenete

A kulcs a képletben a kedvencem, az Uránusz lett, méghozzá a tőle elvárható meglepetés erejével.

Ahogy fejtegettem is a cikkben, még akár a Fidesz kétharmadot is bele tudtam nézni a képletbe – elvégre az asztrológusnak is szabad akarata van, csak aztán okuljon is belőle 😊 –, de azt nem láttam és most sem látom benne, hogy „Folytatjuk”, meg „Béke”.

És hát ez nem is az az eredmény lett, hogy „Folytatjuk”, meg hogy „Béke”, ezt a Fideszesek arcáról is le lehetett olvasni a győzelmi beszéd közben-után. Őket is meglepte a mindent elsöprő győzelmük, ráadásul nem is kellemesen, hanem furán frusztrálóan, röhögcsélősen, hitetlenkedően. Hidd el, hogy sokan közülük még most is aggódnak, hogy valahonnan jön majd még – mondjuk a külképviseleteken szavazóktól – egy-két olyan szavazatarány, hogy eltűnik az előny. 3-án este pislogtak egy darabig, mint pocok a lisztben, és nem akarták ők sem elhinni, amit látnak.

Tehát a döbbenet ereje az megnyilvánult egyrészt ebből a szempontból is, és ezt mindig az Uránusz csinálja/jelzi. Ez az egyik.

A Mi Hazánk meglepetése

Most utólag sajnálom, hogy nem tértem ki a Mi Hazánkra külön az értekezésemben, de abban biztos voltam, hogy bőségesen bejutnak a parlamentbe, a Kutyák eredményében meg őszintén szólva én csak úgy spontán bíztam. A patthelyzetes forgatókönyvnél írtam róluk: „A két nagy tömb – Fidesz és az Összellenzék – közel azonos arányt fognak elérni, de mind a Mi Hazánk, mind a Kétfarkú Kutyák bejutnak a parlamentbe. Kutyák pl. 6%-kal, Mi Hazánk 8-10%-kal.”

A 15 oldal írása közben még felmerült bennem, hogy külön megnézem a kicsik képletét, de aztán ez elmaradt, és még vasárnap napközben is szándékomban állt megnézni a két kis párt esélyeit külön, de aztán nem került rá sor, mert előtte éjjel kb. 2 órát aludtam, aztán inkább napközben pótoltam be, úgyhogy elnézést kérek magamtól is a mulasztásomért, de akikkel személyesen beszéltem erről a választás előtti napokban, azok megerősíthetik, hogy ezeket a százalékokat én konkrét tippemként tálaltam nekik is, meg a cikkbe is ezért írtam bele őket így.

Ebből a Mi Hazánk 6% fölött kapott, a Kutyák sajnos nem jutottak be, de a közvéleménykutatók 1-2%-os tippjét szépen felülmúlták (bár nyilván az meg hibahatáron belül van bőven).

Nekem ezek az infók jöttek, hogy 6% meg 8-10%, aztán ebből az egyik 6-os bejött, csak nem azokra, akikre én gondoltam volna. Ez volt a második döbbenet. Az összes közvéleménykutató azt mérte hónapokon keresztül és az utolsó napokban is, hogy a Mi Hazánk biztosan nem jut be a Parlamentbe. Hát bejutott, ebben én nagyon biztos voltam.

Az ellenzék elhullása

A harmadik uránuszi esemény az volt, hogy miközben nyert újabb – és erősebb – 2/3-dal a Fidesz, aközben az ellenzéki összefogás gyakorlatilag megsemmisült, és itt jött be az, hogy a „tiszteletreméltó atya” szégyenben maradt. Egyébként ez az összes ellenzéki párt vezetőjére IS igaz lett, mert volt köztük olyan, aki még vasárnap éjjel igyekezett külön szégyent hozni a saját maga fejére azzal, hogy elkezdte elhárítani a felelősséget, de nála majd meglesz a plútói és az uránuszi büntetés is. Úgyhogy mindenkinek azt javaslom, akit érint, hogy a szembenézést ne mulassza el, a saját felelősségének feltárását és önbevallását ne tegye félre, mert aki most nem néz szembe, azért visszanyúl majd a Plútó is meg az Uránusz is.

A meglepetés tehát háromszoros volt:

1.) Ellenzék porba hullása.

2.) Fidesz váratlan erősödése.

3.) Mi Hazánk bekerülése a parlamentbe.

A lényegi gondolat ez: mindenképp meg kellett lepődnünk, mert ez szolgálja a felemelkedésünket. Persze, elhiszem, hogy sokaknak az lett volna a kellemes sokk, hogy az ellenzék nyer 2/3-dal, de a nép szabad akarata másik irányt választott. Még mindig nem cseréltük le magunk alatt az utat, de egy lépcsőfoknyival talán előrébb vagyunk ehhez is.

Most előkerestem azt a szöveget, amit 2018. április 9-én írtam, de nem tettem ki sehova (emlékeim szerint), mert nem spóroltam benne a csúnya szavakkal, és mire a végére értem elszállt a mérgem-gyászom-mindenem, és nem tartottam szükségesnek publikálni. Most megosztom, mert olyan gondolataim voltak akkor, amiket most nagyon sokaknál látok, 2022-ben, mint valami hülye dejavu-jelenetben.

Idézem a nagy részét, előre is elnézést kérek a csúnya szavakért itt-ott, hiszen ez terápiás jellegű kiírás volt részemről:

Nem tudok aludni (2018. április 9. hajnali 5 óra)

Nem tudok aludni. Azt álmodtam, hogy míg alszom, addig kiderül, hogy a Fidesz csak 99 mandátumot tudott megszerezni április 8-án, és a levélszavazatok és határon túli szavazatok is csak rontanak ezen. Azt álmodtam, hogy Szél Bernadett helyi győzelme mellett előkerül még egy LMP-s zöld a narancssárga térképen, és azok a szép reményű esélylatolgatások is mégiscsak valóra válnak, amiket az utolsó hetekben például az indexen is számolgathattunk.

Azt álmodtam, hogy végre lesz jogállam, hogy végre nem tudnak csak úgy hozzáférni a kétharmados törvényekhez, és hogy végre eltűnnek a kiskirályok a megyékből, a vidékről. Mészáros Lőrincről nem álmodtam, mert addigra felébredtem.

Kiszáradt szájjal először nem a víz, hanem a telefon után tapogatóztam. Az járt a fejemben, hogy ha az álmommal összhangban lévő adatokra csak egy szemvillanásig rápillantok, akkor nyugodtan alhatok tovább.

De ehelyett az villant az arcomba, hogy újra megvan a kétharmada a Fidesznek. Na, ez kisöpörte a maradék álmot is a szememből.

Rögtön az ugrott be, hogy milyen jó volt azt hallgatni az utolsó napokban Vona Gábortól, hogy „a választók okosak”, hogy milyen jó volt elhinni ezt, és látni a politikus meggyőződését ebben.

Aztán meg az ugrott be, hogy Karácsony Gergely megjelenésével tényleg elhitte az ember még nem MSZP-sként és nem baloldaliként is, hogy igen, a baloldal új lendületet tudott venni.

A DK-s Gyurcsányról már évek óta az volt a véleményem, hogy egy szőnyeg alól kipislogva kellene szemlélnie a világot, csendesen kussolva, és az a magas ló, ahonnan beszélt az elmúlt hetekben, az sem tette még szimpatikusabbá, de esküszöm, megfordult a fejemben, hogy ha ez kell az embereknek, hát hadd legyen!

Szél Detti profizmusa mindig is lenyűgözött, és még az utolsó napokban sem gyanakodtam, hogy mekkora dilettantizmus van a pártja mögött. Jó, oké, gyanakodtam, mert ha nem tettem volna, most nem tudnám ezt így leírni hétfőn hajnalban, 5 órakor, hogy a pártja hobbipolitikusok gyülekezete.

A Momentumosokról gyakorlatilag semmit nem tudok, csak hogy fiatalok (nagy ész kell hozzá, mi?), lelkesek, és a fiatalok mindig nagyon jót tesznek a közéletnek, és amikor éjjel még mindig ott álltak a fiatalok, akik a szavazásra vártak, azt éreztem, hogy minden rendben lesz.

Még ki kell térnem a Viszlát Kétharmad mozgalom maximálisan szimpatikus arcaira és mondanivalóikra. Most, hogy itt ülök, és még mindig alig akarom elhinni, hogy megint megvan a Fidesz kétharmada, ki kell jelentenem, hogy megbuktak. Ők is.

Én is.

Én is megbuktam azért, mert egy hiszékeny, naiv idióta vagyok, hogy elhittem, lehet változás. De hát miért ne hittem volna?

Önvédelemből egyébként már elkezdtem a fejemben azt futtatni, hogy „honnan az istenből akasztottak le ennyi hülyét már megint, akik a Fideszre szavaztak”, de szerencsére itt meg is álltam.

Kurvára kényelmes másokat hibáztatni a saját bűnünkért is, úgyhogy itt fel is hagyok ezzel.

Ugyanakkor valamit tenni kell. Tenni kell valamit, hogy a médiafölénye a Fidesznek a közszolgálati médiumok révén megszűnjön. Tenni kell valamit azért, hogy az adófizetők pénzéből ne gazdagodhassanak tovább a családtagok, rokonok és stórmanok. Tenni kell valamit… Áhh, belefáradtam. Kell tenni egyáltalán valamit? Nem mi ülünk fordítva a lovon?

Szerintem az ellenzék részéről, egyetlen teendő van, ha valóban komolyan gondolják azt, hogy a Fidesz felé lejt a pálya a választási rendszer torzultsága és eleve esélyegyenlőtlensége révén, hogy egyszerűen nem mennek be a parlamentbe.

Nem fogadják el a mandátumokat, és nem esküdnek fel.

A listáról sem lép előre senki képviselővé, és csak és kizárólag az a 133-134 Fideszes lesz a parlamentben.

Ha még négy évig – sőt, most már bebizonyosodott, hogy akár örökre – asszisztálnak ehhez a rémálomhoz, ami ebben az országban van, és ami ellen ők elméletileg küzdenek, akkor még nagyobb férgek, mint amilyennek a Fideszeseket szokták mondani.

Úgyhogy nem Viszlát Kétharmad, nem Viszlát Fidesz, hanem VISZLÁT ELLENZÉK az egyetlen megoldás. Ennek a gesztusnak, ennek a szimbolikus távolmaradásnak, és ennek kommunikálásának lehet csak meg az a falakat áttörő üzenet-ereje, amivel ki lehet billenteni ebből a groteszk mókuskerékből az országot. Úgy, hogy a mókusok nem szállnak be a kerék hajtásába.

Az, ha ők nem vállalják ezen a torzult pályán a játékot, és tüntetőleg távol maradnak mindannyian – Gyurcsány nem fog, az teliszájjal vigyorogva, büszkén be fog ülni, az fix, úgy kellene onnan tankkal elvontatni – az lehet csak egy olyan sokkoló üzenet a szavazóiknak, nekünk, naiv lúzereknek, akik hittek abban, hogy ez a választás fordítani tud, de legalább enyhíteni a kétharmados kínzáson, hogy „még mindig veletek vagyunk és értetek vagyunk”.

Ha nem mondotok le előre a mandátumotokról, ha beültök a parlamentbe, akkor ugyanolyan gerinctelen meztelencsigák vagytok, mint amilyennek a Fideszeseket állítottátok be eddig.

Mondjatok le a picsába, legyetek végre egyszer igazi hősök, így legalább majd tükörbe is tudtok nézni!”

Eddig tart az idézet.

Szerinted hányan néztünk szembe a saját felelősségünkkel 2018-ban? Nyilván a Fideszesek nem tettek ilyet, mert hát miért is tettek volna? Hiszen győztek. Mindig, minden társadalomban vannak emberek, akiknek kevesebb a konkrét tennivalójuk az össztársadalmi ügyeket érintően, és vannak olyan emberek, akik esetleg másokért is felelősséget vállaltak, például tanácsokat adnak, utat mutatnak, vezetnek, tanítanak, gyógyítanak és hasonlók, és rajtuk viszont sokezer más ember sorsa múlhat. Most is van olyan, hogy a zsákfalvak legsanyarúbb sorsú lakóinak nem feladatuk a szembenézés, feladatuk viszont ez azoknak, akik folyamatosan ott pörögnek a közélet környékén, netán még dolgoznak is benne.

A kormánypártnak is szembe kell néznie, mert ilyen győzelmeknél a legkönnyebb elveszíteni a tudatosság kontrollját, és ezzel a lábuk alól is a talajt. Nem azok vannak veszélyben ilyenkor, akik veszítenek, hanem azok, akik nyernek. Mert a kudarcok mindig lehetőséget adnak annak feltárására, hogy mit hibáztunk, és ez által a fejlődésre is, de a győzelmek közben még inkább kell kapaszkodni, nehogy hatalmas bukás legyen lefelé, onnan a sztratoszférából.

És mivel egy család vagyunk, ezért örülünk ugyebár a szeretteink sikereinek, mint ahogy talán a most sikeresek közül is sokan érzik azt a vesztesekre szavazókkal kapcsolatban, hogy „Ó, csóringerek, azért milyen rossz lehet már 12 éven keresztül a vesztesekkel maradni…”

Ha megpróbálunk legalább csak titokban együttérezni egymással, örülni mások sikerének, megállni egy szemvillanásra mások vesztesége fölött, akkor erősebb társadalom leszünk, pedig senkinek nem kellett egy paraszthajszálat sem keresztbe tenni. Szerintem gyakoroljuk ezt az együttérzést legbelül!

De még maradjunk a választásnál!

Tegnap – 4-én – valami hajnali 3 körül feküdtem le aludni, de nem azért, mert fel voltam háborodva, vagy csalódott voltam, vagy ilyesmi, mert azt már 2018-ban végképp letudtam, hanem azért, mert egyrészt családilag átbeszélgettük a dolgokat, néztük az élő közvetítéseket, és én konkrétan azzal a gondolattal feküdtem le végül, hogy „Holnap megnézem a bolygókat, hogy ez a konkrét Fidesz-győzelmi meglepetés miben mutatkozik meg pontosan”. (Azon túl, hogy az Uránusz brutális ereje egy az egyben megmutatkozott.)

És ez most már részemről is a már emlegetett heurisztikus keresés tipikus esete.

A Neptunusz- Jupiter együttállás

Mindkét bolygó a saját jegyében – Halak –, uralomban, tehát teljes erejében, saját minőségének maximális teljességében, szoros együttműködésben haladtak kéz a kézben, és ilyen együtt állásoknál, meg saját jegyes állásoknál mindig óriási kérdőjel, hogy végül is mi fog realizálódni a mindennapokban ebből majd konkrétan. Amúgy mindig minden kérdőjel 😊.

A Neptunuszt az átláthatatlansággal, káosszal, de legfőképp a ködös, elmosódott, kontúrtalan dolgokkal szokták összefüggésbe hozni, mint ahogy a szemfényvesztéssel is analóg lehet.

A Jupiter pedig konkrétan Magyarország vezérlő bolygója, hiszen Magyarország tradicionálisan Nyilas jegyű ország, és annak is az ura a Jupiter.

Azt szokták mondani a tapasztalt asztrológusok – legalábbis én nagyon sokaknál láttam ezt –, hogy bár a Halaknak is ura a Jupiter, de nem itt érzi magát a legjobban, hanem inkább a Nyilasban, és a Halakban nem érvényesül az a nagy szerencsehozó ereje, mint amit szoktak neki tulajdonítani. Na, ez szerintem nem igaz így. A transzcendens Halak jegyben pont, hogy ugyanúgy megmutatkozik a Jupiter szerencsehozó ereje, csak nem az anyagban, hanem sokkal inkább a szellemben.

Továbbra is fenntartom az előrejelzésem legfőbb, többszörös megállapítását, miszerint bármi is lesz a választáson, az jó lesz az országnak, a népnek, a társadalomnak és az egyéneknek is végül, mert ez ott van a Jupiterben.

A Neptunusz ezt nem teszi teljesen egyértelművé, mert ködösít, párába, fátyolba burkol dolgokat, de úgyis mindig az számít, hogy mit hogyan értelmezünk, mihez hogyan viszonyulunk. Lehetséges, hogy pont azért jó, hogy ott van a Neptunusz, mert ha mindenki látná a nyilvánvalót, azzal se tudnának sokan mit kezdeni. Vannak dolgok, amikről jobb nem tudni, mert akkor tudunk legalább bízni, és a szabad akaratunkra hagyatkozni, az esetlegesen eleve elrendeltségre való hagyatkozás helyett.

Tehát valamiféle végső okfejtésem az, hogy:

1.) A Plútó általi nehéz, fenyegető április 3-ai leckéztetést el tudtuk kerülni, mert megmutattuk, hogy tudatosak vagyunk, és egységesek tudunk lenni még akkor is, ha totál ellenkező irányultságú politikusokat kedvelünk. A népszavazás érvénytelen lett, a nép megmutatta, hogy hülyeségekkel való fárasztásra nem vevő. Ez nagyon fontos jel, még ha a végső célhoz vezető úton csak egy kis lépésnek is tűnik, de a Plútó pont ezt várja tőlünk, hogy tegyünk gesztusokat, hogy például le tudunk mondani a hülye harcokról. A Plútó a kompromisszumok és az alkudozás ura, és most ezzel szerintem jó pontot szereztünk, így a leckéztetést felváltja a közeljövőben a további, kompromisszumos előre haladás lehetősége.

2.) Az Uránusz meglepetése tényleg mindenkit meglepett, még a győzteseket is, pláne a veszteseket. Nincs ember, aki ne lenne paff az ellenzék összeomlása vagy a Fidesz elsöprő győzelme, vagy a Mi Hazánk Jobbik-közeli eredménye miatt (A Jobbik 12 év politizálás után majdnem, hogy annyi képviselőt juttathat be a Parlamentbe /9/, mint a néhány éves Mi Hazánk /7/.) Ennyire meglepő választás még sosem volt, pedig már a 2018-as választás is adott okot a sokkra. Csak hát ugye abból nem tanultunk össztársadalmilag, és az ellenzék beült a Parlamentbe (amit nem lett volna szabad), ezzel deklarálva, hogy tőlük aztán jöhet bármi, ők majd szépen elpolitizálgatnak az adófizetők pénzéből, hogy aztán megint ígérgessenek valamit. Az elsöprő megsemmisülésük irányába tett szavazói szándék az az első lépcsőfok, ahogy arról múltkor is beszéltem. Tehát duplán jók vagyunk!

3.) Győztünk. Nagyon sokan szegezték nekem a kérdést, hogy ugyan áruljam már el, hogy én ellenzéki vagyok-e vagy Fideszes, vagy neadjisten valami hipszter kívülálló, de nem tudom, hogy van-e meghatározás arra, ami én vagyok: igyekszem felette állni a mocsoknak, és nem hagyni magam belerángatni. Engem anyám arra tanított, mondhatni, az anyatejjel is azt szívtam magamba, hogy a nyugati demokráciákban gazdagabbak az emberek hozzánk képest, és ahol több a pénz, ott több az egyéni lehetőség is. Például arra, hogy az egyén tovább éljen tartalmas, aktív életet. Én utálom, ha valaki szegény, voltam szegény, eleve nagyon szegény családból származom, és tudom, tapasztaltam, hogy szegénységben csak méltatlan élet jut. És Magyarországon nagyon sok a szegény ember, ezzel is ideje szembe nézni. Én nagyon sok mindent másképp csinálnék az országban, de nem politikailag alapból, hanem gazdaságilag és tudatosságilag: saját autóiparral, saját gyártóiparral, feldolgozóiparral, innovációs lehetőségekkel, kisvállalati kultúra megtuningolásával, az oktatás sokkal szabadabbá tételével. Az államnak is jó, ha az embereknek több pénzük van, és magas színvonalú termelő, teremtő tevékenység zajlik. Képesek lennénk rá, és mégsem tesszük. Ezért a Plútó még fog ránk csúnyán nézni, az tuti.
Mint az idézetemből is látszik, 4 éve még inkább ellenzékinek voltam nevezhető, de akkor is az a fajta voltam, aki semminek sem örül, most meg az a fajta vagyok, aki mindennek is tud örülni, mert folyamatokban gondolkodom, nem pedig pillanatokban. Én is változom, fejlődöm, tanulok, mindig, mindenből, és nálam visszakövethető az anyagaimban a saját változásom iránya-mértéke is.
Nagyon egyet tudok érteni akár Fideszes dolgokkal is, meg az ellenzékben is vannak emberek, akiket követek, és azonosulhatónak tartom a mondókájukat, és még a szélsőségeseket is meghallgatom, ha érzem, hogy új impulzusokra van szükségem a tapasztalásom kiszélesítéséhez. Mivel szeretem a stratégiát, és a politika egy nyilvános játszótere a stratégiázásnak, ezért érdekel is összességében, de nem érdekel igazán a pitiánerség része.
Nyitott vagyok mindenre, és mindenhez tudok kritikusan is viszonyulni.
Ezzel a saját hibrid hozzáállásommal én uralom ezt az egészet a saját életemben, nem pedig ez ural engem. Nem tudom, van-e ennek megnevezése. Szerintem nem lehet bekategorizálni, és igyekszem is, hogy skatulyákon túli legyek.
Érdekel a politika, érdekesnek is tartom, sőt, izgalmasnak, de nem hagyom, hogy magával rántson. Így érthető esetleg?

Egyébként elég csúnya dolgok voltak Magyarország nap-éj-egyenlőség képletében és az Újhold képlet sem nézett ki jól (az Újhold hozta a havat és a fagyokat is). De itt volt ez az április 3-a, és bármennyire is sokkoló esetleg, meg nehéz nekem elhinni, de én látom a jeleit a megtörtént eseményekben annak, hogy tudatos választói szándékok érvényesültek, és MOST ez a lényeg! Ez volt a feladat.

Nagyon sokan úgy szavaztak a Fideszre, hogy közben ellenzékiek, és ez volt a gondolatuk: „Hát akkor egyék meg, amit főztek…”

Innen lett ez a furcsa meglepetés, hogy a Fidesz a saját választási rendszerében aratott elsöprő sikerén is meg tudott lepődni, és több szavazójuk lett, mint remélték.

Ez tudatosság és felelősségvállalás a választók részéről. Tudod, milyen iszonyúan nehéz az ellenfélre voksolni? És tudod milyen nehéz tisztelni az ellenfelet? Tudod, milyen nehéz elfogadni a vereséget? Tudod, milyen nehéz elismerni azt, hogy az általunk utált, megvetett személyek is jól csinálhatnak dolgokat? Tudod, milyen nehéz felismerni azt, hogy kedvenceink mocskos szemetek?

Hát ezeket tanuljuk most össztársadalmilag, és ez egy nagyon előremutató helyzet. A nép stratégiázik. Ez jó!

Erről beszéltem múltkor is, hogy erre lenne szükség, erre a tudatosságra, és 3-án több szinten is megmutattuk, hogy képesek vagyunk rá. A képletben ott volt, hogy ezt kell gyakorolni. Sikerült.

Én örülök az eredménynek, és nem kárörömből, meg elkötelezettségből, hanem azért, mert látom, hogy van tudatosság, még ha a Neptunusz miatt nem is olyan egyértelmű, hogy mi ennek az egésznek a végső célja, és 35-45 oldalakban kell keresgélni 😊.

Az, hogy kinek melyik kedvence hogyan szerepelt vagy nem szerepelt, azok mellékes kérdések, de ezek a kedvencek, legyenek számunkra bármilyen szimpatikusak, imádatosak vagy utálatosak, ők csak eszközök a társadalom ébresztésében. És ebben is a többség nagyon jól szerepelt!

Egyénként az a dolgunk, hogy kihozzuk a maximumokat az életünk helyzeteiből. Vannak, akiknek csak annyi a maximum, hogy nagyot sóhajtva legyintsenek és várják 2026-ot, és vannak, akiknek úgy kinyílt a szemük most, hogy többé be sem fog csukódni.

Mindegy, hogy ki kire szavazott, mert ezek ízlésbeli és gondolkodásmódbeli kérdések, és szerencsére nagyon sokfélék vagyunk, és most ebben a sokféleségben a legtöbben szánt-szándékkal a Fideszt jelölték ki megoldó apparátusnak, és ebben maximálisan igazuk volt, mint ahogy azoknak is, akik az ellenzékre szavaztak, mert egy más fajta országot képzeltek el.

Így vagyunk mi tudatos társadalom, hogy akarunk valamit, és most elég azt felismernünk, hogy a lényeg az akarás, mint művelet és nem lényeges az akarás tárgya!

Ez itt most nem agymosott szavazás volt, ahogy sokan szeretnék bemesélni maguknak, hanem egy sokrétű szavazás volt, egy útkijelölés.

A múltkor azt is leírtam, hogy minden egy irányba mutat, és ez is beigazolódott, csak akkor még én sem értettem, hogy mifelé mutat ennyire egy irányba ez a képlet. Hát, most már tudhatjuk 😊.

Jó lesz ez!

Utóirat: légyszi ne írjatok azért levelet, hogy hosszasan kifejtsétek, hogy melyik oldalon ki a leghülyébb vagy legtökéletesebb politikus, meg hogy ki milyen történelmi bűnöket követett már el, mert nem érdekel (egyébként én is tudom fejből, felesleges ezeket nekem felsorolni), és nem is érdekes. Feladatok vannak, amiket ilyen szavazásokkor össztársadalmilag kell teljesítenünk, megugranunk, elvégeznünk. Most ez gyakorlatilag a lehető legjobban sikerült, tehát lehet örülni!

Ha pedig valakinek nagyon-nagyon be van akadva az, hogy az általa gyűlölt politikus miért nem takarodik már el a világból, vagy, hogy az általa imádott politikus mennyire tökéletes és a Napnál is ragyogóbb, én pedig szégyelljem magam, hogy nem szidom az ő általa utáltat, meg nem imádom az ő isteni kiszemeltjét, az nagyon nem értette meg, amit eddig mondtam, tehát nekik külön feladat: minden nap elolvasni a választásról és asztrológiáról szóló cikkeimet újra és újra és újra, hátha egyszer elkezd kigyúlni a fény, hogy miről is beszélek. Én ebben is bizakodó vagyok. 😊

Ja, és ne feledjem: mit tanultam meg ebből a 3+1 cikkemből?

Mondom a saját, személyes tanulságaimat:

1.) A képletelemzésekre kell minimum 3 nap, mert basszus sokkal tovább tart leírni azt, ami jön, mint gondolnám, főleg, hogy 40-50 oldalak lesznek összességében (ezzel együtt például).

2.) Kellenek az összehasonlító képletek, nagyon bánom utólag, hogy a Mi Hazánk és a Kétfarkú Kutyák képletének megnézését elszalasztottam, és a többi pártot sem elemeztem ki, de akkor már egyébként hetekről beszélünk a ráfordítandó időt tekintve. (Egyébként azt néztem korábban, hogy az Ellenzéki Összefogás nem igazán született jó csillagzat alatt, míg a Mi Hazánk kifejezetten jó csillagzat alatt született, de részletesen egyiket sem elemeztem ki. Ezen megállapításaimat ismerőseim tanúsíthatják, hogy erről többször is beszéltem nekik 😊).

3.) A számok értelmezését majd még sokat kell gyakorolnom, mert a képletben ott vannak a számok is, de az egy külön technika, amivel én még nem is foglalkoztam.

4.) A következtetések levonását a tényekre vonatkozóan szintén gyakorolni kell még, főleg az anyagi világra vonatkozóan, mert a szellemi és spirituális vonatkozások nekem jobban mennek, míg a fizikaiakban többet tévedek, ami engem zavar, elvégre szeretem az elvágólagos tényeket is az analógiás összefüggések mellett. Vannak olyan asztrológusok, akik ki sem ejtik a szájukon, hogy melyik bolygó hol és hogyan áll, konkrétumokra sem térnek ki soha ilyen témákban, mert nem az a lényeges szerintük, hanem az, hogy mit üzennek analógiásan, és ezeket próbálják átadni, elég ködösen fogalmazva. Én szeretem elemezgetni a részleteket is, mert ez elég masszív agymunka, és mindig tanulok valami újat is, de nyilván az alázatban is még mehetek tovább, és például a „biztos” szót azt simán száműzhetem a repertoáromból ilyenkor 😊.

5.) Van olyan, hogy totál benézek valamit, de ez megint egyéni értelmezés kérdése; azt bizton tudom állítani, hogy Fideszes elkötelezettségű asztrológusok egyenesen rettegtek a választástól, pedig hát nem ma kezdték a szakmát. Az értelmezések tárháza végtelenül szélsőséges, én nem láttam ekkora Fidesz nyerést a képletben, viszont azt láttam, hogy bármi is lesz, az jó lesz. Mások Fidesz vesztést láttak, és azt, hogy bármi is lesz, rossz lesz… Külön mátrixot képeznek az asztrológusi meglátások 😊.

6.) Az a legszebb az egészben a számomra, hogy látsz valamit és várod, hogy vajon hogyan ölt testet. Olyan, mint mikor egy babát az ultrahang képe alapján próbálsz elképzelni a születése előtt. És amiben tévedsz, az alapján tanulsz csomó mindent, és ez is segít alázatosnak maradni. Fogok még nyilvánosan elemezgetni dolgokat, mert nagyon élvezem, és úgy látom, hogy ti is 😊.

7.) Létezik ilyen, hogy kérdő asztrológia, amikor konkrét kérdéseket lehet feltenni, de ez általában nem az én világom, bár úgy tűnt, hogy ilyesmit csinálok. Én az átfogóbb képet szeretem, mert ezeken keresztül lehet az összefüggésekre jobban átlátni. Legközelebb a kérdő asztrológiával fogom ellenőrizni az átfogó elemzésemet, hátha még ezeket a tévedéseimet is ki lehet ez által küszöbölni.

Hát így ennyi. A nap továbbra is süt, a madarak csicseregnek, a bolygók haladnak a pályájukon tovább, és rengeteg a társadalmi és egyéni tennivalónk.

Útravalóul egy szót jegyezz meg: fejlődés.

Ami nem fejlődik az pusztul. Neked is fejlődnöd kell, meg mindennek is körülötted. Használj minden helyzetet a saját fejlődésedre, azt is, ami fáj, azt is, ami örömet okoz. És így évről-évre okosabb, belátóbb, bölcsebb, tapasztaltabb és erősebb leszel.

És még egy utóirat: legközelebb, ha érdekel egy választás eredménye, ne feküdj le aludni addig, amíg meg nem tudod az eredményt, mert nagyon kevés rosszabb van annál, mint valami sokkolóra ébredni. Jobb még elalvás előtt úgy dönteni, hogy „elengedem a fénybe” 😊.

Rita

Utóirat: készülnek az elemzések a nagyarányú győzelem és a csúfos bukás mögötti eseményekről.

Ezeket elolvasva nekem nem rendült meg a hitem abban, hogy a nép jó döntést hozott.

Ilyen volt belülről az ellenzéki kampány összeomlása – direkt36.hu>>

Így futottak falnak Orbán ellenfelei – 24.hu>>

A korábbi cikkek, sorrendben:

Az én asztrológiám

Az én asztrológiám: az április 3-ai választás és ami mögötte van

Az én asztrológiám: az április 3-ai választási eredmények